Miután mindnyájunk kedvence, Klaus Johannis államfő lett, védence, Alina Gorghiu vette át helyét a Nemzeti Liberális Párt elnöki tisztségében. A külső szemlélő legalább is így hihetné. A párton belül azonban jól tudják, hogy Alina Gorghiu megválasztása körül akadtak némi szabálytalanságok, és ha valaki nagyon ragaszkodik a párt alapszabályzathoz, akkor a Nemzeti Liberális Párt tulajdonképpen elnök nélkül maradt.

Magyarországi politikai kölcsönszóval élve: a választás ugyanis unortodox módon történt. Az alapszabálya szerint elnököt csakis a párt legfőbb vezető szerve, a Kongresszus választhat. Alina Gorghiut viszont a Politikai Iroda választotta meg, amely a Kongresszus, az Országos Tanács és az Állandó Küldöttség után csupán a negyedik helyen áll a hatalmi hierarchiában.

Klaus Johannis, akiről mindenki azt hitte, magam is, hogy teljesen gyakorlatlan a bukaresti nagypolitikában, úgy látszik máris otthonosan érzi magát a mélyferentari politizálásában, és már az elején bemutatta, nem most jött le a falvédőről; ravaszabb nem kevés politikai furfanggal megáldott bukaresti társánál is.

A pártelnöki tisztségért eredetileg Ludovic Orban és Teodor Atanasiu versengett, Johannis védence még csak képbe sem került. Őt csupán az utolsó pillanatban dobta be jelöltnek, és nem azért, mert csak most ébredt rá a politikushölgy erényeire, hanem azért, hogy elkerülje választottja politikai megmérettetését a csatából nagy valószínűséggel győztesen kikerülő, fifikás Ludovic Orbannal és a komoly politikusi tapasztalatokkal rendelkező Teodor Atanasiuval.

A „nagypolitikában járatlan” Johannis mindezt jó előre kifundálta. A párt idei, júniusi „gyorskongresszusán” gondja volt rá, hogy az alapszabályzatot kiegészítsék egy passzussal, amelynek értelmében a pártelnöki szék megüresedése alkalmával a tisztséget az alelnökök egyike töltheti majd be. A törvény elsőbbségét hirdető Johannist nem zavarta, hogy ezt a kitételt (a nemzeti liberálisok egyik tagjának óvása nyomán) az igazságszolgáltatás érvénytelenítette.

Nagyfokú jóindulat szükségeltetik ahhoz, hogy ezt az egészet amolyan hosszan tartó pillanatnyi emlékezetkiesésnek tudjuk be – ám miért is lenne jóhiszemű az ember, amikor a volt polgármester az árulás mestere is. A bukaresti nagypolitikába annak idején éppen Ludovic Orban hozta be, aki – nem kizárt – nem is a „másságot”, hanem éppen a kifinomult alakoskodásra való készséget ismerte fel benne. Johannis most lelkiismeretfurdalás nélkül átverte mentorát, akinek pedig nem kis erőfeszítésébe került Crin Antonescu lelkére beszélni, hogy bízza rá Johannisra a pártot. Persze, Orban magára vethet, miért nem jött rá korábban, hogy aligha várhat mást Johannistól, aki nemrégiben, ugyancsak minden bűntudat nélkül rázta át Crin Antonescut is…

Klaus Johannisnak elvileg mentségére szolgálhatna az a körülmény, hogy nem szívesen engedte volna át a pártelnökséget a két levitézlett politikus egyikének, akiknek ugyanis semmiféle hitelük nincs a választók szemében. Az érvelés csak látszatra helytálló – Johannist nem (vagy nem csupán) ez vezérelte. Neki olyan politikus kellett a párt élére, akinek segítségével ellenőrzése alatt tudja tartani a nemzeti liberálisokat. Ez Atanasiu vagy – főleg – Orban győzelmével, már sokkal nehezebb lett volna.  

Alina Gorghiu nyomban megválasztását követően amolyan hűségesküt is tett Johannisnak, kijelentette: a Nemzeti Liberális Párt az államfő pártja lesz. Johannis pedig nem tiltakozott ez ellen, pedig ellenkeznie kellett volna, hiszen még kampánya során ígéretet tett arra, hogy nem szól bele a pártok életébe. Igaz, azt nem tisztázta, hogy érvényes-e ez a pártelnökválasztásokra is.

Johannis szüntelenül győzködi önmagát és őt alighanem túlértékelő híveit, választóit, hogy eljött a másfajta, az újszerű politizálás ideje, és esküszik rá, hogy államfőként más lesz, mint Traian Băsescu. Egyelőre azonban cotroceni-i elődje példáját követi. Ahogyan Traian Băsescu államfőként beleszólt pártjai (mert több is volt neki) belső ügyeibe, ugyanúgy államfőként Johannis is szigorúan nyomon követné a pártján belüli fejleményeket. „Nem szabadultok meg tőlem” – közölte párthíveivel.

Amint egy bukaresti kommentátor is megírta, Băsescunak is megvolt a „kedvenc pártelnökhölgye” – a jelek szerint Johannis is beszerezte a maga Elena Udreáját.