Krebsz János: Bűnözés, rezsicsökkentés
Milliárdos áfa-csalásról szólnak a híradások. Legális-féllegális, kereskedéssel foglalkozó vállalkozás (bűnbanda) külföldről hozott be élelmiszert, eladták papíron, ide-oda utaztatták, fiktív számlákat gyártottak, csak hogy elcsalhassák az államnak járó huszonhét százalékot. De aztán lebuktak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egyszerre tizenegy helyen csapott le a bűnszövetkezet tagjaira, nagy értékű autókat, hajókat, készpénzt és luxuscikkeket foglaltak le.
Az egyik elkövetőt nem sikerült elfogni, mert külföldön tartózkodik. Ő a legizgalmasabb alak, mert házában se villany-, se gázórát nem találtak. Úgy vette igénybe ezeket a szolgáltató hálózatokat, hogy esze ágában sem volt fizetni. Ez az igazi rezsicsökkentés!
Pontosan az a helyzet, hogy már nem is csodálkozunk, inkább tanulni szeretnénk ezekből az unortodox megoldásokból. Már miért is fizetne valaki a gázért és villamosságért, ha a gaz külföldi multicég (aki csak talicskázza kifelé innen az extraprofitot) alkalmazottai között van olyan dolgozó, aki ráköti a mi lakásunkat a hálózatra, és mérőórát nem szerel, tehát ellenőrre és ellenőrzésre sem kell számítanunk. Nem attól lesz gazdag valaki, hogy nagy bevételei vannak, s elkezdi szórni a pénzt, hanem aki megfogja a fillért, nem fizet olyasmiért, amit meg lehet oldani okosba’.
Mindeddig kisipari, amatőr megoldásokkal találkoztunk: ügyes emberek megfúrták a gerincvezetéket, buherálták a mérőórát. Szegénynegyedekben láttunk olyant, hogy az utcai vezetékre dobott szigeteletlen drót vitte be életveszélyesen az áramot az emberi lakhelynek minősülő épületbe. A mérőórák mágnessel lassítása, megpatkolása, a plomba megbontása nélküli megállítása már a középosztály, a jómunkásemberek sportja, míg a lebukásmentes teljes díjtalanság már az átlagosat meghaladó jövedelemmel rendelkezőkre a jellemző. Mindenki lop ebben az országban, csak nem egyenlők a nagyságrendek meg a lebukás esélyei. A rezsicsökkentés a nagy közös érdeklődési kör, amire a politika szépen ráérzett. A Balkán nem földrajzi hely, hanem gondolkodásmód.
Az átláthatatlan még számunkra, hogy bizonyos személyek és vállalkozások bátran begyűjthetik az extra árkülönbözetet (a profitot), míg másokat hasonló tevékenységért üldöz és büntet a NAV, vagy ágazati különadóval sújt a kormány. Lehet például földbirtokokat halmozni, és a földalapú támogatásból (a mezőgazdasághoz nem is konyítva) milliomosként élni, lehet közbeszerzéseket milliárdokért megnyerni, és alvállalkozókkal bagóért megcsináltatni. Dohányárut lehet hatalmas nyereséggel, az államtól kapott koncesszióval árusítani, bónusz a fideszes szavazók számára, hogy nagyon fáj ez a szoci politikusoknak.
A törvényi környezet vált esetlegessé. Hogy mi a tevékenységért járó tisztességes haszon, és honnan kezdve válik ez büntetőjogi kategóriává – ez alakult a kétharmad következtében rögtönzésekkel szabályozott balkáni maffiává. Egyelőre működik a dolog, le lehetett így nyúlni a nyugdíjpénzeket, a földvagyont, a közbeszerzéseket, a trafikokat, most a takarékszövetkezetek vannak soron. Valamiért nem tetszenek Európának ezek a törvényes megoldások, irigyek ránk, többek között a Tavares-jelentés ezt fogalmazza meg a balliberális világ-összeesküvés szemszögéből.
„Ha jól mennek a dolgok, elveszítem a választást” – nyilatkozta a napokban Orbán Viktor.
Annyira jól nem mennek.