Sokáig pattogott a kisdobos Ludovic, mint az államfő úttörő pionírja, a kór azonban feltartóztathatatlanul tör elő több ezer gazdatest tüdejéből, és mese, hogy fel lennénk fegyverkezve ellene. És ez nem hit kérdése. Lehet ugyan tátott szájjal imádkozni azért, hogy legyünk abban a 15 százalékban, amely ha intenzívre kerül, túléli vagy hittételként magolni a konteóelméleteket, jobban járunk azonban, ha együtt számolunk, nem fejben, hanem komolyan.

Az ország ura azonban a politikai karriert előrébb valónak tartotta az emberéleteknél, egyébként is azért szaporodik a halotti beszédek sora, mert a kurva szocdemek tropára tették az egészségügyet. És bár tanárember, nem arra esküdött, hogy egész népét tanítsa, miért rontsa a saját maga és a pártja megítélését azzal, hogy miután szájkosarat erőltetett a népre, még ketrecbe is zárja. Engedte futkosni, amíg lehet, hadd érezze, hogy az ország működik – a vírus oltóanyag hiányában úgyis eléri azt, akit megírtak neki a nagykönyvben. Az azonban már nem mindegy, hogy december 6-a után ki írja a történelmet. Mert minden ennek rendelődik alá, a Nemzeti Liberális Párt nem a koronavírus-járvány ellen harcol, hanem az erodálódása ellen küzd. Heteken keresztül nagy ívben köpött a járványhelyzetre, amit jól jeleznek az államfő pótcselekvést jelentő, az életképes megoldások helyett a figyelemelterelésről szóló heti sajtótájékoztatói.

Napra pontosan egy hónap múlva minden jel szerint törvényalkotókat választ az ország – a képviselő- és szenátorjelöltek állig maszkban és szórólapban felfegyverkezve indulnak csatába, mert nem csorbulhat a demokrácia. És egyébként is, mi a garancia arra, hogy márciusban jobb lesz a vírushelyzet? Hát Klaus Iohannis. Ludovic Orban és a Nemzeti Liberális Párt. Ők járványkezelnek, ám saját maguk sem bíznak abban, hogy közelednek a megoldáshoz. Ezért kell mielőbb lezongorázni a parlamenti választásokat, majd utána jöhet a lockdown, csak addig élje túl a szavazóbázis, és akkor van esélye a klikknek is. Ez az egyetlen reményük. Nyilván az önkormányzati választások után ez a gyakorlatban sokkal bonyolultabb. Bármilyen szépen csengő volt is a liberális győzelmi beszéd, csak a szavazatok abszolút számát tekintve nyertek. A Szociáldemokrata Párt vitte mind a polgármesteri székek, mind pedig a megyei tanácselnöki székek többségét, az USR-PLUS-os Allen Coliban és Dominic Fritz liberális jelölttel szembeni győzelméről nem is beszélve. A lejtő nagyon csúszós a PNL számára – úgy kell lavíroznia a járványkezelési intézkedésekkel, hogy minnél kevesebb politikai kockázatot vállaljon. A tegnap bejelentett szigorításokért többen is leszedték a keresztvizet a liberálisokról vagy azért mert bevezették vagy azért mert túl későn vezették be vagy pedig azért, mert egy részük logikátlan. Van azonban még 30 nap, ez alatt kiheveri ezt a választó, csak az a kérdés, hogy milyen ütemben csökken a fertőzöttek száma. A kormánypártnak ugyanis most az az érdeke, hogy megmutassa, van értelme a tiltásnak. Ezért komoly karhatalmi szigor várható, hisz a cél, hogy minél kevesebb gazdatest csámborogjon. A PSD eközben elégedetten hátradőlhet és naponta közhírré teheti, hogy „mi megmondtuk”. És valóban igaza van, a PNL nem tett mást, mint másfél hónappal elodázta az elkerülhetetlent, nyilván, mindezt azért tette, hogy csiszolja megkopott nimbuszát, de tulajdonképpen a semmiért. A liberálisok elmúlt egy évi kormányzása által teremtett káoszt nem a racionális törvények uralják, hanem a be nem váltott ígéretek és már hallható közelségben a nagy reccs. Ezért a választások megszervezéséért való kétségbeesett kapálózás. A felhergelt tömeg a PSD-nek esne, ha lefújnák a vokscsatát, ahogy szintén a szociáldemokraták húznák a rövidebbet akkor is, ha az Alkotmánybíróság – arra hivatkozva, hogy nem a parlament írta ki az időpontot – érvénytelenítené azt. Ez persze újabb muníció lenne a liberálisok számára, a korrupkomcsizás ugyanis már kezdi elveszíteni a hatását, de nem hiszem, hogy Valer Dorneanu bevállalná. Az RMDSZ, az önkormányzati választások mandátumszám tekintetében harmadik legjobbjaként, a két nagy párt közé van szorulva, miközben azt várja, hogy a nyertes oldalán tudjon majd a mérleg nyelve lenni az új kormányban. Bár az utóbbi időben elkötelezte magát a liberálisok irányába, a szociáldemokratáknak sem engedte el teljesen a kezét. Utóbbiak egészségügyi szakemberekkel próbálják újrabrandelni magukat jelezve, hogy míg a PNL a saját maga bőrének a mentésével van elfoglalva, nekik az állampolgár egészsége az első. A liberálisok bakijaikkal jelentős mozgásteret adnak a politikai ellenfeleiknek, és azt hiszik, hogy elég lesz az üdvösséghez az, hogy az államfő kerubjaiként állítják be magukat. Az intenzív osztályokon levegő után kapkodó betegek, a túlélésért küzdő cégvezetők, a Google-classroomokba száműzött diákok szülei azonban már elkezdték az írást a falon…