A híradások szerint elhárultak a jogi akadályok a Kétfarkú Kutya Párt bírósági lajstromba vétele elől. Megnyugodhatunk. A korábbi kifogások igazán nevetségesek voltak, miszerint az alakulat nem felel meg a politikai pártok iránt támasztott komolysági feltételeknek. Különösen azon események után érdekesek ezek a jogi akadékoskodások, amelyek a tavaszi országgyűlési választások körül felbukkant kamupártok, pénzlenyúlási céllal létrejött szervezetek nagyvonalú költségvetési támogatása körül zajlottak.

Egész Európára jellemző a vicc- és kamupártok megjelenése, valamint az, hogy ezek közül némelyek komoly választási sikereket érnek el. Demokrácia-deficittel magyarázzák a jelenséget, miszerint a klasszikus, hagyományos pártok évszázados múlttal rendelkeznek, az akkor aktuális társadalmi feszültségek képviseletére és megoldására jöttek létre, s ma már nagyon nem ugyanazok az érdekkülönbségek tagolják a társadalmat. A demokratikus berendezkedés szokásjoggal és törvényekkel körülhatárolt játékszabályai teljesíthetők a jelöltállításban, miközben messziről kiszagolható, hogy az adott párt mindössze egy kis pénzt akar kivenni a közösből. (A valódi pártokat az különbözteti meg, hogy nem kis pénzt akarnak kivenni.)

A magyarországi (és romániai, szlovákiai stb.) helyzetet még az is fűszerezi, hogy a rendszerváltással felszínre emelkedett politikai elit teljes mértékben lejáratta magát. Az antikommunista jelszavak már erőtlenül zengenek, a szétosztható vagyon pedig rég gazdára talált. A társadalom apátiába süllyedt, csökken a részvétel aránya a választásokon, a demokrácia üresjáratban forgat kiürült fogalmakat.

A Kétfarkú Kutya Párt jelszavai (örökélet, ingyensör) semmivel sem hülyébbek, mint a parlamentben ülők demagóg puffogtatásai (rezsicsökkentés, több demokráciát, európai béreket). A belépő szereplő nem nyit új frontot az állóvízben. (Hogy képileg is felnőjünk a feladathoz.)

Meg – magunk között szólva – nemigen tudunk idegesítőbbet annál az emberfajtánál, amelyik mindig és minden helyzetben vicces akar lenni. A Kétfarkú Kutya Párt eddig bevonzott az arcai közé néhány standupos humoristát. Jókat mondanak, néha beletalálnak a lényegbe, szórakoztatóak. Nézetünk szerint azért veszélyes ez az irány, mert elfedi, hogy a politikai életünk önmagában abszurd és morbid, mindenféle humorosító beavatkozás nélkül. Ennél csak a hithű pártelkötelezettek veszélyesebbek, akik a rovásírás kötelezővé tételében vagy a kereszténydemokrata erkölcstan iskolai tantárggyá alakításában látják a jövendő megalapozását. De a legveszélyesebbek azok a cinikusok, akik professzionális módon zászlajukra tűzik a tömegek ópiumának aktuális jelszavait, azután begyűjtik a szavazópolgárok támogatását, s a képviseleti demokráciájukat, hatalmi és vagyonosodási helyzetüket érintő minden kritikát azzal vernek vissza, hogy a nép erre adott nekik felhatalmazást.

A Kétfarkú Kutya Párt egyik vezetőjével készült riport után egymásra felelő kommentek az olvasóktól: "Közveszélyes hülyéket rászabadítani a társadalomra mégiscsak abszolút mazochizmus.” „Akkor mi a péknek választottátok meg őket kétharmaddal megint?”