A jellegzetes székely étel a töltöttkáposzta, jellegzetes ital a szilvapálinka, a leghíresebb székely személyiség Tamási Áron, legszebb természeti szépség a Gyilkos-tó, leginkább ajánlott turisztikai célpont Szováta.

A legfontosabb székely szimbólumok csökkenő sorrendben a székely kapu, székely népviselet, fenyőfa, borvízforrás.

A székely turizmus akadályai hasonló módon: a turisztikai helyek elhanyagolt állapota, rossz utak, a turisztikai szolgáltatások minősége, viszonylag magas árak.

Csupán egyetlen, a székelység körében meglehetősen nagy mintán végzett felmérésből idéztem, de hát megtehettem volna mindezt sok-sok más felmérés és összevetés alapján, ugyanis a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet napokban indította útjára a székelyföldi kutatásokat összegző Studia Terrae Siculorum című könyvsorozatát, illetve ennek három turisztikai jellegű, illetve egy, a székelyföldi nők vállalkozói kedvét elemző kötetét.

Az állami költségvetésű intézet megteheti azt, hogy a piaci viszonyokra való tekintet nélkül, pályázatokkal való bíbelődések és más nélkülözhetetlen pénzszerző tevékenység mellőzésével (amik adott mértékben betöltik a hazai magyar kiadók mindennapjait) olyan könyveket jelentessen meg, amelyek az akadémiai szférát érintik, pontosabban a különböző egyetemek, mesterképzők, doktorképzők stb. tudományos műhelyeiben megszületett munkákat viheti közelebb a nagyközönséghez, illetve a döntéshozókhoz, természetesen ha azok nem csupán a határozatokban, hanem a mindennapi politikai szövegekben is támaszkodni akarnak olyan elemzésekre, amelyek a maguk tárgyilagosságában igyekeznek bemutatni, elemezni egy-egy térség valós gazdasági-társadalmi folyamatait.

És itt föltétlenül meg kell állnunk egy pillanatra és el kell gondolkodnunk azon: a romániai magyar szakértelmet, az egyetemek, a különböző kutató és más intézetek tanulmányait, elemzéseit vajon milyen mértékben veszi figyelembe a romániai magyar – sőt szélesebb körben, a magyarországi magyar – politikum, amikor különböző értékitéleteket megfogalmaz, amikor különböző célokat meghirdet, amikor adott helyzetekre különböző megoldási javaslatokat sugall akár rövidebb, akár hosszabb távon?

Nos, az eredményt talán ezzel a kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni: csipeget belőle. Van, amikor jobban, van, amikor roppant felszínesen.

Az előzőre példa mindazok a tanulmányok, amelyeken az RMDSZ-nek a parlamentbe is eljutatott gazdaságirégió-átalakítási elképzelései is alapoznak, az utóbbiakra viszont olyan közhelyszintű szövegek, amelyekben a politikum úgy szeretné megszabni a társadalmi változások irányát, hogy fogalma sincs pontosan arról, mi történik a mélyben, melyek a magyar közösségek mindennapjainak valós gondjai, az érdekek és érdekellentétek hol és milyen szinteken teszik lehetetlenné, hogy olykor a legnemesebb közösségi gondolatok forgácsolódjanak szét és adott médiavisszhang után önmagukba hulljanak.

Következésképpen: az eddigieknél sokkal jobban kellene felhasználni mindazokat az elemzéseket, adatsorokat, térségfejlesztési változatokat, népességi-oktatási, munkaerőpiaci kutatásokat és így tovább, amelyeket a romániai magyar tudományosság bocsát közre. Ez a tudományosság ugyanis már természeténél fogva nyitott a világra, nem engedheti meg magának sem az elzárkózást, sem a részrehajlást, hiszen akkor önmaga alatt vágná el az ágat, így munkájának eredményei a leginkább tárgyilagosak.

Bizony, el kellene érnünk azt, hogy a múlt, a jelen és a jövő tekintetében sokkal jobban alapozzunk mindarra a tudáshalmazra, amely különösképpen az utóbbi másfél évtizedben jött létre, hiszen a romániai magyar egyetemek, karok, kutatási műhelyek, más intézmények, nem önmagukért születtek meg, hanem éppen ezt a megújuló tudást szolgálják, és igen nagy fényűzés lenne mindarról lemondani, amit az évek során létrehoztak.

Az említett turisztikai kötetekben több szerző a mindennapos benyomásainkkal azonos következtetésre jut: Székelyföld turisztikai arculatát jelenleg, alapvető módon két összetevő határozza meg: az egyik természet- és táj-, a másik pedig falusi és néprajzi jellegű. Más tekintetben viszont tökéletesen eltérő: noha azt gondolnánk, hogy a székelyföldi turisztikai szolgáltatások legnagyobb fogyasztói úgymond nemzeti alapon a magyarországi idelátogatók, a vizsgálatok mást mutatnak: a belföldi, illetve klasszikus fogalommal élve, a regáti turizmus itt sokkal erőteljesebb és gazdaságilag jóval nagyobb haszonnal jár.

Az elmúlt két évtizedben – az elektronikus változatokról most nem is beszélek – méterszámra jelentek meg azok a tanulmányok a saját életünkről, amelyek a legjobb esetekben könyvtárak vagy irodák polcain porosodnak, a legrosszabbakban pedig ki sem kerültek az  intézmények falain kívül. Használni, felhasználni kellene ezeket, hiszen jó az, ha szakmunkák révén, személyében mesterré, doktorrá és egyetemi tanárrá válik valaki.

De még jobb, ha mindez olyan közösségi tudássá válik, amelyet legalább részleteiben felhasználunk.