Elnyomhatatlan közlésvágy munkál az újság írójában, meg van akár átkozva, mint Kasszandra egykoron: megjósolja az elkerülhetetlent, de senki nem hisz neki. Valamit nagyon tudtak politikai kultúránk görög megalapozói az emberi közösségek működési és választási mechanizmusairól: Kasszandra néhány jóslata után el lehetett volna gondolkodni, hogy, jé, ez a nő megmondta! De nem ilyen módon működnek a közösségek. Még annyit előrebocsátva: a jós csak látja a jövendőt, nem akarja vagy tesz érte. Sőt! Kárvallottjának tekinti magát előre.

Szerintem Gyurcsány Ferenc és a szocialista párt célirányos menetelése a hatalom irányába elkezdődött. Vannak erre utaló jelek mind az említettekben, mind a táptalajban. A magyar demokrácia elmúlt két évtizede bizonyos szabályszerűségek felismerését sugallja a gondolkodó embernek. Az alábbiakban illusztratív példákkal szolgálunk.

Ha és amikor a regnáló hatalom ellenében olyannyira megnő az ellenszenv, hogy a leváltás és az elküldés a legerősebb választói motiváció, akkor az kerül nyerő helyzetbe, akiről elhiszi a polgár, hogy levált, sőt elszámoltat, sőt gyökeresen irányt vált. Ez termett kétharmadot a Fidesznek két éve, és ezt a száraz, kellemes érzést már átélte egyszer az MSZP '94-ben. Ezen a posztszoc tájon még soha nem kellett elszámolni a választási ígéretekkel, sőt a négy éveket minden formáció kihúzta, bármennyit hibázott, vagy akármekkora alkalmatlanságot mutatott. Ám viszont a választási kampány és a haragvó állampolgár mindenkor inkább büntet mint jutalmaz, ez már tendencia. Levált, elküld, anyázik, indulatból ikszel.

És beszélni kell ebben a kontextusban (balkáni összefüggések és hagyományok) a korrupció intézményéről. Politikai elitünknek nincs mit szégyenkeznie, ezen a téren megvan a világelsőség. Simlis és kenőpénzes rendszerünkben valahol normálisnak tekintjük a sarokra kiállítottak elkurvulását. Hát mit is tudna tenni szegény, ha már bekerült a parlamentbe? Az is nyilvánvaló, hogy a mindenkori hatalom tud leghatékonyabban belenyúlni a közös fazékba. Az ellopható javak fogyása, beszűkülése következtében egyre mocskosabbak és undorítóbbak a lenyúlás módszerei – és relativizálódva jelentéktelenednek el a régi szemérmetlenkedések.

Összefoglalás: úgy látjuk, hogy növekszik az elégedetlenség a jelenleg regnáló hatalommal szemben, s erősödik a megszokott leváltási (fenébe küldési) reakció. Kitől várható el, hogy ezeket földbe döngölje, eltakarítsa, megalázóan lenullázza? Az együtt turulozó Jobbik, vagy az egyenlő távolságot tartó LMP? Ugyan! A szocik már tudják, amit tudnak, és ennek megfelelő önbizalommal kijelentik, hogy nélkülük esély sincs a fordulatra. És igazuk van.

És a választópolgár egyre inkább büntetni akar. Mivel büntette Gyurcsányt és a szocialistákat? Mi fájna most a legjobban Orbánnak és a Fidesznek?