Sike Lajos: Kétes elsőség
Húzd ki magad, román, mert országod világelső! Na nem gazdasági eredményekben vagy a tudományos felfedezésekben, netán autósztráda-építésben és a kisebbségi jogok betartásában. Ha másokkal együtt nem lenne ennyi fenntartásom az országgal, de főképpen politikai vezetésével szemben, most táviratot küldenék Ponta miniszterelnöknek, és gratulálnék neki, hogy pár napja Románia bírja a világ legnagyobb zászlaját! Hossza 350 méter, vagyis annyi, mint három futballpálya hossza, súlya öt tonna, ami azt jelenti, hogy (ha egy csomóban van) csak daruval lehet felemelni.
A sajtó kormánypárti része lelkesen ünnepelte, a kezdeményező Antena-3 például külön műsort szentelt az eseménynek, ahol a hazafias politikusok, újságírók és történészek nem győzték hangsúlyozni annak rendkívüliségét és „mélyről fakadó patriotizmusát”. Már csak az hiányzott, hogy kórusban kijelentsék, hogy lám a bizonyíték: a román a világ leghazafiasabb népe! Valami ehhez hasonló vagy legalább erre utaló el is hangzott, emlékezetem szerint valahogy ekképpen: „Ha egyszer a Guinness World Records a világ legnagyobb nemzeti lobogójának ismeri el, akkor egyértelmű, hogy ki szereti legjobban a hazáját”.
Az más kérdés, hogy a haza mennyire szereti fiait. Nem csak azt a közel kétmillió kisebbséget, amelynek nem román az anyanyelve és a kormány Ceauşescu útját és módszereit követve minden áron be szeretné olvasztani vagy inkább bedarálni (mostanában például az új régiók kialakításával), de azokat a román milliókat is, akik nem tapsolnak, hogy folyton fentről mondják meg, mi a jó nekik, s akik átlátnak a trükkös zászlóállításokon.
Mert az ország lakosságának több, mint fele nagyon jól emlékszik még azokra az időkre, amikor a kisebb kenyeret és általában a szűkös megélhetést zászlókkal és himnuszokkal próbálták elfedni.
A mélyülő szegénység mellett most is akad bőven elfednivaló. Például az, hogy Románia vezető helyet foglal el az unióban a korrupció tekintetében, s újabban a Ponta-kormány nem egy tagjáról derült ki, hogy korrupciós ügyei vannak és egész rokonságukat zsíros állásokba rakták. Az sem az ország jó hírnevét kelti, hogy hanyagságból és hozzá nem értésből az uniós pályázati pénzeknek mindössze 15-18 százalékát sikerül lehívni, minek következtében Románia hatalmas fejlesztési pénzektől esik el. Ugyanakkor a lapok mindennapos témája a román bűnözők által külföldön elkövetett lopások, rablások, melyek alapján egyes államokban a nem éppen dicsőségesnek számító listavezetőnek számít az ország. S még nem említettük az orvosok ezreinek, s a fiatal diplomások tízezreinek elvándorlását, ami egyre súlyosabban érinti az egész hazai társadalmat.
Nem kell nagy fantázia, hogy eltaláljuk: a politikusok úgy gondolták az ország nevét szégyenbe hozó sok rossz hírt végre ellensúlyozni kellene valami „bomba sikerrel”, s legkönnyebben megvalósíthatónak a világ legnagyobb nemzeti zászlaja tűnt!
Mert ne mondja senki, hogy az ötlet nem a politikusoké volt, vagy nem ők sugallták a kivitelezőknek! Századok óta bevált módszer, hogy a hazafiasággal könnyen manipulálható tömeg figyelmét himnuszokkal és zászlókkal próbálják elterelni a valós problémákról. Azt gondolják, hogy a sokat megélt nyolcvan éves Ionel bácsi is elhiszi: nem baj, ha kint a feneke a nadrágból, az a fontos, hogy román! Az Európát járt vagy éppen ott dolgozó fiatalok még kevésbé hiszik el, hogy a zászló pótolja az értelmes cselekvést!
Ugyanez magyar vonatkozásban is érvényes. Az évek óta nulla (alatti) gazdasági növekedésből eredő bajokat a regnáló pesti kormány sok-sok zászlóval és hazafiasággal próbálja elkenni. A miniszterelnök mögött például háromszor annyi zászló van, mint Obama hátterében. Már nehogy elhitessék velünk, hogy Magyarország nagyobb, mint az USA és jobban teljesít!
Mint ahogy a kutya sem veszi be azt a román kormánykörökből hangoztatott állítást, hogy Bukarest európai módon oldotta meg a kisebbségek helyzetét. Ezt olyanok mondják, akik nem hallottak, mert nem akarnak hallani a csaknem harminc európai autonómiáról!