A miniszterelnök úrral egy időben ugyanazon következtetésre jutottunk: a világ jelenlegi berendezkedése nem jó, változtatni kell, illetve változni fog, mert így nem maradhat. Bármi bekövetkezhet, szól a jóslat, ami bármikor elsüthető. Ellenben viszont, a hatalomtól távol eső nézőpontom szemléleti helyzetéből vagy kőkori konzervatív-liberális elveimből következően, egészen más megközelítésben jutnék ugyanarra az indulópontra, s teljesen alternatív  helyzetértékelésre. Lehet utálni a demokráciát arisztokratikus nézőpontból, dél-amerikai népboldogító diktátor látószögből, a munkásosztály baloldali alulnézetéből, és még ezer okból.

Vége van most valaminek, vagy folytatódik ugyanaz más elnevezés alatt?

Egy gasztroblogban olvastam a következő figyelemre méltó gondolatot: az élelmiszeripar már nem jóllakatni vagy etetni akar bennünket, hanem eladni a termékeit. Ezért a sok színező, ízfokozó, állományjavító, a csábító csomagolás meg az akció akció hátán. Mi pedig azt kapjuk, amire vágytunk. Régi gyanúm látszik igazolódni, az élet ezer más területén ütközöm ugyanebbe a haszonelvű gondolkodásmódba. Az orvostudomány és a gyógyszeripar nem meggyógyítani vagy segíteni akar bajodban, hanem eladni a termékeit: illúziót, hogy örökké élhetsz egészségesen. A műszaki termékek gyártói a gépkocsitól a számítógépig érzékenyen vizslatják, hogy éppen milyen fejlesztés (szín, dizájn, kütyü) lenne az, aminek megjelenése után kényszert érzel, hogy újabbra cseréld a telefonodat, izzólámpádat vagy porszívódat. Az örvendetes fejlődések és növekedések fele kamu, reklám, átverés. Láthatóan és érezhetően a többség igényeinek a kiszolgálását követik a fejlesztők, éppen ettől siralmas a fejlődés sok-sok új zsákutcája.

A politikától is azt kapjuk, amit a többség igényel.

A politika az a területe modern létünknek, ahol a vezér és az ő népe, a szónoklat és annak hatása körülbelül ugyanott van, mint bármikor ezelőtt. Magyarországnak Szent István és igazságos Mátyás kell. A politikus megvalósítja éppen a népakaratot: rezsit és adót csökkent, megregulázza a bankokat, állampolgárságot és szavazati jogot ad a határon túliaknak, munkahelyeket teremt, megmenti a devizahiteleseket, és képviseli érdekeinket a nemzetközi szervezetekben. Ezen kívül maradék szabad idejében foglalkozik a labdarúgósport fellendítésével, emlékművek állításával, a kerékpárosok alkoholfogyasztásának engedélyezésével, kulturális innovációval, tudós társaságok és a művészetek pártolásával, világmagyarázattal. Teszi a dolgát.

Világraszóló miniszterelnökünk (az EU lakosságának kettő százalékát adjuk, GDP-jének fél százalékát) nem hirdetett diktatúrát, és nem akarja felforgatni a világot. Mindössze a hazai és határon túli híveinek üzent, olyanokat mondott, amiken a bukott baloldal és a lejáratódott liberalisták hangosan hörögnek a felháborodástól. Leginkább a Nagykörúton belül (Antall József szíves meghatározása, miként a tizenötmillió miniszterelnöke) kevert egy kis kavarást, s üzent az ellenfeleknek: nagy ívben teszek a ti tabuitokra, dogmáitokra és fétiseitekre. A nemzetközi visszhangok majd elülnek. Az országgal, gazdasággal nincs mit kezdeni (különösen szakértelem híján), marad a nagyotmondó emberkedés, ami tetszik a híveknek, és felháborítja az ellenséget. Politikus és közönsége elégedetten hátradől a választások előtt. Esetleg rendel egy fröccsöt.