Ha nincs Bogdán László, akkor senki sem hallott volna az alig 368 lakosú Baranya megyei kisközségről.

Csakhogy itt csoda történt, amely „cserdi csoda” néven vonult be a köztudatba – és ezt ezúttal a csodát nem Isten tette, hanem egy ember: Cserdi polgármestere, Bogdán László, aki a legrosszabb hírű falut néhány év alatt virágzó és gazdag mintatelepüléssé változtatta. Vezetése alatt a falu teljesen megújult: parkosítottak, játszóteret építettek, a házak többségét felújították, az utóbbi években 26 fürdőszobát építettek, megszüntették a munkanélküliséget. A porták rendezettek, szépek, nem igen látni lepusztult házakat, a központban található, a porajmosra – a roma holocaustra – emlékező emlékmű pedig döbbenetes hatású műalkotás.

Bogdán László 1974-ben született. Szegény cigány családban nőtt fel, apja bányászként, anyja takarítónőként dolgozott. Három osztályt végzett a bükkösdi általános iskolában, tudását később önképzéssel fejlesztette. 1992-től a Nokia egyik beszállítójánál, a finn tulajdonban lévő Elcoteq Magyarországnál kezdett dolgozni, ahol fokozatosan ismerték fel ösztönös vezetői képességeit, így végigjárta a hierarchia összes lépcsőfokát, 2010-ben mint termelési vezető hagyta ott a céget, mivel alaptalanul lopással vádolták.

A tizennégy évvel ezelőtt megválasztott és tisztségét azóta is megőrző cserdi polgármester – a politikusokkal ellentétben – a valóságban is valóra váltotta választási ígéreteit. A csaknem teljes egészében romalakta településen megtanította a családokat a háztáji gazdaság titkaira, a földeken hagymát, krumplit termesztenek, állattartással foglalkoznak, 19 fóliasátort építettek, a régi, kipofozott borospincéket is hasznosítják, gombát termesztenek vagy a megtermelt javakat tárolják bennük. A megtermelt feleslegből szegény családokat támogatnak országszerte. Nemrégiben 15 tonna hagymát és krumplit juttattak el 2200 családnak, a szigetvári kórháznak és a szentlőrinci gyermekotthonnak.

A korábban az egyik legrosszabb bűnügyi statisztikájú faluban a munkanélküliség felszámolásával egyidőben megszűnt a bűnözés is.

Cserdiben 2018-ban jelentették be, hogy az önkormányzat 250 millió forintos uniós forrásból megépíti a 400 négyzetméteres alapterületű C1 logisztikai központot, hűtőházat és csomagolóüzemet. Az épület el is készült, csak a berendezésre kellett várni, mert az olaszok a járvány miatt késtek a szállítással.

Levédették a Romburger és a Lasipe brandet. A romburgert – vagyis cigány hamburgert – igazi roma csemegével: lecsóval töltik, a lasipe pedig magyarul jóságot jelent, és ezzel a márkanévvel lecsót, savanyúságot és lekvárt dobnak a piacra. A Lasipe az első igazi cigány brand, a Lasipe kft. pedig egyben az első cigány manufakturális üzem, amely ugyanazzal a stratégiával dolgozik, mint minden multi, a munkások pedig nem minimálbért tesznek zsebre. Az avatást is stílusosra tervezték: nem szalagot vágnak el, hanem feszítővassal leszedik a lakatot.

Néhány éve országos vitát váltott ki a polgármester bűnmegelőzési programja, amikor is cigány gyerekeket, illetve szülőket vittek sokkoló börtönlátogatásra, fiatalkorúak és felnőttkorú elítéltek börtönébe, abban a reményben, hogy a börtönviszonyokkal szembesülés elrettentő hatást vált ki. A figyelemfelhívó címválasztás is tudatos volt; Bogdán László megfogalmazásában az a köcsög, „akit a börtönben akaratán kívül lerendeznek”, ami ellen a leghatásosabb védekezés, ha nem kerül börtönbe az ember.

„A börtönbe egy csapat fekete cigánnyal mentem be, és egy csapat fehérrel jöttem ki. A fiatalok egytől egyig halálsápadtak voltak, úgyhogy meggyőződésem, sikerült őket jó útra téríteni” – mondta a polgármester.

Cserdi jóhíre országossá vált, 2015-ben a Budapesti Fesztiválzenekar is leutazott a kisközségbe, kakaókoncertet adott kétszáz kisgyermeknek, akik azelőtt soha nem hallgattak komolyzenét. „Először azt hittem, ez valami vicc. Aztán amikor itt voltak, óriási boldogság volt látni a mosolygó, nevető gyereket. Hogy nem Kis Grófó hoz nekik vidámságot, élményt, hanem a Budapesti Fesztiválzenekar” – számolt be az eseményről a polgármester.

