Nem saját lelemény a címben leírt újkeletű filozófiai-logikai szakfogalom, az ATV honlapján találtam egy olyan cikkben, amelyben az újságíró meg nem nevezhető Fideszes forrásokra hivatkozva jól értesült. (A klasszikus paradoxon kicsit modernizálva: minden politikus hazug, mondta egy politikus.)

Az internetadó kérdése osztotta meg titkon és alig leplezhetően a tagságot meg az összmagyar érdekeket. Az úgy volt, hogy Orbán Viktor külföldön tartózkodott, s magára hagyott hívei kicsit összevissza reagálták le a kialakult helyzetet.

Az Orbán-paradoxon lényege, hogy a Fidesz vezetőjéről bizton kijelenthető állítások kerültek egymással ütközésbe. Eddig ezek kőbe voltak vésve a párton és a frakción belül, és igazodási pontként szolgáltak. Első állítás: Orbán Viktor nagyon pontosan érzékeli a magyar nép lelkét, és nem vezetne be olyan intézkedést, amely felháborítja az egyszerű embereket. Második állítás: ilyen fontos kérdésben nem születhetett döntés Orbán Viktor tudta nélkül, a Fidesz és a kormány ennél centralizáltabb. Tehát akkor mit tud mondani egy ideológiailag jólképzett hazafi az internetadóról?

Az egyszerűbb lelkületű Fidesz-hívő természetesen és gondolkodás nélkül kiáll az új adó mellett, békemenetel akár a támogatására, és a spontán alakuló ellenző tüntetések szervezőjének látja az országot tönkretevő liberálkommunista összeesküvést, amit az EU-ból és Amerikából támogatnak. Hazaárulás, országvesztés, idegenszívűség.

A kormány körei, a miniszterelnök bizalmasai beleállnak a kérdésbe, Rogán, Varga és Lázár védik a mundért, naponta kitalálnak egy új célt, mire is kell költeni a beszedett pénzt, a periférián mozgó hangulatfelelősök (Deutsch, Bayer, Magyar Nemzet) simán leírják, hogy nem szabad ilyen adót bevezetni.

A kérdés másik nézete: van egy prosperáló ágazata a gazdaságnak, amely nagyobbrészt külföldi befektetők kezében van, és a nemzeti összefogás teljes ellenzéke ennek kulisszái közé bújt el, onnan lődözi gúnnyal és ellenszenvvel teli kritikáját. Egyszerre két legyet üthet az, aki itt rendet csap. Csak éppen túl sokan lettek egyik tüntetésről a másikra. Ez a fiatal, nagyobbrészt a rendszerváltás után szocializálódott és született netfüggő nemzedék másképp érzékeli a világháló szerepét, mint az öregebbek. Nincs hozzájuk kulcsunk. Az is téved, aki forradalmi erőt lát bennük, az is, aki képernyőfüggő, kígyóvállú júzer-lúzer világpolgárt.

A korábbi disputa, amely a sajtó és véleményszabadság körül forgott, és ellenzékként érvelt a digitális szakadék mélyülésével, ami a mai Magyarországon egyenlő a szegénység rosszul kezelt kérdésével, nem volt produktív. De lehetett két táborra szakadva maffiázni, korrupciózni, gyűlölködni. Már nem erről van szó. Nem tudjuk, mi kering az X, Y, Z generációk fejében. Most tüntetnek, holnap elhagyják az országot.

És, mint a klasszikus partizánviccben, hazajött Orbán Viktor, és kizavart mindenkit a kukoricásból. Rendet rakott belpolitikai értelemben. Kiderült, hogy ebben az országban ő tud egyedül megoldani problémákat. Határozottan, egyértelműen, nix ugribugri. Ellenzék nincsen, a kormány és a hatalmi gépezet nélküle egy gólem.

Adja Isten, hogy sokáig egészségben szolgálja kicsiny népünket!