Az majd utólag derül ki, hogy a minden idők legdrágább olimpiája beváltja-e a hozzá fűzött gazdasági, országimázst javító reményeket, vagy sem, az viszont már előre beigazolódott, hogy Oroszország minden valószínűség szerint erején felül teljesített a XXII. téli olimpiai játékok megrendezésével. A putyini presztízskérdésnek tekintett sportesemény költségeit az eddig olimpia kapcsán soha nem tapasztalt mértékű terrorfenyegetettség is emeli, igaz, egyúttal a világ figyelmét is a szokásosnál inkább ráirányítja.

Így Szocsi minden rekordot dönt: az eddigi legdrágább, legfenyegetettebb és a legtöbb politikai felhanggal kísért olimpia lett. Azt épp nem állíthatjuk, hogy a leginkább bojkottált is, hiszen még emlékszünk a moszkvai és los angeles-i nyári olimpiákra, amikor a hidegháborús körülmények között a szemben álló táborok bojkottálták egymás olimpiai szereplését és rendezését. Érdemes visszaemlékezni az akkori indoklásra – nem tudják garantálni sportolóik biztonságát.

Amint az utóbbi időben tapasztalt orosz-amerikai feszültség mélyülése alapján számítani lehetett rá, Szocsi kapcsán újra hidegháborús hangulat kezdett kibontakozni – részleges nyugati bojkott, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb feltételezések az amerikai és az orosz lapokban. Ám ezúttal mégis mintha valamivel józanabbak lennének a nagyok, mint harminc évvel ezelőtt. Talán épp a moszkvai (1980) és los angeles-i (1984) tapasztalatnak köszönhetően a vezető politikusok nem kényszerítették távolmaradásra sportolóikat, csupán maguk nézik majd a televízióban a pénteki megnyitót, így törve borsot a szép lassan a világ legbefolyásosabb politikusává váló, ám az alapvető emberi jogokkal hadilábon álló Vlagyimir Putyin orra alá.

Nem kizárt, hogy némi féltékenység is vegyül a dologba, hiszen az orosz elnök nemrég a Forbes magazin által hagyományosan összeállított listán lett a világ első számú politikusa, minap pedig a nemzetközi média, 175 hírügynökség és hírszerkesztőség képviselőinek véleménye szerint is Putyin állt az élre, megelőzve Ferenc pápát és Angela Merkel német kancellárt. Barack Obama nem került az első három közé, ami nem annyira az amerikai elnök, hanem maga az Egyesült Államok külpolitikai térvesztéséről szárnyra kapott feltételezéseket látszik igazolni.

Putyin számára valóban fontos ez az olimpia, amely a talpraállt és megerősödött, az egykori Szovjetunió világpolitikai helyét átvevő Oroszország bizonyítéka (is) kíván lenni. Mintegy ötmilliárd eurót költöttek az ötkarikás játékok közvetlen beruházásaira és előkészületeire, ám ha az egyéb, ezzel összefüggő infrastrukturális beruházásokat is figyelembe vesszük (útépítések, pályaudvar és vasúti beruházások, vadonatúj repülőtér létesítése), egyes források szerint a ráfordítások elérik a tizenöt milliárdot. Szakértők szerint nem fog mindez megtérülni az olimpia bevételéből, de az oroszok nézhetik a dolog jó oldalát is – olyan infrastrukturális fejlesztéseket kaptak hirtelen, amelyekre a presztízsrendezvény nélkül még hosszú ideig várniuk kellett volna.

Bizonyos tekintetben mégis, máris megtérülni látszik a ráfordítás. A Szocsiba megérkezett küldöttségek ámulnak-bámulnak a hat év alatt a semmiből elővarázsolt első osztályú olimpiai falu láttán, s azok a nyugatiak is, akikben netalán még van bőven a keleti országokkal szembeni előítéletekből, kénytelenek megtapasztalni, hogy a Rajnán túl is van élet, a civilizáció mégsem ér véget az egykori vasfüggöny mentén.

Putyin álmát a fekete özvegyek tehetik tönkre. Mert hiába minden csillogás és kényelem, ha a terroristáknak sikerül beváltaniuk fenyegetéseiket, s a hatóságoknak nem sikerül megvédeniük a sportolók és a küldöttségek biztonságát. Január második felében az orosz titkosszolgálatok sem tudták kizárni a fekete özvegyek veszélyét. Sőt olyan, az orosz titkosszolgálatoknak tulajdonított feltételezés is napvilágot látott, hogy Szocsiban akár négy fekete özvegy is megjelenhet, a 22 éves Ruzanna Ibragimova pedig már át is siklott a szinte hermeneutikusan záró Szocsi köré vont biztonsági gyűrűn. Fényképével teleszórták a környékét, s az amerikai szenátus sem legyintett a hírre, hanem azonnal még nyomatékosabban ajánlotta fel együttműködését a biztonság szavatolása érdekében.

A fekete özvegyek öngyilkos merénylők, a hatóságok által korábban megölt, terroristának minősített észak-kaukázusi muzulmán fegyveres lázadók feleségei, akik ezúttal az olimpia megzavarásában, sportolók legyilkolásában vélik megtalálni férjeik megbosszulásának legmegfelelőbb módját.

Ezek a fiatal nők azonban akaratlanul is az ellenkezőjét érhetik el, mint amit akarnak. Bár számukra első számú ellenség a személyes érintettség révén Moszkva és Putyin, nyilvánvalóan nem rajonganak a nemzetközi iszlám terrorizmus első számú ellenségének tartott Egyesült Államokért sem. Fenyegetésükkel a lehető legszorosabb együttműködésre késztették a két ősellenséget, a hagyományosan rivalizáló két szuperhatalom szakszolgálatait, pedig igazán nem érdekük az orosz-amerikai legújabb hidegháború tompítása.

Márpedig egy átmeneti hideg békét máris nyélbe ütöttek. Remélhetőleg olyan erőset, amely garantálja Putyin álmát, a zökkenőmentes, békés ötkarikás játékokat.