Sike Lajos: Elgurult a labda!

A tévedés kockázata nélkül leírhatom: nem vagyok egyedül, nagyon is sokan, sőt rengetegen vagyunk, akik mostanában a 6:3-ra való emlékezésen túl nem akarunk más magyar futballt látni. Ha mégis szánunk rá néhány percet, annak komolyabb oka kell legyen. Nemrég velem is ez történt. Az esti híradót akartam megnézni a Duna TV-n, ahol éppen egy futballmeccset közvetítettek. Nicsak, az aktuális magyar foci sikertelenségében is egy dédelgetett gyermek, a Puskás Akadémia játszik a Kecskeméttel! Előbbi a pályaválasztó, de a felcsúti építkezések miatt a mérkőzést a közeli Fehérváron játsszák. Legalább néhány akciót megnézek, mondom, úgy sem láttam még a felcsuti aranylábú fiúkat, akik olyan tüneményes gyorsasággal feljutottak a nemzeti bajnokság legfelső csoportjába, mintha valamilyen isteni erő ítélte volna őket győzelemre. Mit mondjak, nem voltam tőlük túlzottan elragadtatva, pedig akadt köztük két-három színesebb külföldi játékos is, akiket jól meg kell ám fizetni. De miből?, kérdem mindjárt, mert a tévés kommentátor szerint – de meg látszott is – jó ha százan voltak a nézőtéren. Hazai mérkőzésen! Te jó ég, hányan nézik meg ezt a csapatot idegenben? Mellesleg nálunk, Avasújvárosban, ahol egy negyedosztályú csapat működik, rendszerint öt-hatszáz ember ül a lelátókon, ami a helyi lakosság jó egyharmadát jelenti.

Ötszáz eladott jegy árából még lehet, ha szerényebben is, tizenöt-tizennyolc megyei bajnokságban szereplő játékost fizetni, de a százat hány ezerrel kellene megszorozni, hogy húsz elsőosztályú focista megkapja havi járadékát, s akkor más költségeket, mint a pályafenntartás, utazás, étkeztetés, melegvizes zuhanyozás és hasonlók, nem is említettünk. Egy részét biztos a támogatók ( a számlát cserében a tehetős főnöknek sokszor külön benyújtó szponzorok) fedezik, a többit ki más, ha nem az adófizetők? Ha a húsz-harmincezres közönségre méretezett, s talán még tíz-húsz évig soha meg nem telő stadionok építésére jut hetven-nyolcvan milliárd forint, akkor a Puskás Akadémiának, már csak hangzatos neve miatt is miért ne juthatna néhány százmillió? Elvégre nem akárki áll a háttérben. A szeretett vezér csak megérdemli, hogy néhány százmillió közpénzt költsenek kedvenc csapatára! Meg az épülő stadionra is, amelyet kisvasút köt majd össze Székesfehérvárral, hogy onnan is minél többen jöjjenek az itteni futball-akadémikusok meccsére, mert Felcsút másfélezer lakosa messze nem tölti meg a lelátókat.

Nem tudom hogyan kommentálták a kormánypárti lapok az általam csak éppen megkóstolt mérkőzést, de tisztességes szándékkal nem írhatták, hogy a focirajongók hatalmas érdeklődése kísérte. Annál inkább azt, hogy a száz, vagyis a kevésnél is kevesebb néző révén a magyar emberek kimondták véleményüket, hogy mit gondolnak a közpénzek ilyen könnyelmű elherdálásáról, egy ember, legyen bár az a szeretett vezér futballmániájának ily módon való kielégítéséről.

Akaratlanul is beugrott a korábbi hazai példa, vagyis Scorniceşti! Gárpárik Attila már megírta az Élet és Irodalomban, hogy mi lett az ára az ottani NB-I-es csapatnak és a méretes stadionnak.

Aztán mintha az ördög játszott volna velem, mindjárt beugrott egy futballtól távoli, de a hasonló vezéri magatartástól cseppet sem idegen kép.1989 nyarán az érmihályfalvi állami gazdasághoz küldtek aratási riportra. A termés jó volt, Péli mérnök közel hatezer kilóra becsülte hektáronként, ám arra kért, hogy legalább hetet írjak, mert az elvtársak mostanában nagyon felfelé kerekítik a számokat, hadd lássa a nép, mi bőséget hoz rá a pártvezér! Nem sokra rá befutott a megyei első titkár, aki megparancsolta, hogy a vezérnek küldendő táviratban tízezer kilós búzatermés szerepeljen! Másnap a pártlapban már tizenháromezer kiló szerepelt! Na ez volt az a pont, amikor biztosan látszott, hogy elszaladt a csikó, és érezni lehetett, hogy Romániában rövidesen nagy dolgok történnek.

Nem vitás, Felcsút szülöttje azért sokkal okosabb és értelmesebb, mint Scorniceşti-é, és másak a módszerei. Amit egyébként az RMDSZ-szel való mostani kiegyezése is bizonyít. Ezért is csodálkozunk nagyon sokan: miért nem veszi észre végre, hogy elgurult a labda?!

Kimaradt?