Első reakciónk az örömé a sikeres EP-választások után. Ugyan Magyarországon, és Szlovákiában negatív rekordokat döntött az érdektelenség, európai szinten javult a részvétel az öt évvel ezelőtti adatokhoz mérve. És a Fidesz ötven százalék feletti eredménye végre befogja a szkeptikusok száját, hogyaszondja, a teljes lakosság körében csak minden negyedik szavazó akaratából lett a kétharmad. Hát még, ha Erdélyben lehetett volna a püspököt felvonultató listára is szavazni!

Létrejött a klasszikus nyertes-nyertes helyzet, mindenki örömünnepet ülhet. A jobboldal majdnem hozta a hetven százalékot, az LMP az ötöt, az utolsó negyedrészen osztozott a maffiabaloldal, az elmúltnyolcév bűnösei. Éppen ezért a Jobbik előrelépett második erővé, az MSZP még mindig a legerősebb baloldali párt, és Gyurcsány meg Bajnai pártostul megerősödve kerültek ki a mindent eldöntő savazásból.

Mindeközben senki nem lehet teljesen elégedett, baljós árnyak vetülnek minden eredmény mögé. A Fidesznek nyomasztó, hogy Budapesten és a nagyvárosokban láthatóan ledolgozható a fölényük, a Jobbiknál a Kágébéla ügy folyományai még sokáig keserítik a mindennapokat, a baloldal szétesése szinte reménytelenné teszi az összefoghatóságot.

Mindezek fényében vigyázó szemünket az őszi választásokra függesztjük, és előre megállapíthatjuk, hogy a kovászos uborka majszolása közben nem fogunk unatkozni. A három baloldali törpe szépen iszapbirkózni fog, hogy megszerezze a figyelmünket. A Libajnai és a Gyurcsótány bármikor folytatólagosan lejáratható, bevált módszertanok működnek. Bárhol felbukkannak, ott rögtön megjelennek a budai úriasszonyok a különbusszal, átveszik az odaszállított ludakat és legyártott transzparenseket, decens gágogással demonstrálnak, bizton számítva az esti híradóra. És még föl lehet fűteni a baloldali indulatokat azzal, hogy a legnagyobb vesztesnek (egyelőre Mesterházy) van huszonkilenc fős frakciója a parlamentben.

Az egységes Európában meg előretörtek a nem egészen szakszerű gyűjtőfogalommal euroszkeptikusnak nevezett erők, természetesen a klasszikus bal- és jobboldal rovására. Neonáci, fasiszta, szélsőbaloldali és radikálisan EU-ellenes pártok nyertek tért, s az előrevetíthető válságos időszakban föl fognak erősödni a nemzeti bezárkózásokat követelő hangok, a munkaerő és a romák szabad áramlását adminisztratív akadályokkal nehezítik majd, és Pirézia a pirézeké lesz.

A háttérben Conchita énekel, lesz szavazás, botránkozás, együttműködés, a nemzetek uniója – vagy amit akartok.