Közel egy esztendővel ezelőtt, egészen pontosan 2012. október elsején Óriások és törpék címmel közöltem írást a székelyföldi törpe vízerőművekről. Akkor a homoródfürdői és Ilona-völgyi lakók még nem tiltakoztak a már indulóban levő létesítmény ellen, és még a társtulajdonos református egyházhoz sem írtak levelet, sőt még Egyed Ufó Zoltán sem készítette el tényfeltáró fotósorozatát a helyszínről, majd később az Úz-völgyi vízerőmű-építkezés okozta kártételekről.

Voltaképpen arra figyelmeztettem: félrevezető az a politikum által hangoztatott nézet, miszerint a törpe vízerőművek hozzák el Székelyföld energetikai függetlenségét. „A hasonló létesítmény által termelt áram újrahasznosítható energiaforrásnak számít, az Unió 2020-ig terjedő irányelvei előírják százalékarányuk növekedését az országok energiaellátásában, többek között a hőerőművek széndioxid-kibocsátásának a csökkentéséért. A törpe vízerőművek térfoglalását ezért meglehetősen sok pénzzel is ösztönzik. Az általuk termelt áramot egyrészt megvásárolják az országos hálózatok, másrészt pedig úgynevezett zöld tanúsítványokat kapnak, amelyeknek működik a saját adás-vételi piaca. Mindkét lehetőség olyan profitot eredményez, amely néhány esztendőn belül megtéríti a beruházási költségeket, utána pedig igen magas a beruházók nyeresége. Ezek a befektetők a Székelyföldön is leginkább külföldiek és olykor – kis hányadrésszel – befogadnak helyi gazdasági vagy más jellegű csoportosulásokat, magánszemélyeket is. Hogy világos és egyértelmű legyen az ideológia: a törpe vízerőmű jelenleg nem a gazdasági függetlenség eszköze, hanem üzlet, és nem is akármilyen. Megéri a rengeteg utánajárást és az sem számít, ha tönkreteszi a rengeteget.”

A tisztánlátás kedvéért hadd tegyem még hozzá: annak a pénznek egy részét, amely beruházó csoportok zsebébe vándorol, a fogyasztók összessége fizeti meg, ezért drágultak meg a villanyszámlák, és lakossági nyomásra ezért függesztette fel néhány hónapja a román kormány a zöld energia kifizetésére szánt összegeket, mondván, hogy csökken a villamos energia ára.

Borboly Csaba, hivatalába visszatért Hargita megyei tanácselnök nemrég levelet írt a bevezetőben említett lakosoknak, és ebben nagyon helyesen megbeszélésre, fórumra hívja őket, hadd lássák összefüggéseiben a térség fejlesztési lehetőségeit. Csakhogy ebben a levélben megint megbúvik néhány tetszetős, de túlságosan is fellengzős mondat. „Az újrahasznosítható energia mindenhol a világban az önrendelkezés alapja, jelentős gazdasági erőt képvisel. Ha ki tudjuk használni a természet adta lehetőségeket, amelyek alapját képezik az önmagában megélni képes, gazdasági lehetőséget kibontakoztatni tudó társadalom kialakításának, az jelentősen hozzájárulhat a megmaradáshoz, a szülőföldön való boldoguláshoz.” Az újrahasznosítható energia ugyanis mindenhol a világon az energiaháztartás töredéke marad, sőt még kisebb országok saját általános energiaháztartása is álom, nem véletlenül kapcsolják össze mindenfele a legkülönbözőbb energetikai hálózatokat. Úgyszintén tévhit, hogy a természet adta lehetőségek alapját képeznék az önmagában megélni képes társadalom kialakításának. Ha ez így történne, akkor alighanem Nepál vezetné az életszínvonal világranglistáját és Hollandia valahol a padlón heverne.

A törpe vízerőművekről természetesen kell beszélni, sőt telepíteni is kell őket, de nem mítoszokat teremtve, hanem a lehető legtárgyilagosabb hangnemben, a konkrét, gyakorlati, eseti összefüggések részletezésével. Amint az Egyeskő alatt megbúvó menedékházra felszerelt napelemek sohasem lesznek képesek arra, hogy sífelvonót működtessenek, hanem néhány villanykörte fényszórásával kényelmesebbé teszik az odalátogók estéit és csökkentik a tűzveszélyt, ugyanúgy még féltucatnyi törpe vízerőmű sem képes arra, hogy a mellette fekvő település elektromosenergia-szükségleteit teljes mértékben fedezze. Bepótolhat mondjuk a közvilágításba, és így néhány banival csökkenhetnek a helyi adók, de az arányokkal tisztában kell lenni.

Bármiféle gazdasági létesítmény mindenekelőtt a költséghatékonyságot és a profitot tartja szem előtt, ezért épülnek vízerőművek olyan helyre, ahol viszonylag könnyű az építkezés, a karbantartás, és könnyebb bekapcsolódni az országos hálózatba, mit sem törődve a természettel és a környék turisztikai jellegével. Hegyi patakok azonban jóval eldugottabb helyeken is csörgedeznek – mi történne, hogyha számba vennék annak a már létező rengeteg hegyi vízgyűjtőnek az energetikai potenciálját, amelyek többek között Hargita megyében is léteznek?

Szóval van, amiről tárgyalni. Nyugodtan, higgadtan és nem az ideológiák, hanem az érdekek figyelembe vételével. Mert akár tetszik ez nekünk, akár nem, voltaképpen ezek mozgatják a kisebb és nagyobb világokat.