Állattenyésztés-e a nemzetépítés? Egy idézet láttán fogalmazódott meg bennem ez a furcsa kérdés.

Victor Neumann legújabb könyvében, címe A nemzet fogalma a románoknál és a magyaroknál, olvastam ezt a furcsa szöveget: „Ami a különféle kereszteződésekből született népek tökéletességét illeti, minden komoly kutató egyetért abban, és azt állítja, hogy csak azok a népek rendelkeznek egyéniséggel, amelyek nem keveredtek. Mert az állattenyésztők tapasztalata azt bizonyítja, hogy a rendkívül különféle fajta állatok kereszteződése kiegyensúlyozatlan, bizonytalan egyedeket eredményez, vagyis pontosan az egyéniség hiányát” – írta ezt Aurel C. Popovici (1863—1917) bánsági román gondolkodó az Állam és nemzet. A Nagy-Ausztria Egyesült Államok című könyvében. (Először németül jelent meg, még a Monarchiában, majd kiadták románul is, Bukarestben, 1939-ben.)

Vagyis az állattenyésztés és a nemzetépítés végsősoron ugyanolyan munka, és jó, ha a nemzetépítők jártasak az állattenyésztésben. Ezt Ceauşescu sem mondhatta volna jobban – bár holtakról jót, vagy semmit...

Herder – akitől a kelet-európai nemzetépítők inspirálódtak – azért szebben fogalmazott. Ő például földreszállt isteneknek tekintette a költőket, a nemzetet pedig a költők alkotásaként fogta fel, vagyis versként, meseként, látomásként például, ami – tennénk hozzá – ebben az összefüggésben mégiscsak jobban hangzik, mint egy hibrid vagy egy új állatfajta stb. Bár a lényegen nem sokat változtat.

A herderi inspiráció ugyanis híveit a múlba vitte, legendákba csomagolta, mindmáig megóvta a kelet-európai népeket – románokat, magyarokat, szerbeket, bolgárokat és a többieket, valamennyit – attól, hogy a franciához hasonló polgári nemzetté váljanak. (Mondtam én is egy házszámot...)

Mi itt mindannyian látszat-nemzetek vagyunk, a feudális nemzet, a patriarchális világ, az apajogú társadalom stb. átmentése a közelmúltba és a mába. A paraszt, legalábbis nálunk, még mindig a vajdától várja, hogy a gondjait megoldja. Mellékes, hogy a vajdát ma történetesen, államfőnek, miniszterelnöknek, diktátornak vagy egyébnek nevezik... És a vajdától várta gondjai megoldását a munkássá változtatott paraszt is például a kommunizmus idején. Azóta már megváltozott egy kissé: tüntetget néha, de csak úgy, muszájból, szórakozásból. Mert maga sem hiszi, hogy ezzel valamit elérhet... Hát kábé itt tartunk a nemzetépítésban. A többi állattenyésztés...

Victor Neumann temesvári egyetemi tanár ezzel a könyvével is – több tucat műve jelent meg már könyv alakban angolul, románul, németül – tükröt tart elénk: az elfuserélt nemzetté válás tükrét. Nézzünk hát bele, végre! Legalább tudjunk róla.

„Mert nem a tükör a hibás, ha az arcunk ferde” – ezt is hallottuk már, ugyancsak a kommunizmus idején, de a lengyelektől...