Nem, még nem tudok semmi konkrétat. Nem, semmiféle tervezet nem kering szakmai egyeztetéseken. Nem, még nem szólaltak meg az ügyben azok, akik eldöntöttek már sok mindent.

Arról van szó, hogy a magyar közoktatás lejtőre van téve. Legendásan okos nemzet vagyunk, szívesen nyerünk mindenféle diákolimpiákat, és nagyon tudunk dicsekedni a Nobel-díjasaink számával, meg a csavaros észjárásunkat dicsérő feltalálók sorával. Ezzel szemben egyre rosszabbak az általános műveltséget, képzettséget, nyelvtudást mérő mutatóink. (Ezek általában fordított arányosságot mutatnak a szegénységet mérő adatokkal, de erre hivatkozni már politikai demagógia, miközben igaz, tény.)

Jelenleg a tanulók körülbelül kétharmada jár középfokon érettségit adó képzésbe, s egyharmada tanul szakmát az általános iskola után. Orbán Viktor és még néhány politikus arról beszélt már többször, hogy ezt az arányt meg kellene fordítani. Szó szerint idézve a miniszterelnököt: „Jó munkások, nem közepes gimnazisták kellenek”, valamint: „a munkaerőpiacon egy jó szakma akár többet is érhet, mint az érettségi vagy a diploma.” Akár egyet is érthetnénk.

És nézzük a tényeket:

A GDP oktatásra fordított százalékának tekintetében Európában az utolsók között kullogunk.

Nálunk 18-ról 16 évre csökkent a tankötelezettség, négyről három évre a szakképzés, az egyetemeken radikális létszámcsökkenés következett be.

A jövő év még parlamenti vita alatt lévő költségvetése lényegesen alacsonyabb összeget tervez közoktatásra, mint amennyi volt az idén.

Várhatóan a középfokon beálló változásokon fognak spórolni.

Ami a legszomorúbb az egészben, hogy senki nem mond semmit. Valahol egy fejben összeállt a terv, a beavatottak köre jogi formulába fogalmazza, majd egy képviselő úgynevezett salátatörvényben a parlament elé terjeszti, a kétharmad megszavazza. És azután ez lesz az életünk. Ez a demokrácia pillanatnyi magyar definíciója. A legvadabb találgatásokkal próbáljuk a hatalom szándékait kifürkészni. Korlátozottabb a képzeletünk, mint a demokráciánk végrehajtó apparátusáé. Bezárnak iskolákat? Elbocsátanak tanárokat? Adminisztratív intézkedésekkel beterelik a szakmunkásképzésbe azokat, akik gimnáziumban szerettek volna továbbtanulni?

Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

Természetesen Amerikából küldtek pénzt, hogy ezt a cikket megírjam, burkoltan dicsérve benne a szoclib kormányok oktatáspolitikáját. Lényegében azt a pusztítóan konzervatív liberális alapelvet képviselem, hogy az állam minél kevésbé szóljon bele a polgárai életébe. Hadd döntse el a szülő meg a gyermek, hogy milyen iskolába akar iratkozni.

De bízhatunk abban, hogy nagyon sokan egyetértenek a miniszterelnök úrral, és a közoktatásra igenis nagyon ráfér már egy fegyelmező rendrakás. Mi is milyen jó becsületes magyar felnőttek lettünk, pedig…

Fölmondhatjuk itt az összes oldal propaganda szövegeit: a tények és a kérdések attól még maradnak.