Hála Istennek, megint elmúlt egy karácsony. Kicsit túlteng ilyenkor a szeretet, a hajléktalanoknak annyi helyen osztanak meleg ételt, hogy már azt is nehéz eldönteniük, hol álljanak sorba a tányérnyi együttérzésért. Szívmelengető jótékonyságból is sok az a mennyiség, amennyit a gazdagok, mint egykoron a főméltóságú kormányzóné, odaszórnak a nélkülözők elé.

Hála Istennek, elhallgat a karácsonyi műdal a bevásárló központban, ahol még a toalettben is a Jinglbells szólt, az emberek még összekaparnak valamennyit az óévbúcsúztató pezsgőre, tűzijátékra, aztán jönnek a böjt hónapjai. Az emberi együttérzés képességének sokat köszönhetünk, többek között a szegénység társadalmi méretű kezelését, amelyet időszakosan alkalmazunk. És hatalmas szórakozás azokkal találkozni, akik szembejönnek az egyirányú utcában.

Mutatja a híradó, hogy valamelyik állatbarát szervezet grillcsirkéket vitt a kutyamenhely lakóinak karácsony alkalmából. És a kivert, gazdátlan ebek szaladnak szájukban a sült csirkével szanaszét. Karácsony a szeretet ünnepe, miért ne élhetnének egy napig nagyon jól a kivert kutyák?  

Milyen örömteli lehet ezt nézni egy fűtetlen lakásban, zsíroskenyeret majszolva! Lélegeztető-gépesen demagóg a hasonlítás, tudom, mintha a magyar fociról beszélnék, s fölhoznám a világ élvonalát.

Ennél közelebbi apropó, hogy szeptemberben megszületett Romániában a kóbor kutyák kasztrálásáról és elaltatásáról a rendelet, s január elsejétől élesben elindul a rendcsinálás. Mert már tarthatatlan, ami ezen a fronton van, például Bukarestben. Kisgyermekeket falnak fel a falkában járó elvadult ebek. (A legutolsó nagyszabású akció az volt – emlékeim szerint – amikor Brigitte Bardot nemzetközi állatmentő arra bíztatta az állatbarát románokat, hogy fogadjanak lakásukba egy-egy gazdátlan ebet. S akkortájt nagyon megszaporodtak a kutyaharapásos balesetek.)

Az Index is azzal a címmel számol be: Durva kutyaüldözés indult Romániában. (Kérdés: kinek a pártján állunk?) Az önkormányzatoknak be kell gyűjteniük a kóbor kutyákat, a gazdáknak ivartalaníttatniuk kell a törzskönyvvel nem rendelkező állatokat, és két év után el lehet altatni azokat a kutyákat, amelyeket senki nem akar örökbe fogadni. Igaz, öt éve érvényben van az a törvény, amely szerint bűncselekményt követ el az, aki kutyát utcára tesz.

Vannak törvények, amelyeket a parlamentek hoznak kutyákról, korrupcióról, dohánytermékek forgalmazásáról, a kisebbségek jogairól, meg ezer más dologról. És vannak az ősi törvények, amelyek ember voltunkat határozzák meg, hogy mi – szeretjük hinni – valami jobb minőséget képviselünk. A törvények, hitek, szabályok mindegyike annyit ér, amennyit aktuális értékrendünkben használunk, megtartunk, másoktól elvárunk, magunkra kötelezőnek tekintünk.

Mutatja a média, hogy egyik emberbarát keresztény egyház szeretetszolgálata, híven a hagyományokhoz, szent karácsony alkalmából, egy emberi (erőforrás) miniszter közreműködésével, mélyszegénységben élő gyermekeket látott vendégül vacsorára.

A Hiltonban.

40 főt.

Szép.