Mit szólsz ehhez a gazember David Attenborough-hoz?

?

Képzeld, a múltkor a csimpánzokat követte, s hát nem benne hagyta a filmben azt a részt, amikor egy másik majom után vadásztak, mint valami fenevadak?!

De hát azok is, nem?

Ne gúnyolódj. Neked magyarázzam, hogy a valóság olyan, amilyennek megéljük?

Amit mondasz, mégsem egészen ugyanaz. Attól, hogy nem mutatja meg, még nagyon is valóság. A csimpánzok így is, úgy is fenevadak, ragadozók, vérengzők.

De nemcsak azok! Gyakran esznek növényt, ez a vén faszari angol is mondta. Növényt, és békében üldögélnek, mint egy igazi család. És még azt is hozzátette, hogy éppen olyanok, mint az ember!!!

Miért, az ember talán nem vérengző?

Beszélj csak a magad nevében!

Nyugodj meg, kérlek. Nem látom be, mitől vagy ideges. Egyszer olvastam egy interjút Petrivel, éppen ezzel kezdődött: Konrád György arra utalt, hogy a beszélgetés előtt kakaslevest ettek, és Petri vágta el a kakas nyakát, Petri meg olyasmit válaszolt, ha meg kell lennie, akkor mindegy, ki teszi meg, ki nyisszantja el azt a nyakat.

De hát mégiscsak emberek vagyunk!

Az ember nem a világ legszebb álma, sajnos. Meg aztán, aki azon sóhajtozik, hogy egykor galambot lőttek, az úgy megy el a hajléktalan mellett, hogy szinte félretolja a tekintetével. Nem véres dolog ez, persze, de nagyon nem emberi.

Nem tudom, kire célzol.

Én meg azt nem tudom, ki nem emlékszik rá, hogy amikor az egyik vendéglőben ebédeltünk, hogy ráförmedt arra a nyomorultra, aki benyitott, megszólította, és pénzt kért tőle.

Jól van, jól van, elismerem, tévedtem. De ettől még nem kell gyilkosnak gondolnom magam, vagy igen?

Nem, szerintem sem, főleg, ha megbántad már. Csak azt akarom mondani, hogy az ember sokkal bonyolultabb gépezet, mint hinnénk.

Már azt hittem, azt mondod, hogy „hinnők”…

Ugyanazért nem mondom, amiért azt viszont igen, hogy ne legyünk képmutatók. Nem beszélünk folyamatosan helyesen, nem gondolkodunk folyamatosan helyesen, nem cselekszünk folyamatosan helyesen. Nem beszélve arról, hogy őseink, akik gyakrabban öltek és nem gondolkodtak azon, miért teszik, szintén emberek voltak, és szintén nem érezték úgy, hogy emiatt bánkódniuk kellene.

Megáll az eszem, hogy miket mondasz! Csak nem vagyok ugyanolyan, mint az a csimpánz, aki a kolobuszmajmot marcangolja, és véres a pofája?!

Bizonyos értelemben sokkal véresebb a pofád, mint a csimpánzé, kedves barátom. Nem a csimpánz irtotta ki az erdőket, nem a csimpánz veszi zokon másoktól, hogy megverték őket, nem a csimpánz nevetett és nevet folyamatosan mások szenvedésén, sőt, halálán.

Én sem!!!

De bizony, te is. Meg én is, meg ő is, meg mindazok, akik pihegnek, amikor a krokodil a vízbe rántja a kedves-szép antilopot. Ó, igen, ők is.

Benned egy költő veszett el.

Benned meg egy Tartuffe. Látom a szemeden, most legszívesebben meggyilkolnál, közben meg a csimpánzokon sopánkodsz.

Mindig hülye voltál!

Sértegess csak. Aztán úgyis megkérdezed, van-e pénzem a te ebédedre is.

Azt hittem, barátok vagyunk…

Azok is vagyunk, hogyne.