Miután Magyarországon a kormány lényegében mindent elintézett és el fog intézni, célkitűzései világosak, az istenadta nép boldog rajt’, szép új világa Tiszán innen és Tiszán túl maga a rend, ideje az egyik hozzászólónk tanácsát megfogadva többé nem törődni vele. Majd ha robban a nemzeti puliszka...

„Itthon” bezzeg – mert hát akkor ez az „itthon” marad átélésre, megszenvedésre, ironizálásra – a kocsma hangos. Munkálkodik a szabad politikai cserekereskedelem, a [v(er)ő]legények kurjongatnak. A bohócok nyaktörő mutatványokat végeznek, régi ellenségek békülnek ki egymással („Pupat toţi Piata Endependenţei!”), a sajtóban pedig – mert „itthon” a média jóval színesebb, alpáribb, savasabb – megy a kommentálás nevű nemzeti sport.

Itt van példának okáért a liberálisok átállása. A Liliom önmagától elbódulva rajtaütésszerűen mindenről lemondott, feltétel nélküli kapitulált, a teljes hatalmat átadva a „melák szász” kezébe. A dicső Párt pedig – liberális elveit és markáns hagyományait feladva – „a romániai jobboldal egyesítése” érdekében összeolvad az eddigi nagy ellenség pedálosokkal: akiket két éve megpuccsolt. És együtt fog aludni az oroszlán és a bárány, Monica Macovei és Adina Vălean, Marian-Jean Marinescu és Renate Weber, bármennyire elképzelhetetlen. A Blága Vaszi és az Orbán Laji.

Az addig egymást vadul szapuló ellenségek két fő okból ítéltethettek kibékülésre. Az egyik ok, illetve cél az Európai Néppárt megerősítése – ez a társaság soha sem volt finnyás azt illetően, hogy honnan és milyen eszközökkel szerzi tagjait és szavazóit. A másik ok az, hogy a novemberi elnökválasztást Romániában minden áron a jobboldallal akarják megnyeretni. Ennek érdekében át kellett fogalmazni a tétet. Míg az utóbbi időben a választások az államelnök hívei és ellenségei közötti pankrációról szóltak (és rendre utóbbiak győztek), most a játszma ismét a jobboldal és a baloldal harcává alakulhat, bizonytalanabb kimenetellel.

Nem tudni pontosan mindebben a legnagyobb román politikai zsaroló- és átállóművész szerepét. Eddig lenyűgözően kavarta. Felejthetetlen volt, ahogy egy nap alatt elorozta a gyanútlan Petre Romantól a demokrata pártot, majd ahogy egy éjszaka alatt baloldali-szocialistából jobboldali-néppártivá tette, a liberálisoktól átvett mamelukokkal feldúsította („drága Stolótól” úgy fújta meg könnyek között az elnökjelöltséget, hogy a derék idegroncs mai napig nem tudja, mi történt vele...), de most a viharos események mintha őt, az ország első emberét is kissé meghaladták volna. Úgy tűnik, egy magasabb játék zajlik, amelyben a Nagy Kombinátor is csak egyszerű sakkfigura, átalakulásra esélytelen gyalog. Küldött ő már a liberálisok várudvarába trójai falovat (bizonyos Frunzăverde és Stănişoară urakat), de a mostanit szemmel láthatóan nagyobb hatalmasságok irányítják. Mindenkit összezavarva, jobboldalon és baloldalon, elöl és hátul, fent és lent.

Tehát Klaus Werner Johannis... Az e héten ötvenötödik születésnapját töltő vidéki fizikatanár, nagyszebeni polgármester – a jobboldal legvalószínűbb államfő-jelöltje, miután 2009-ben (a PSD, a PNL és az RMDSZ javaslatára) miniszterelnök-jelölt volt... A nemzeti liberálisok (üs)tököse, aki a száznegyven esztendős román történelmi párt legélére a felvételétől számított egy év alatt jutott fel. Mondhatjuk nyugodtan: Németország favoritja (a szülei már több mint húsz éve kitelepedetek, Bajorországban élnek). Maga a nyugalom és tekintély, az ünnepélyes Wille und Vorstellung. Bár nevezték már az államfő kísértetének is...

Ám a tiszteletet parancsoló profil és a blitzkrieges felfutás nem hatja meg a román sajtót. Egyik része tanácstalanul hümmög, a kevésbé jobboldali – rumlira frocli – egyszerűen villára veszi KWJ-t, aki idén már harmincnégy mondatot mondott nyilvánosan (ebből huszonkilenc tő volt).

Az ebadta Caţavencii képmagyarázata szerint a nagy leköszönő így biztatja Johannist: „Klaus, bízzál magadban. Német vagy, a fenébe is! Én mondom ezt neked, Antonescu, a történész: az utóbbi két világégésben a németek egyetlen háborút sem veszítettek el.” Ha ez sem igényes történelmi beágyazás, akkor semmi sem az! Egyébként a kiváló szatirikus lap első oldalas fotómontázsán – Deutschland liberalles szalagcím kíséretében –, fontos politikusok mellett ott szigorkodik a néppárti-liberális elnökjelölt-jelölt KWJ is: politikailag nem teljesen korrekt katonatiszti egyenruhában felügyelik, amint a szegény civil Crin az előtérben gödröt ás (magának). Vasile Blaga azt mondja a még hivatalban levő román államfőnek: „Könyörgök, főnök, ne hagyjuk tovább ásni! Ki tudja, még beleakad Codruţ Martába vagy a Boc-kormány lopott pénzébe!” A Zündapp oldalkocsis motorkerékpárt vezető Angela Merkel kancellár az Európai Bizottság még hivatalban levő elnökét győzködi: „Semmi közöm bármiféle politikai kivégzéshez, Herr Barroso. Csupán turisztikai céllal jöttem ide, Romániába. A Duna-deltába tartok, s megkértem Klausomat, hogy egy tulceai fiút tegyen oda gilisztát keresni.”

Stílszerű a Kamikaze élclap első oldala is. KWJ kezeslábasban német festéket reklámoz, közben átmázolja a román politika falait, már Victor Ponta fejének egy része is fehérrel takarva. A cím pedig az ismert választási jelszó adaptálása: „Mândri că Wir Rumeniş sind...” Ugyanebben a lapban Antonescu (napjainknak ez a Stolojanja) a stratégiáját ismerteti: „Hagyom, hogy Johannis legyen a főnök Cotroceni-ben, aztán felfüggesztem őt, hogy interimáris elnök legyek, mert ez a leghőbb vágyam: nyáron egy hónapot pótállamfőként tölteni.”

Vast proiect, ahogy a román klasszikus mondja, nagyívű terv! A lényegre tapint Ion Barbu karikaturista is a Ziuában: „ – Mit vár el Johannis a románoktól? – Azt, hogy megfordítsák a fegyvert.” Ismerjük el, ehhez értenek.