Hitler világra szóló gaztételei – magától értetődően – az egyetemes emberiség ellen elkövetett fokozhatatlan bűntettekként kerültek be a történelembe. Sztálin, aki nem kisebb, sőt számszerűen Hitlert jelentősen túlszárnyaló gaztettet, kínzást, tömeggyilkosságot követett el, megúszta. Dicsősége csúcsán ágyban, párnák közt lehelte ki rettenetes lelkét. Igaz, ő nem egy „magasabb rendűnek” tételezett faj nevében, hanem egy jóval „homályosabb” embercsoport, a munkásosztály nevében követte el bűntetteit. Az egyik zsidókat és egyéb „alacsonyabb rendű” népeket gyilkolt, a másik vagyoni állapot vagy társadalmi meggyőződés alapján halálos ellenséggé nyilvánított embercsoportokat irtott: arisztokratákat, tőkéseket, értelmiségieket, vagyonkájukhoz vagy hitükhöz ragaszkodó kisembereket. És nem utolsó sorban saját naivabb harcostársait…

A nyugati politikai diskurzusban Sztálin neve – mint elrettentő példa – nem is nagyon hangzik el. (Kivételt csupán az amerikai McCarty-féle boszorkányüldözések jelentettek, amikor a legkisebb gyanú is elegendő volt, hogy embereket szégyenpadra ültessenek vagy eltávolítsanak a közéletből.)

Németországban neonácinak lenni ma is főben járó bűn. Kommunistának lenni – s nem csak az antifa (azaz antifasiszta) fedőnév miatt –, bocsánatos bűn. Németország egyes városaiban, – és nem csupán az egykori NDK területén – újabban szélsőbaloldaliak randalíroznak. Törnek, zúznak, gyújtogatnak. Sőt, mind gyakrabban hallani személyre szabott támadásokról is. A szászországi belügyminiszter, Roland Wöhler (CDU) „mind durvább és gyűlölet telibb közhangulatról” beszél.

A lipcsei, önmagukat „autonómoknak” tituláló fiatalok szabályos (országos szintre kiterjesztett) randalírozási vetélkedőt vezetnek. Melyet legutóbb ők is nyertek meg. A szövetségi labdarúgóliga pontozási gyakorlatához hasonló nyilvántartási ívek alapján. Minden, rendőrök ellen intézett sikeres támadás, gyújtogatás, zavargás a vetélkedésben szereplő városok fiataljai számára meghatározott pontszámot jelent. Tavaly Lipcse 19 000 lakosú városnegyede, Cannevitz vitte el a pálmát, s idén sincsenek rossz esélyei.

Miközben a szélsőjobboldaliak főként a bevándorlás és a menekültek, illetve a Korona-vírus megfékezése érdekében hozott intézkedések ellen mozgósítják híveiket, a szélsőbal célpontjai a kisbirtokosok, főként az ingatlantulajdonosok.

Az Alkotmányvédelmi hivatal (a német titkosszolgálat) statisztikái szerint az új városnegyedek bérházai ellen irányzott támadások 2018-hoz viszonyítva (amikor is 51 randalírozás került be az – immár állami – nyilvántartásba is) 2019-ben már 174 nagyszabású támadásra került sor. A randalírozások száma tehát egyetlen esztendő alatt megháromszorozódott.

Ugyanezen idő alatt az állami intézmények, illetve ezek szimbólumai elleni támadások száma is 85 százalékkal növekedett.

A rendőrség a szélsőjobb ellen általában keményen lépett fel, a szélsőballal szemben engedékenyebbnek bizonyult. Randalírozásaikat a sajtó sem verte nagydobra. 

Újabban azonban annyira elszaporodtak, hogy nem lehet szemet hunyni fölöttük. A zavargások Hamburg kikötői negyedére és más városokra is átterjedtek. S az agressziók itt sem pusztán intézmények ellen, hanem – mintegy célzottan – közéleti személyiségek, politikusok, vállalkozók, köztisztviselők, illetve azok házai ellen irányulnak.

Lipcsében az is előfordult, hogy az egyik ingatlanközvetítő hölgyet saját házában támadták meg. Egyszerűen csöngettek az ajtón, a hölgy jóhiszeműen ajtót nyitott, erre alaposan össze is verték. Hamburgban nyílt utcán a szenátus tagjait támadták meg. Házakat gyújtottak fel vagy rondítottak össze. Egyebek közt Olaf Scholznak, a város korábbi polgármesterének, a szociáldemokraták egyik vezető személyiségének lakását is megostromolták. Végül a rendőrség elől kénytelenek voltak visszavonulót fújni. De azelőtt még felmeszelték a kerítésre: „Üzenet Lipcséből.”

A kiváltó ok az illegális lakásfoglalás. A tulajdonosok ugyanis feljelentették az önkényeskedőket, a lakásfoglalók azonban nem voltak hajlandók tárgyalni a hatóságokkal sem. A rendőrségnek kellett közbelépnie. Valóságos polgárháború alakult ki. A rendőrség parancsnoka szerint a támadók olyan indulatokkal és eszközökkel támadtak a rendőrökre, hogy azokat csupán védőfelszereléseik menthették meg a halálos sérülésektől. Így is tucatnyi rendőr sebesült meg.

