Fidel, Ceauşescu, Hruscsov és Kádár közösen főznek. (Ez valami vicc?- kérdi a nyájas olvasó).

Castro nem rak tüzet, hideg(háborút) kever, Ceauşescu puliszkát (mămăligă) főz, mert az tudvalévőleg nem robban, Hruscsov vodkát, mert még messze Gorbacsov, Kádár pedig gulyást, ha már gulyáskommunizmus van a mi legvidámabb barakkunkban. Hagymát pucolnak, zöldséget aprítanak, hámoznak, kevergetnek, néha átballagnak egymáshoz, belekóstolnak a másik főztjébe, s közben vígan adomáznak, szórakoztató és egyben ismeretterjesztő dolgokat mondanak bele a kamerába. Olyanokat: a krumplileves legyen krumplileves. (Nosztalgikus érzéseinket nyomjuk el férfiasan, ettük, amit összefőztek, éltük a realityt.)

Nem született ilyen vicc, mert a diktatúra inkább macsó műfaj, a kommunista vezetők (majmolva a megelőző uralkodó osztályt) férfias vadászatokon, fegyverbemutatókon, díszszemléken vettek részt. Újabban került előtérbe a kulináris élvezetek világa, művészek, politikusok, államférfiak mérik össze a tudásukat a konyhában, s gasztro-blogok osztják az észt, hogy milyen eszközöket és alapanyagokat vásároljunk, ha jót akarunk magunknak. A modern (vagy posztmodern) ember visszatalál a paleolit kor étkezéséhez. Kiderül, hogy nagyanyáink tudtak valamit, ami feledésbe merült, s most újra kell tanulni. Divat, majd elmúlik, lépnénk túl a mai konyhán, csak vannak elgondolkodtató specialitásai a kérdésnek.

Az önkifejezés eme új receptje, itt Kelet-Közép-Európában, felemás országot és szellemi szintet mutat. Hogy mit és mennyit eszik a nép, mindig politikai kérdés volt. Országos, sőt régiós mértékben nem ettünk még soha ennyi olcsó, káros, egészségtelen táplálékot. A szupermarketek polcai roskadásig tele vannak vacak, pót- mellék-, mű- és álvalódi termékekkel, amelyekben állagjavító, ízfokozó és tartósító szerek tömkelege biztosítja a kulináris élményt. Jellemző felirat: húsjellegű készítmény. A szegénységnek és a középosztály alsó felének arra telik, hogy havi egy-kétszer megpakolja a jóáras termékekkel a bevásárlókocsit. Az egészséges táplálkozás a jólétben élők kiváltsága.

Éhségmenet címmel országos akciót lehetett hirdetni a télen, és politikusok és feleségek sok fényképpel illusztrált szakácskönyvet adnak ki a magánéletükről, Orbán Viktor kolbászt tölt, Gyurcsány lecsót főz, Obama ingujjra vetkőzve a konyhában.

Mindeközben van egy neobarokk főzőtermünk történelmi jelmezbe öltözött főszakáccsal, ősmagyar diétával, teátrális kitekintéssel a nagyvilágra, ahonnan nézvést: egyetlen nagy konyhává alakult a globális politika, a nyilvánosságtól elbújva a banktőke, az energialobby meg a multicégek – profitjuk maximalizálása érdekében – döntenek országok és embermilliók sorsáról.

A titkos európai konyhában már kifőzték Magyarország jövőbeni sorsát. A Bilderberg-csoport meg Reding asszony, Brüsszel és Konrád György már lezsírozták, hogyan buktatható meg a Fidesz, ha pedig mégis megnyeri a választásokat tavasszal, akkor miképp gyengíthető az eredmény. (Ez valami vicc? – kérdezi a nyájas olvasó. Igen.)