Micimackót idézem, így választások táján célszerű visszanyúlni a klasszikusokhoz, még akkor is, vagy akkor igazán, ha az illető egy korlátozott elmebeli képességekkel rendelkező öreg mackó Karinthy nem éppen szöveghű magyarításában. Micimackó eltöpreng a zümmögés és a méz összefüggésein. Hogy olyan nincs, hogy csak zümmögés van, és méz nincsen. Tehát a zümmögés jó dolog. Ám mézhez jutni is fájdalmas lehet a természetben, mert ahol a méz, ott zümmögés is van, és az apró zümmögő rovarok fájdalmas fegyverekkel védik az édes csemegét.

Ebben a korán jött tavaszban, amely inkább koranyárnak tűnik most, és egy nevében télnek nevezett csapadékos, enyhe időszakot követ, hirtelen kivirágoztak a gyümölcsfák. Először a mandula, tudjuk Janus Pannoniustól is, hogy ezen a tájon rosszul időzít ez a csonthéjas, de sorban követi a többi fa, barackok, meggyek, cseresznyék. Akinek csak egy-két fája van, az is aggódik, hogy egy kora tavaszi fagyos idő el ne vigye az egész termést.

Tavaly is rendkívüli időjárás volt, összevissza váltogatják egymást az évszakok, tegnap még nagykabátban indultam dolgozni reggel, délben már lengén öltözött fiatal lányok vonultak a napsütésben. Visszatérve a gyümölcsfákhoz, mellékesen a szőlő is könnyezik már, elindult a nedvkeringés, s itt a borvidéken kapkodnak a gazdák a metszéssel.

Szóval, nekem az az emlékem, hogy amikor az ember megközelít egy tavaszi pompába borult gyümölcsfát, akkor nem is zümmögés, hanem egyenesen zsongás van. Ezernyi darázs, méh, dongó, bogár fúrja magát a szirmok közé, szürcsöli a nektárt, és hordja mellékesen a virágport egyik virágról a másikra. Jelentem, most nincs zsongás, sem zümmögés. Egy-egy kósza méhet, darazsat látok, ha nagyon figyelek, de az a tobzódó, életigenlő, friss, kábult zűrzavar, az nincs.

Csak a megöregedett vidéki földművelő bölcsességnek csúfolt élettapasztalatára tudok hivatkozni (a szerző a maga személyét írja körül): ez még pár éve is másképp volt. Nem a régmúlt és a gyermekkor tavaszaira emlékezem, csupán az utóbbi négy-öt év akaratlan, mégis szemet szúró megfigyelései állnak össze ijesztő modern jelenséggé. Rémlenek politikai, zöld és szakmai cikkek valahol az érdeklődés perifériáján, hogy be kellene tiltani az Unióban bizonyos növényvédő szereket és kemikáliákat, mert pusztítják esztelenül a rovarvilágot, és szakértők csatáznak pro- és kontra, hogy nem bizonyítható, és komoly üzleti érdekek állnak a mezőgazdaság szolgálatában.

Nem rontottunk el valamit megint, emberek?