A fiatalok elkeseredésének forrása a városok zsúfoltsága és az egekig ugró lakbérek. Azokat pedig a kereslet és a kínálat közti aránytalanságok határozzák meg. Lipcse lakossága az utóbbi években mintegy 100 000-el növekedett. A fiatalok a várost Hypezig (ami egyszerre jelent európai Lipcsét és egyben egyfajta posztmodern értelemben vett „hipi” kultúrközpontot), illetve The better Berlin (Jobbik Berlin) néven emlegetik (amivel a város mind erőteljesebben multikulturális jellegére utalnak) és céljuk (akárcsak némely amerikai városban) a terület ”birtokba vétele”. Egyfajta „alternatív autonómia” jegyében. A háttérben természetesen a migránsok beáramlása is meghúzódik, hiszen a lakbéreket az ő lakásigényeik is felverik. Ők a „bennszülött” fiatalokkal ellentétben ugyanis fizetőképes bérlők. Lakbéreiket az állam garantálja. De az indulatok ez esetben nem a migránsok ellen irányulnak, hanem a német kapitalizmus ellen, mely a fiatalok számára nem garantálja az őket megillető jogokat. Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke, Michael Kretschmer azonban úgy véli, hogy a fiatalokat mégsem annyira a lakbérek érdeklik. Az csak ürügy. A fő cél a társadalmi rend megrendítése. A „mindenkinek szükségletei szerint” színtiszta kommunista lózungja. A rendőrség ekként az egyenlőség esküdt ellensége. A kapitalista terror eszköze. Ezért a rendőrök megfélemlítése egyfajta antifasizmus. A jelszó: „Ostromold meg a várat – Törj át minden határt.” Mivel a Német Szövetségi Köztársaságban a fasiszta (mellesleg joggal) szörnyetegnek számított, a kommunista nem volt az. A kommunizmust, mely egyébként alapvetően humánus törekvés volt, csak némelyek (nevek nemigen szerepeltek) „eltorzították” alapvetően más mérlegelés alá esett. Ezt használják ki ma a kommunizmus egykori haszonélvezőinek utódai.

Természetesen nem csak Lipcsében. A kommunista blokk többi – önmagát internacionalistának tekintő – nagyvárosában is. S a kór Nyugatabbra is terjed…

A G20-ak júliusi találkozásakor, s azt követően augusztus utolsó napjaiban Hamburg is csatatérré változott. Főleg az úgynevezett Schanzviertelben, ahol mindenfelé több méteres lángnyelvek csaptak fel. Itt az ún. Rote Flora baloldali-alternatív kulturális központ bezárása volt az ürügy. Az épület átépítése végül el is maradt… Az egykori tulajdonosoknak itt is engedniük kellett.

S mindezzel párhuzamosan Berlinben a jobboldal szervez több tízezres tüntetést a járványügyi intézkedések ellen. Másutt a migránsok lázadoznak.

Pedig Németország egy évtizeddel ezelőtt még a rend és a biztonság Európai mintaképe volt. Mi vezethetett a mai zűrzavarhoz?

Sokak szerint mindenekelőtt a fentiekből kirajzolódó kettős mérce is. A német nyilvánosság és politikai osztály nem tekinti azonos súlyú bűnöknek a szélsőjobb és a szélsőbal által elkövetett törvénytelenségeket. A szélsőballal szemben elnézőbb, a migránsokkal szemben meg egyenesen gyöngéd türelmet tanúsít. A kettős mérce pedig – ez minden a szociológiában kevéssé is járatos ember számára közismert, előbb-utóbb a társadalmi rend meggyengüléséhez, s – tartós fennállása esetén – széthullásához vezet. Olyan vírus, mely a szó szoros értelmében szétrohasztja az állampolgári közösségeket. Ha ugyanis a társadalom bizonyos tagjai megengedhetik maguknak, hogy büntetlenül rátámadjanak ellenfeleikre, a rendőrökre, a politikusokra, és fittyet hányjanak az alkotmányos rendelkezéseknek, ezt előbb-utóbb mások is megtehetik...

S az a tény, hogy ezekre a zavargásokra Amerikában és Európában szinte egyidejűleg kerülhet sor, azt jelzi, hogy a teljes nyugati világban szélsőségesen elmélyültek a rendszerszintű zavarok. A társadalmakat kibékíthetetlen ideológiai ellentétek osztják meg. S a győzedelmes ideológia hívei – legalábbis átmenetileg – mindent megengedhetnek maguknak, miközben az ellenfelekre a törvény szigorával csapnak le. Csakhogy hatalomváltás esetén – márpedig a fák soha nem nőhetnek az égig – minden a visszájára fordulhasson.

A rendőrség próbálja megfékezni a rendbontásokat. A tünetek kezelése azonban már nem sokat segíthet. Mind nyilvánvalóbb: a demokrácia évszázadokra visszanyúló zavarait – mindenekelőtt a kettős mérce nem csak Németországot, de egész Európát, és hovatovább a teljes nyugati világot átfogó pusztításait – kellene immár megfékezni.

Melyek – bár némileg más szempontokból – egyebek közt minket magyarokat, lengyeleket és másokat is mind súlyosabban érintenek…