Katona József drámája, Erkel Ferenc operája őrzi a magyar történelem egyik leghíresebb összeesküvésének az emlékét. És persze mindemellett minden magyartanár, hiszen amikor a nebulókat az írásjelek fontosságára oktatják, rendszerint idézik János korabeli esztergomi érsek Bánk Bánhoz írt levelének azt a mondatát, miszerint „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem". A kétértelműség, a merénylet támogatása vagy elutasítása ebben a körmönfont mondatban a a vesszők elhelyezéséből fakad.

Kétértelműséget azonban nem csupán az írásjelek hiánya vagy ide-oda tologatása, hanem a szórend is szülhet.

Olvasom, hogy megalakult az RMDSZ Csíki Területi Nők Szervezete. És elgondolom: a területi nők (gondoljunk csak bizonyos területrészekre, az utcákra, vagy terekre, ahol munkájukat végzik) eddig is megpróbáltak különböző szervezetekbe tömörülni, sőt azt is rebesgetik, hogy jövedelmük az elkövetkező esztendőkben beszámít majd az uniós országok egy főre számított nemzeti össztermékébe.

Nem félreérthetetlenebb, a magyar nyelv tömörségéhez és kifejezőképességéhez illő, ha egész egyszerűen azt hozzák mindenkinek a tudomására, hogy megalakult az RMDSZ csíki nőszervezete?

Túlságosan egyszerű?

Könnyen megeshet, mert a hírt a következő szöveggel vezették fel: „Az RMDSZ Szövetségi elnökének határozata értelmében a területi női szervezetek megalakulásának folyamatát egy kezdeményező bizottság segíti, amelynek tagjait az RMDSZ már meglevő struktúráiból delegált hölgyek alkotják.”

A “struktúráiból delegált” szókapcsolat aligha lehet a véletlen műve. Tekintve a politika mindenhez értését és mindenre kiterjedő célzatosságát, bizonyára azért használták előszeretettel, hogy újabb példával tudják alátámasztani az RMDSZ – és minden határon inneni vagy túli nyelvművelő – anyanyelv-tisztaságot megőrző törekvéseinek a létjogosultságát.

Azt is érdemes észrevenni: a nőből milyen rövid úton lesz hölgy. De ha már említettem a korabeli esztergomi érseket, ez a gyors átváltozás az idézett szövegen túl is is megér egy misét. Mifelénk ugyanis nincsenek lányok, asszonyok, hajadonok, menyecskék, a néni megnevezés a rokonszavakat kereső közéleti-újságírói megfogalmazásokban pedig egyenesen sértés.

Mindenki hölgy. Az ifjú hölgy remekül szerepelt – dicsérik meg a kislányt, aki az óvodai záróünnepségen hibátlanul elmondta a versikéjét vagy a tinilányt, aki a szüleinek megtette azt a hallatlan szívességet, hogy leérettségizett. És bizonyos rádióriportokban nem a nyolcvanéves parasztasszony, hanem az idős hölgy eteti a tyúkjait az eldugott falu omladozó házának az udvarán.

Nevezhetnénk ezt a megkülönböztetés elleni küzdelem diadalának?

Netán a női egyenjogúságért vívott küzdelem ért el újabb sikereket?

Vagy az állandó finomkodás és a modoros választékosság a férfiúi lelkek egyre fokozódó érzékenységét igazolja?

A csíki területi nők azonban nem csupán megalakították a szervezetüket, hanem a szóbanforgó szöveg szerint elnökségüket is  megválasztották: az általános elnök mellett működik majd felcsíki, alcsíki és oldalcsíki alelnök. Igen, oldalcsíki!

A szakemberek mostanig nem nagyon kedvelték a Középcsík kifejezést. De talán a nyelv- és földrajzi fogalomújító Oldalcsíkkal majd megbarátkoznak. Ez ugyanis szintén nem lehet véletlen. Fajsúlyos politikai összefüggésekben minden bizonnyal a csíki székelység összefogására utal.

Ha ugyanis a Sepsiszentgyörgy-Maroshévíz országúton az Olt folyásával szemben haladunk, akkor Csíkszépvíz, Csíkszentmiklós és társai jobbra húzódnak meg.

Ha viszont fordítva, akkor balra. Így pedig, legalábbis Oldalcsíkon, a bal kéz majd mindig tudja, hogy mire készül a jobb.

A kákán nincs más csomó. Meggyőződésem, az elnökség valóban jelentős közéleti és közösségszervező tapasztalattal rendelkező tagjai nem oldalognak el a sem a munka, sem az értelmes szövegek elől.