Bogdán László kiborogatta a kukákat is és elmondta, hogy nem csokit kell venni és cigit, hanem először a gyereket kell jóllakatni, felruházni és iskolába küldeni.

Bár olyan embereket nevelt ki falujában, akik külföldön is megállnák a helyüket, a polgármester soha nem akart elmenni hazájából. „Pedig tudom, milyen az éhezés, milyen dögkútból jóllakni. De azt is tudom, micsoda élmény beleharapni abba a paradicsomba, amit magad termeltél”.

2006-ban 28,4 százalékkal választották meg a kisközség polgármesterévé, tisztségét azóta is megőrizte.

Magánéletéről nem szívesen nyilatkozik. „Ki vagyok én? Félanalfabéta cigány gyerek, aki próbál a világban ellavírozni” – mondogatta önmagáról.

Sikerei ellenére sok volt az ellensége, őszinte szavai miatt sűrűn került ellentétbe a hivatalos, politikai pártokhoz kötődő cigány szervezetekkel, akik azért nehezteltek rá, mert kendőzetlenül megmondta az igazságot, miszerint a cigány szervezetek elherdálják a cigányoknak szánt állami támogatásokat, ezért fel kell számolni őket. „A cigány-politika a nullával egyenlő, a cigány politikai >>elit<< mutyizós semmittevők hada, saját erőnkből kell kikapaszkodnunk a gödörből. Szánalmas, hogy időnként beemelnek a politikába díszcigányokat. Négyévente egytál pörköltes szavazót csinálnak belőlünk, mert hagyjuk. Meg akarunk változni és szeretnénk aktív részesei lenni az országnak. Mert mi is magyarok vagyunk és jobban szeretjük a hazánkat, mint Vona Gábor, csak neki ezt nem kell bebizonyítani, nekünk meg be kell” – vallotta keserűen.

Szerinte a korrupciós ügyekbe keveredett Farkas Flórián, miniszterelnöki tanácsadó, a Lungo-Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség vezetője a legkártékonyabb politikus a romák szempontjából. Véleménye szerint nem ártana a cigány korrupciós ügyeket szembe állítani az államival: a pitiséget a gigantikussal. „De nem akarom a piti bűnöket sem mentegetni, mert a piti is sokba kerül az embereknek” – nyilatkozta egy interjújában.

Nézeteinek megfelelően ameddig az országnak nem lesz olyan vezetése, amely a cigányság kérdését nem problémaként, hanem feladatként kezeli, addig a román társadalmi integrációja csak papíron marad.

Bogdán László változást csak annyiban érzékelt, hogy mostanság Magyarországon a romák iránti ellenszenv a harmadik helye szorult Soros György és a migránsok gyűlölete mögött.

Miután 2017 őszén Őcsényből elüldözték a Migration Aid által ott nyaraltatott menekült vagy oltalmazotti státusszal rendelkező családokat, a polgármester egy tévéadásban azt nyilatkozta, Cserdiben szívesen látnák az Őcsényben nem kívánatos menekülteket.

Ezért egy alkalommal el akarták gázolni a gyalogátkelőn. De előfordult az is, hogy megrugdalták, leköpték – hátulról. Ami sokat elárul a tettesek jelleméről.

A műsorvezető kérdésére, hogy mit szólnak ehhez a cserdiek, ezt válaszolta: „Ők velem együtt 800 éve migránsok ebben az országban.”

Bogdán László július 13-án, 46 éves korában öngyilkos lett. Ebben sokan kételkednek. Mert miért tette volna ezt a sikeres és a közismert, ambiciózus ember, aki tele volt tervekkel. Bár nem készült politikai pályára, ám több párt is szerette volna, ha a 2022-es választásokon országos listájukon szerepelne…

A közvetlen környezetében élők szerint nem volt beteg, igaz, két évvel ezelőtt mentő vitte be Pécsre, mert megállt a szíve. Az egész falu bement utána…

Amit nem sikerült megvalósítania sem Magyarországnak, sem Romániának, sem egyetlen közép- és kelet-európai országnak – a romák beilleszkedését a gazdasági-társadalmi életbe –, azt megtette, igaz, csak a maga szűk környezetében, egyetlen ember, Bogdán László. És nem kellett hozzá más, csupán egy kis törődés, némi empátia, hogy ne használjak olyan ómódú szavakat, mint a szeretet.

A számára gyakran feltett kérdésre, hogy ami működik egy kisközösségben, nem biztos, hogy sikerül országos szinten is, a polgármester csak ennyit válaszolt: „Miért, megpróbálta már valaki?”

Nem, nem próbálta meg senki.

És most már nem is fogja…