Bár a falludzsai harcok az amerikaiaknak az Irak lerohanása utáni felekezeti poklot jelentik, mégis meglepődtek, amikor az al-Kaidával fraternizáló ISIS (Iraki és Levantei Iszlám Állam) bevette a várost. Mi a meglepő itt? A Bagdadhoz közel fekvő várost az al-Kaida már 2004-ben teleszórta amerikai talpasok hulláival, s az okok ismertek: az USA tömegpusztító fegyvereket keresett ott, ahol voltaképpen olaj volt, majd szélnek eresztette a honi hadsereget, és nézte, ahogy az „uralkodó” szunnik közösségből üldözött lett.

A 2003-2007-es Pax americanát szintén csak egy amerikai katona tudta helyrehozni, s az is Petraeus-effektus, hogy a felszíni felekezeti harcok búvópatakká alakultak. Jó ideje érezhető volt a szunnita bosszú (vagy jogkeresés), hiszen a kormány iráni-síita pályára állt, a kisebbséget leírták, Irán pedig beledöfte Hezbollah-kardját a szír polgárháborúba, amely ott éppen az ISIS ellen is küzd.

Anbar tartomány Falludzsája ismét a szunnita szélsőségesek kezére került, csakhogy ezúttal Núri el-Máliki kormányfő kénytelen volt az eddig (és ezentúl is) megvetett amerikaiak segítségét kérni, hogy lebírja az al-Kaidát, amely beköltözött, kihasználva a szunniták kormánnyal szembeni elégedetlenségét. A város és Anbar visszavételére Máliki többek között Apache csatahelikoptereket kért az amerikaiaktól, akik az al-Kaida csali ellenére vonakodnak újra beavatkozni.

A nagyobb félelmet inkább az ellenzék részéről lehet tapasztalni, akik a helikopterek potenciális leszállításából arra következtetnek, hogy az eddig sem kesztyűs kezű kormány nagy retorziós előnyre tesz szert. Amerika lassú, a szunniták rettegnek, egyre inkább azzal kondicionálják az al-Kaida iránti ellenállásukat, hogy sor kerül azoknak a fránya helikoptereknek a leszállítására, vagy sem.

A kormány eddigi jó húzása az volt, hogy az iraki kurdoknak egyfajta fél-autonómiát biztosított, persze azért, hogy a Kirkuk környéki olajon is bár félig rajta tarthassák a kezüket, a mostani helyzet azonban a viszonylag békés kurdokat is aggodalomra készteti: emlékeznek még, amikor Szaddám Huszein helikoptereiről dobtak le rájuk harcigáz-konténereket.

Mindezek ellenére azt hiszem, az amerikai helikopterekre szükség van azon az al-Kaida fertőzött helyen, annál is inkább, mivel a szunniták maguk is csak kénytelen-kelletlen tűrik a falludzsai szélsőségeseket, de lebírni őket egyelőre nem tudják. Amennyiben Anbarban marad némi al-Kaida, de ha kiűzik is onnan őket, azt az északi Moszul bizton megérzi, ide vonulnak vagy vonulnak vissza, itt a szélsőségesek másik bázisa. A helikopterek éppen, hogy nem jelentenek új fegyvert Máliki kezében, hisz a tűntető ellenzékiek tömegét biztosan nem fogják Apacsokról gépágyúzni, meg aztán van egy másik mód, ami nem venné ki ezeket teljesen a washingtoniak kezéből, de egyelőre odaadná kissé Bagdadnak. Igaz, hogy a Lend-Lease Act (a kölcsönbérleti törvény) a második világháború slágere, és igaz, hogy nem csak kölcsönzésre, de eladásra és odaadásra is alkalmas, de az amerikaiak számára megérné újralanszírozni a szégyenfolt Irak fényesítésére.