banner_VpBVFWkY_GYAM - maszol webbanner 970x250.png
banner_rvYtcHzr_GYAM - maszol webbanner 728x90.png
banner_CyymSrg3_GYAM - maszol webbanner 300x250.png

Székely Ervin: Választási vegyi fegyver

Obligát jóhiszeműséggel azt is mondhatnánk, hogy a politika és az üzlet az két külön dolog és annak, hogy a hazai vegyipar egyik fellegvárát, az Oltchimet történetesen egy politikai párt elnöke vette meg, nincs különösebb jelentősége. Csakhogy ezt a mai világban naiv feltételezést épp a vásárló cáfolta meg tegnap, kijelentvén, hogy a nép lesz a részvényese a gyárnak és ugyancsak az istenadta tulajdonába szeretné juttatni a vasúti teherszállító egyedárúságot, valamint a Tarom légitársaságot is, amelyeknek a megvásárlására lenne pénze. Ez magyarul annyit tesz, hogy Dan Diaconescu – merthogy róla és televíziós pártjáról van szó – egyértelműen politikai és nem üzleti célokra kívánja használni frissen szerzett tulajdonát.

E politikai terv egyébként némi betekintést enged Dan Diaconescu harmadik utas, vagy még inkább az utópista szocializmusra emlékeztető politikai programjába, amely úgy békítené össze a kommunizmust a kapitalizmussal, hogy részvényessé tenné a népet a gazdaságban. Bár messze nem vagyok híve az engelsi gazdaságpolitikának, de megtapasztalva a MEBO-típusú privatizációk kudarcát is, azt kell mondanom, hogy politikailag – amennyiben komolyan gondolta – eleve bukásra ítélt vállalkozásról van szó. Az állami és a magántulajdon között semmilyen köztes megoldás nem bizonyult életképesnek lásd, az országos egészségbiztosító és nyugdíjpénztárak áldatlan helyzetét (a közösségi tulajdon is a magántulajdon egy formája).

Ha viszont bizonyítottan nem üzleti, hanem politikai tranzakcióról van szó, akkor alapvetően három lehetőség áll fenn. Az első, hogy Dan Diaconescu kampányfogásáról van szó, amellyel szűk három hónappal a parlamenti választások előtt növelni akarja népszerűségét, mondván, szavazzatok rám és osztalékot kaptok az Oltchim-papírokból. Ez egyébként nem lenne új keletű stratégia a részéről, korábban 20.000 eurót akart szétosztani az állampolgárok között választási győzelme esetén.

E forgatókönyvnek azonban szerintem van egy alváltozata is. Annál is inkább, mert – engedtessék meg nekem ennyi malícia – a nép barátját eddig nem annyira szamaritánus lelkületéről, mint inkább számító karrierizmusáról volt alkalmunk megismerni. Dan Diaconescu tudja, hogy kormányra csakis valamelyik nagyobb politikai tömbbel koalícióban kerülhet, következésképp feltőkésítette pártját azért, hogy nagyobb árat tudjon kérni a kormányba-lépésért.

E forgatókönyv esetében azonban nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy honnan van Dan Diaconescunak pénze egy vegyipari kolosszus megvásárlására, miközben a saját televíziós csatornája ellen fizetésképtelenség miatt bírósági átszervezési eljárás van folyamatban. Jó, láttunk már olyat, hogy egyes üzletemberek szándékosan csődbe juttatták egyik vállalkozásukat (kivonva onnan nem annyira a saját, mint az üzletfelek pénzét), aztán az így megszerzett vagyonnal másik sikeres vállalkozást indítottak, de ne legyünk rosszhiszeműek még egy mérsékelt köztiszteletnek örvendő pártelnökkel szemben sem.

Dan Diaconescu – bár vagyonos ember hírében áll – mindeddig nem tartozott a hazai gazdaság nagybefektetői közé. Médiacége inkább kicsinek, mint közepesnek mondható, s ha csak nem örökölt mostanában jelentősebb összeget, akkor nem valószínű, hogy rendelkezne akkora pénzzel, amennyi egy ilyen nagyvállalat megvásárlásához szükséges.

Ebben az esetben két másik forgatókönyv valószínűsíthető. A decemberi választásokon győzelemre esélyes politikai tömbök egyike, az USL vagy a frissen megalakult jobboldali szövetség felismerte azt, hogy Dan Diaconescu megkerülhetetlen eleme lesz az elkövetkező parlamentnek és egyszerűen megvásárolta. Ebben az esetben Diaconescu csak stróman volt a pénteki liciten, a pénzt mástól kapta. Az első számú feltételezés ebben az esetben természetesen az lehet, hogy a tranzakció mögött Traian Basescu embereit kell keresni, mert egyrészt nekik van kisebb esélyük egyedül megnyerni a választásokat, másrészt pedig nekik van pénzük, hiszen három évig gyakorlatilag zavartalanul csapolták meg az állami pénzforrásokat.

Negyedik lehetőség nincs. Hogy melyik változat az igazi, arra nagy valószínűséggel a választások után kapunk választ, amikor Dan Diaconescu pártja engedelmesen besorol a kormányoldalra a nép pedig szívhatja az Oltchim kesernyés illatú, mérges gázait.

Kimaradt?