Bogdán Tibor: Államfő kerestetik
Alig néhány hónap választja el Romániát az államfő-választásoktól, és egyelőre mindenki húzódozik a tisztségtől. Holott a miénknél (is) fejlettebb demokráciában már évekkel a voksolás előtt lehet tudni, ki indul a legmagasabb állami tisztségért, az állampolgár pontosan tudja, mi a jelölt programja, mit várhat tőle.
Romániában azonban – néhány esélytelen önjelöltet leszámítva – pillanatnyilag senkit sem érdekel a tisztség, pedig az államfő szerepét korlátozni látszó alkotmánymódosításokat idén aligha szavazza meg a parlament. Pedig Traian Băsescu példájából jól láthattuk, hogy – a régi alkotmány szerint – a „játékos államelnök” mennyire kézben tudja tartani a romániai táradalom valamennyi szegmensét, a parlamenttől kezdve a titkosszolgálatokon át egészen az igazságszolgáltatásig.
A legesélyesebb jelöltnek politikai körökben egyelőre Victor Pontát tartják, akit az ország legnagyobb pártja (sajnos: gondolkodás nélkül) megszavazna, de az sem kizárt, hogy a nemzeti liberálisok Crin Antonescu pártelnökkel szembenálló szárnya is rá voksolna. Csakhogy Victor Ponta nem akar államfő lenni; nem és nem – legalábbis egyelőre. Érthető, hogy meggondolja a dolgot, hiszen attól tart, hogy államfőként elveszíti pártját. Ponta ugyanis jól tudja, a mindinkább követelőző kiskirályokat golyóstollával tartja hatalmában (amellyel aláírja a számukra juttatott hatalmas összegeket). Államfőként viszont a „golyóstollat” alighanem az ugyancsak kiskirály Marian Oprişan kezébe kellene adnia, aki minden bizonnyal átvenné a pártelnökséget – és a hatalmat.
Crin Antonescu nagyon szeretne államfő lenni. Amennyiben pártja nem éri el a húsz százalékot az európai parlamenti választásokon, akkor lemond ugyan pártelnöki tisztségéről, de indulna az elnökválasztásokon. Az más kérdés, hogy egy olyan jelölt, aki pártjával együtt húsz százalék alatt marad, miért lenne érdemes az államfői tisztségre … Hívei tábora máris folyamatosan csökken, a számára legkedvezőbb felmérésben is csupán 25 százalékkal szerepel.
Volt párttársa, Călin Popescu Tăriceanu szintén elnök szeretne lenni – egyelőre úgy tűnik, hogy önjelöltként csak a maga támogatását élvezi, akárcsak a szociáldemokrata Mircea Geoană, aki egyébként is egyszer már megégette magát a túl korán megünnepelt államelnöki tisztségével.
A jelöléssel kacérkodó Sorin Oprescu, Bukarest főpolgármestere valóságos bajnoka lehetne a kudarcos államfő-jelöltségeknek. Elena Udrea asszony hol indulna, hol nem – bár a gondolattal inkább csak ellenfelei bosszantására foglalkozik, a hírszerzés főnökét, George Maiort pedig a sajtó inkább csak a zavarkeltés céljával emlegeti, akárcsak Mugur Isărescut, aki továbbra is ragaszkodik jegybanki kormányzói tisztségéhez.
Cătălin Predoiu a szociáldemokraták jelöltjeként indulna, ám egyelőre nem nagyon lelkes, és pártja sem bízik abban, hogy bejuthat a választások második fordulójába. Nála már valamivel népszerűbb a volt miniszterelnök, Mihai Răzvan Ungureanu, aki azonban kivár, érzi, nemigen vannak esélyei. Traian Băsescu Emil Bocot szeretné államfőnek látni, Kolozsvár polgármesterének azonban nem fűlik a foga Cotroceni-hez. Az persze nem kizárt, hogy Traian Băsescu engedelmes kezeseként a végén csak aláveti magát az államfői szónak, amely számára mindig is parancs volt.
A képlet a számításba jövő államfő-jelöltek esetében tehát jelenleg nagyjából a következő: Victor Ponta nem akar államfő lenni, Crin Antonescu akarna, de népszerűsége zuhan, Cătălin Predoiut senki sem ismeri, Mircea Geoană fél az újabb kalandtól, Mihai Răzvan Ungureanunak nincs támogatottsága, Călin Popescu Tăriceanu saját szavazatával nem menne semmire, Emil Boc még ellenáll Băsescunak, Mugur Isărescu bankkormányzó maradna, George Maior pedig nem hagyja ott a Román Hírszerző Szolgálatot (azt nem is tehetné meg olyan egyszerűen). Traian Băsescu pedig, legnagyobb sajnálatára, már nem indulhat.
Most derül ki igazán, milyen meggondolatlan cselekedet volt hagyni, hogy Ceauşescu elvtárs ólommérgezésben pusztuljon el. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint ugyanis a lakosság 66 százaléka megszavazná államfőnek.
És meg is érdemelné…