Mindenki fekete karácsonyt jósolt. Ahogy a rádióban vagy a tévében kezdődött az időjárásjelentés, biztosra lehetett venni, hogy egy fura öltözékben pompázó egyén szomorú arccal, magyarul, románul vagy angolul bejelenti, hogy hát bizony, kedves hallgatóink-nézőink, idén nem lesz részünk fehér karácsonyban, mert az áramlatok, meg a globális felmelegedés, meg a nem-tudom-mik, lényeg, hogy fokozatosan emelkedni kezd a hőmérséklet, a hó elolvad, slussz.

Ezzel szemben tegnap estig, ha kinéztem az ablakon, jégvirágos autótetőket láttam, és ami a fő: zúzmarás fákat, gyönyörűeket.

Arra gondolok, hogy nem kellene annyira gyanakvónak lennünk. Azok az emberek, akik ajándékért rohangálnak, verik le egymást a bevásárlóközpontban, tologatják a szekerüket, és ezért számunkra, akik szintén rohangálunk-verjük-tologatjuk, rettentően idegesítőek, talán tényleg szeretik a hozzátartozóikat, és így aztán tényleg örömöt szeretnének szerezni nekik. Azok az emberek, akik ilyenkor a templomba tódulnak, talán tényleg azt remélik, Isten lenéz rájuk, és nem csak úgy, unalmában, ahogy nézhetne másfelé is, hanem rájuk személyesen; talán tényleg Feléje néznek ők is.

Azokat az embereket, akiket „baloldaliaknak” nevezünk, talán tényleg a felebarátaik iránti résztvét hatotta át, azok az emberek pedig, akiket „jobboldaliaknak”, talán tényleg azt a világot hiányolják, amikor mintha minden egyszerűbben lett volna érthető, és mindent kiszámíthatóbb törvények irányítottak. Talán a baloldaliak sem vulgármarxisták, s a jobboldaliak sem hitleristák.

Azok a gyermekek, akik a szüleik ellen lázadnak, talán nem is annyira ellenük, mint inkább magukért, akiket megfosztottak valamitől, és nem éreznek magukban elég bátorságot, okosságot, erőt, hogy megértsék, ugyan mitől vajon. Azok a felnőttek, akik nem értik a gyermeküket, talán nem is annyira nem értik, mint ijedten figyelik, milyen hamar megnőtt, mennyire más, mint ők, hogy már amikor értik, mintha akkor sem számítana.

Az a pápa, aki azt mondta, az egyházaknak a melegeket is be kell tudniuk fogadni, talán tényleg szeretetből nyilatkozta ezt, és bármennyire kiragadott is lenne az idézet, mindenképpen a keresztyén gondolat és érzület szól belőle.

Amíg nem végzünk ilyen jellegű szellemi és lelki gyakorlatokat, olyanok vagyunk, mint a rózsa, amely nem akar kinyílni, mert úgyis megcsípi a dér, megtépázza a vihar. Olyanok vagyunk, mint a vágy, amely nem sugárzik, mert úgyis csalódni fog. Mint az erdő, amelyiknek nem nő ezer ölelő karja.

Ne legyünk ilyenek. Legyünk inkább olyanok, mint a fa, amelyik annak ellenére zúzmarás, hogy minden szakértői számítás szerint nem kellene annak lennie.

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!