Van egy jó hírem és egy rossz hírem – mondta nemrégiben a miniszterelnök, a craiovai repülőgépgyár alkalmazottai előtt. Rengeteg vicc kezdődik így. Victor Ponta azonban – mint állította – komolyan beszélt.

A jó hír szerinte az, hogy megszűnik majd a vállalaton belüli munkanélküliség. A rossz hírt pedig az jelenti, hogy a cégnek azért lesz munkája, mert Romániát háború fenyegeti.

Gondolom, mennyire föllélegeztek a szakik két hír hallatán. A kormányfő ugyanis alighanem úgy gondolta, hogy a háború rossz híréért bőségesen kárpótol a munkalehetőség. Nem kizárt, hogy akár bőségesen is részletezte a jó hírt. Meglehet, kifejtette: szurkolniuk kell majd az ellenfél tüzérségének, mert minél több román repülőt lőnek le, annál több munkája lesz a gyárnak. Hajrá tüzérség, hajrá lövegek! Az is elképzelhető, hogy hozzátette: ha lebombázzák a gyárat, az sem tragédia, mert akkor még az építőipar dolgozóinak is akad munkájuk.

És amilyen tréfás kedvében volt például az Európai Bajnokság negyeddöntőjébe bekerült vízilabda-csapattól kapott komplett vízilabda-felszerelést átvéve, amikor is fülig vigyorgó szájjal kijelentette, hogy azt majd legközelebb az újabb (most éppen nyolcvanhat falut elárasztó és négy ember halálát követelő) árvíz idején veszi fel, az is beleférhetett a jó hírbe, hogy az emberáldozatokért sem kell aggódniuk, hiszen azzal csak további munkanélküliek kerülnek állásba.

Persze, az sem kizárt, hogy mindezt csak az újságírói fantázia mondatta a kormányfővel, egy azonban biztos: ha a háborút nem is, a háborús fenyegetettséget azonban Victor Ponta már nem is tartotta olyan rossznak, hiszen – szavai szerint – ily módon az ország végre felkészülhet keleti határainak védelmére. Lehet, hogy titokban úgy gondolta, ez még a schengeni csatlakozásnak is jót tenne.

Victor Ponta különben is igen derűlátó Románia katonai kapacitását illetően (bár szerencséjére ő maga még nem szagolhatott lőport). Határozottan visszaverte az orosz állítást, miszerint Románia alig harminc percig tudna ellenállni egy orosz támadásnak. A miniszterelnök szerint Románia „sokkal tovább bírná” a háborút. Azt nem részletezte, hogy meddig, de az újságíró fantáziája ismét csak működik, és eljátszadozik a számokkal. Ha mondjuk tízszer annyi ideig bírná, az 300 perc, vagyis öt óra. Ha százszor annyi ideig bírná – az aztán ugye már belefér a „sokkal tovább” kategóriába –, akkor az már 3000 percet, vagyis 50 egész órát jelentene, azaz Románia valamivel több, mint két napig tudna ellenállni. Persze, nem sokat változik a helyzet, ha ezres, vagy akár tízezres szorzót használunk…

Nem tehetek róla, de Victor Ponta „jó híre” eszembe juttat egy roma jókívánságot, miszerint nem akarok én neked semmi rosszat, legyen egy akkora házad, mint a Peleş kastély, legyen benne vagy negyven szobád és mindegyik szobádban legyen három-négy ágyad, oszt’ egyik ágyból a másikba rángasson a görcs…