Előző jegyzetem gondolatsorát szeretném folytatni. Pontosabban azt a részt, amelyben arról írtam, hogy a román választók nagy többsége – a rossz vagy a hiányos tájékoztatás, netán a szándékos félretájolás miatt – nem ismeri azt a konkrét társadalmi és gazdasági helyzetet, amit az ország szempontjából oly fontos döntés meghozatalánál ismerni kellene. Utaltam rá, hogy jóllehet a jelölés nyilvánosan vagy a nyilvánosság látszatával történik, a Trianon óta világhírűvé vált román politikai szemfényvesztés okán a választók zöme nem tudja, hogy az EP-lista befutóhelyén számos ismert román politikus feleségének neve szerepel. Honnan is tudnák szegények, amikor a jelöltek nem férjük nevén, hanem lány- vagy éppen „művésznevükön” szerepelnek. Az előre látó és okos férjek igyekeztek elrejteni az árulkodó jeleket.

Ki gondolná például, hogy Adina Vălean jogász nem más, mint Crin Antonescu liberális felesége, ha úgy tetszik, Adina Antonescu? Az összeférhetetlenség kicselezése mellett, a rejtegetés oka aligha lehet más, mint az EP-kéviselőknek járó, a hazai fizetéseket sokszorosan meghaladó, különböző jutalékokkal is megtámogatott havi járadék, amelynek teljes összege a tízezer eurós nagyságrendű. Ezért a pénzért több olyan kétes román személyiség is vállalta az édes brüsszeli semmittevést, mint Elena Böszi vagy a juhászból lett futballcsillagos üzletember és szélhámos-király, Gigi Becali.

Mivel negyedszázada ugyanabban a körzetben szavazok, sok régi ismerőssel, köztük románokkal találkozom. Hazafelé tartva most is jól kibeszélgettük magunkat. Elég volt csak annyit kérdeznem: Dacianára, Elenára vagy Adinára szavaztatok? Senki nem tudta a lényeget, mindenki pártot mondott. Mert a reklámon Ponta, Antonescu és a többi arcképe volt. Legtöbbnél bombaként hatott, hogy mégis politikusok feleségeire szavaztak. Sűrű káromkodásokkal színesítve, volt aztán kommentálás, vérmérséklet és iskolázottság szerint.

Legfrappánsabban B. Cristian, a több évi nyugati munkavállalás után nemrég véglegesen hazakerült építész nyilvánult meg. ”Megdöbbentő! Lám, Romániába továbbra is Kostaninápoly Fanar negyedéből küldik a vezetőket, mint a Tudor Vladimirescu vezette felkelés előtt másfél évszázadon át?! Ezt kell hinnem, mert az ország tele van kis és nagy fanariótákkal, akik minden nagyobb pénzt lenyúlnak, és minden sarkon szedik a sarcot. Lehet a több évszázados szokás szerint az elszámolás is a törököknél történik, ezért mondja állandóan Brüsszel, hogy az Unió legkorruptabb országa vagyunk?”

A pályázati pénzek eltérítse mellett (évente több száz millió euró csúszik a zsebekbe) az ilyen jól fizetett állások családias megkaparintása sem erősíti a román politikusok jó hírét. Ám ott, ahol „én sem látok, te sem látsz” alapon működnek a dolgok, ott hiányzik a megfelelő társadalmi kontroll. Ha formailag van is ilyen, szerepének megfelelő betöltését akadályozza a nyomásgyakorlás, a zsarolás, ha másképpen nem megy, ugyancsak némi kenőpénzzel, mert hát a fanarióták mindenütt ott vannak.

Ezekről beszélgetve Cristian barátom mindjárt végigmér, hogy újságíró lévén, az én zsebeim nincsenek-e kitömve. Ha nem is gyakran írogatok ilyesmikről, legutóbb éppen ennek a jegyzetnek a helyén meg lehet nézni… Csak hát a nagykutyák ugatása is ritkán hallatszik a mennyországig, a kicsiké még kevésbé.

Aztán azt próbáljuk tisztázni: csakugyan igaz, hogy a fanarióták most is minden sarkon szedik a sarcot? Cristian szerint a politikai sarcot mindenképpen. Ezt legkönnyebben az RMDSZ-nek tett ígéreteik igazolják. Sorsdöntő pillanatban kérik a támogatását, de a számla kiegyenlítését utólag mesterien elkenik, maszatolják, nem egyszer a román ellenzék fokozódó magyarellenességére hivatkozva. Pedig van megoldás: Előre kell kérni a támogatás árát! Például a MOGYE elismerését, a magyarnak mint hivatalos regionális nyelvnek a Székelyföldön való bevezetését. Ne féljünk az előzetes lármától, hisz tudjuk, hogy megfélemlítésünkre szervezett műlárma.

Az őszi elnökválasztásnál, mikor ismét nagy szükség lehet támogatásunkra, ki is próbálhatjuk a másféle megközelítést. Bizonyítva: van annyi eszünk, mint a fanariótáknak!