Kezdjük azzal, hogy egy újságcikk elektronikus megjelenése az interneten, s az utána következő komment-áradat nem alkalmas egy társadalmi vita lefolytatására. Nem is az a legfőbb kifogásom, mint időnkénti szerzőnek, hogy az újabb divatú hozzászólók korlátok és értelem nélkül irkálnak mindenféle becsületsértő kijelentéseket, s ezeket jó ízlésű embereknek tűrniük kell szó nélkül.

Valamikor a kezdeteknél, mikor még kevesen voltunk a Neten, sokszor izgalmasabb volt követni a kialakult vitát, mint maga a cikk, amelyik generálta az egészet. Volt néhány hely, ahol összejött az egyízlésű, hasonló színvonalú társaság, és maga a szerző is bele-beleszólt a vita folyamatába. De nagyon hamar megjelentek a hívatlan vendégek, a játékrontó figurák, azóta a skandináv mitológia és a Star Wars nyomán nevük is lett: troll és droid. A troll, mint egy kis manó, odamegy, és azon szórakozik, hogy tönkretesz valamit. A droidnak pedig nincs agya, csak egy feladatvezérelt gépember, általában valamelyik párt vagy világnézet kritikátlan téziseit szajkózza.

A jobb internetes újságok nem zárkóznak el az olvasók véleményétől, de valamilyen színvonal megtartása érdekében, és – nem mellékesen: néhány sajtóper nyomán, amelyben szélsőséges vélemény megjelentetése után elmarasztalták az újságot névtelen kommentelő szövegéért – a kulturált helyeken a vélemény csak moderálás után jelenik meg. Ez lassítja és mederben tartja a vitát. (És vannak, nem mellékesen, olyan portálok, ahová gyűlölködni járnak az emberek, s az ízlés határain kívül lehetnek rasszisták, etnicisták, bunkók, szimplán hülyék...)

A maszol.ro hírpoltálra alig jellemző, ami az utóbbi időkben megtörtént: egy esemény, s a róla szóló újságcikk hozzászólások százait indította el. Maga az esemény is megosztó, az ügyhöz ironikusan közelítő újságíró pedig egyenesen dühödt és ingerült véleményeket hozott ki a téma iránt érdeklődőkből.

A világ történelméből, de akár a Bibliából is jól ismert jelenség, hogy nincs igaza a két vitatkozó fél egyikének sem, de azért erőből eldöntik. Vagy: mindkettőnek igaza van. Logikailag lehetetlen esetek a való életben elég gyakoriak. A román érezheti úgy, hogy hazájában nem szolgálják ki a boltban, ha anyanyelvén kér kenyeret, a magyar meg korlátozva érezheti magát, ha nem engedik a murok fölé odaírni neki, hogy sárgarépa a többségi nemzet piacfelügyelői. Bizonyítani lehet, hogy nincs román, aki átélte a sérelmes szituációt, de lélekben ugyanez történik vele, ha a székelyföldi boltban, miközben kiszolgálják, valamin jót röhögnek a jelenlévő földiek. S ugyanígy átéli a magyar, hogy korlátozzák anyanyelve használatában, miközben ő nem él azokkal a jogokkal sem, amelyeket már politikusai kiharcoltak neki. Nincs olyan történelmi atlasz, amelyik egyszerre tetszene a román és a magyar történeti tudatnak.

Bizonyos társadalmi szituációkban csak kussol az állampolgár, más fennállások idején pedig közzéteszi a sérelmét, követőkre talál, akár társadalmi mozgalmat indíthat. Még egyszer aláhúzom: ez független attól, hogy kinek van igaza. Ha a magyarság nagyobb része úgy érzi, hogy őt itten elnyomják és nem hagyják az anyanyelvét használni, akkor csak egy jelképes esemény szükséges a nagy… És máris két-három táborra oszlik.

Ahogy a vicc csattanója mondja: lenne rá igény. Csak azt kellene körülrajzolni, hogy mire is.