Mostanában ismét feljönni látszik Szász Jenő csillaga. A néhány évvel ezelőtt még teljes kegyvesztettségben tengődő fő nemzetstratéga újra megjelent a porondon, s nem is akármivel rukkolt ki, hanem egyenesen egy szép székely bélyeggel. Postai küldeményre ugyan nem lehet használni, de a Csíksomlyóhoz kötődő és székely nemzeti motívumokkal díszített, az elengedhetetlen rovásírással is megspékelt filatéliai termék azt üzeni, hogy a Székelyföld autonómiát szeretne.

Sok időbe telt Szásznak, míg előrukkolt valamivel, de ami késik, nem múlik. Igaz, most sem az éves, több mint egy milliárdos költségvetéssel kistafírungozott intézete nevében, hanem a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökeként tette. Hogy mivel foglalkozik egyáltalán az intézet, az úgy látszik, örök rejtély marad, mint ahogy az is, hogy milyen háttéralku eredményeként lett a műszaki végzettségű székelyudvarhelyi bukott polgármesterből és sikeresnek nem mondható polgári pártelnökből a nemzet főstratégája.

A budapesti történések azt sejtetik, hogy az elkövetkezőkben Szász mellőzöttségének vége szakad, nem kell tartania attól, hogy a direkt az ő félreállításának ellenértékeként és fájdalomdíjaként létrehozott intézetet felszámolják, s csak remélni tudjuk, hogy jobbnál-jobb stratégiai jelentőségű ötlettel rukkol majd elő. Pénz, paripa, fegyver adott hozzá. (Intézete költségvetését elnézve azonnal Vetési László tiszteletes örökös érve jut eszembe, aki évek óta azt hangoztatja a magyar költségvetés felé, hogy egyetlen augusztus 20-i tűzijáték költségéből egész évben kényelmesen lehetne működtetni az erdélyi szórványkollégiumokat. Persze, azokra sosem jut elég pénz, de stratégiákra, stratégákra és rovásírásos szimbolikus csodákra mindig futja.)

És a hátszél is adott. Az új kormány megalakulása során láthattuk, hogy az előző négy év nemzetpolitikai vezetését „érdemei elismerése” mellett félreállították, s olyan arcok jelentek meg Németh Zsolt és emberei helyett, akiknek korábban semmilyen kötődésük és tapasztalatuk nem volt e téren. Pártkatonák, akik ott állnak helyt, ahol kell, ahová beosztják őket. Potápi államtitkár az elmúlt négy évben a parlamenti nemzeti összetartozás szakbizottság elnökeként, a testület kihelyezett üléseinek köszönhetően, járt már határon túli területen, mint ahogy a honosítást felügyelő Wetzel helyettes államtitkár is. Nincsenek határon túli kötődéseik, kedvenceik, ők csak munkaadójukhoz kötődnek, így nem kell további belső, kormányzati és párton belüli, nemzetpolitikai villongásokkal és feszültségekkel bajlódnia a kormányfőnek.

Németh félreállításával Kövér László győzött, átvette a terepet, s hogy a továbbiakban az ő elképzelései – és természetesen emberei – dominálnak majd a nemzetpolitikában, afelől semmiféle kétséget nem hagyott. Szász Jenő máris újra feltűnt, s mintha meg sem történt volna a három évvel ezelőtti kínos incidens, amikor a tusványosi tábor területén nem kívánt vendégként átnéztek rajta, s azt sem engedték meg neki, hogy sajtótájékoztatót tartson. Most ott ülhet Orbán Viktor jobbján – vagy balján –, egyenesen a magyarbarát román államfő díszhelyén. Persze, el kell viselnie a nagy vetélytárs, Tőkés László jelenlétét, mert azért Kövér hatalma is véges.

Lehet tippelni, mi következik. Miután Kövér László máris újra nekiment a szerinte nem eléggé autonómiapárti határon túli vezetőknek, s a Duna Televízión keresztül meg is üzente nekik, hogy „az autonómiatörekvésekhez nagyobb támogatás kell az elszakított nemzetrészek politikai vezetőitől”, valamint azt, hogy a magyar kormány az „autonómia célját folyamatosan napirenden tartja”, szinte borítékolható, hogy a házelnök nem áll meg Szász politikai „rehabilitációjánál”. Kárpátalján – némi meglepetésre – néhány hete vezetőcsere történt a KMKSZ élén, az UMDSZ vezetője is „önszántából visszalépett”. A felvidéki MKP elnöke, Berényi József, nem lesz ott a tusványosi nemzetpolitikai kirakatban, mint ahogy az RMDSZ elnöke sem. Nem tudni, miért hiányoznak, de azt igen, hogy Kövér felvidéki favoritja nem Berényi, hanem Csáky, s azt is, hogy ha Kövéren múlik, akkor a jövő évi tisztújító kongresszus után nem Kelemen Hunornak fogják hívni az RMDSZ elnökét. 

De lesz sok szép rovásírásos bélyegünk, autonómia-konfliktusunk, s az sem kizárt, hogy végre Nyírő József hamvait is sikerül Székelyudvarhelyre csempészni. Román kormányzati szerepvállalásban nem kell gondolkodni, mert az nem fér be a Kossuth téri nemzetpolitikai koncepcióba. Ideje megtanulni rovásírni, s pestiesen járni a székely csárdást, mert a nótát már ott húzzák.