Minden azon múlik, melyik oldalon vagyunk. Ha a jón, akkor nincs mitől félnünk. Azok győznek folyvást, akiknek kétségbe vonhatatlan a magyarsága, akik a kisebbségieket megajándékozták a szavazásos beleszólás jogával, meg nagyon fáj nekik Trianon. Ismét nagy a magyar, és ebben a jó érzésben egyek lehetünk. A győzelem után eljönnek az építkező hétköznapok.

Valamiért mégis rettegünk attól, hogy esetleg, véletlenül olyan összehasonlító grafikonok, ábrák jelennek meg, amelyek hazánkat, népünket mérhető mennyiségek, mutatók alapján hátra sorolják a világ nagy színpadán. Mert mi ugyan tudjuk, hogy összeesküvés, hazugság, ócska lejárató összeesküvés mozgatja a szálakat, de nem mindenki lát át a szitán. Esetleg fuvolázóan szakszerű, elemző hangon szólal meg valaki a nyilvánosságban, és megkérdőjelezi az álláspontunk, relativizálja az egyetlen magyar igazságot, sőt kritikai éle lesz a mondanivalójának. Az ellenséges vélemény kimondója nem lehet magyar, nem ember, fizetett bértollnok, kommunista.

Vannak számunkra kapaszkodók. Biztosak vagyunk abban, hogy Wass Albert akkora író pontosan, amekkorának gondoljuk. Horthy annyira bölcs kormányzó volt, amennyire annak hisszük. Ha a magyar nemzetet emelkedő pályán érezzük, akkor az ott is van! Mások más mércékkel mérnek, de ez egy percig ne ingasson meg bennünket. Orbán Viktor politikusi képességeit pontosan az méri a jelen pillanatban, hogy hányan szavaztak rá április hatodikán határon belül és kívül. Más nem számít. Emberek és népek sikerességét mostanában azon mérik, hogy a világról alkotott képük mennyire fedi a valóságot. A tények bennünket igazolnak. A demokrácia a többség akarata. A jelenlegi szabályok szerint ez az eredmény.

Vannak olyan emberek is – lehet, nem valódi magyarok –, akik szerint nem stadionokat kellene építeni, hanem tornatermeket, és nem a rezsit kellene csökkenteni, hanem a szegénységgel kezdeni valamit, sőt – horribile – úgy gondolják, hogy Magyarország a fasiszta Németország oldalán küzdött a második világháborúban (ami igazság, csak ismerni kellene hozzá az összes ténykörülményt). És még: az antiszemitizmust, rasszizmust, meg az összes politikai, etnikai, nemzetiségi gyűlöletet nem tartják összeférhetőnek a becsületes magyar állásponttal. Ők vesztettek, és el fognak tűnni a történelem süllyesztőjében. Így megteremtődött a magyar egység, elhárultak a felemelkedés utolsó akadályai.

Egyszerűbben és békésebben is lehetne intézni közös dolgainkat. A szisztémát úgy találták ki a rendszerváltás idején modernizációs célzattal, hogy emberek alkotta szabályok szerint választunk és elutasítunk, pártok versengenek, az eredményt elfogadjuk, és működik a demokrácia meg a piacgazdaság. Ennyi lett volna az aktuális élet-halálharc, amiben meg kellett védeni a fülkeforradalom rezsicsökkentő hőseit, mert különben elsodorja őket a nemzetellenes baloldal, amely alvilági módszerekkel már tizenkét évig kormányozott (hogy ki választotta meg őket?!), és jelenlétük egyenlő a halálhörgéssel és siralommal, nemzethalál és egykézés, nem beszélve a rabigáról.

A darwini evolúcióelmélet is meg van cáfolva régészet által, megtalálták az Édenkert kerítésének maradványait, a deszkába jól olvashatóan bele van vésve: Szeretlek Éva!

A jó oldalon lenni biztonságos, kellemes, megnyugtató érzés.