A legkevésbé verőfényes kedd reggel – és a friss vírusstatisztika – dacára az évkezdet történetének (és lehet, hogy a 2020-as évjárat sztorijának) eddig kevésbé tárgyalt, kommentált, lájkolt(!) vetületeit listáznám: a járvány úgynevezett pozitív következményeit. Teszem ezt két okból: a jelenséget eddig érthető módon kizárólag negatív konnotációk körítették, és így „egyoldalú” képet nyújt, másrészt pedig a reménység okán, hogy a legvisszafogottabb szakmai előrejelzések szerint is nyárra lecseng a COVID-19-es téma, és akkor kezdenünk kellene valamit ezzel a tényleg globális (katartikus, avagy traumatikus) élményanyaggal, adathalmazzal.

Mielőtt a lajstrom elstartolna, egyetlen aktuális, naprakész megjegyzés: a hétfő esti összesítésben megjelenik a hír, miszerint világszerte immár négyezernél több áldozata van a vírusnak. Címként ütős, önmagában is (a kerek számok varázsán-hatásán túllépve) drámai adat. Főleg, ha vastag betűkkel kiugratjuk, és emellett eltörpül a többi, valóban kisbetűs karakterekkel megjelenített részlet, miszerint mindeközben az összes regisztrált fertőzött, vagyis a 114 276 ember 54,98 százaléka már kigyógyult, és ez az arány idővel ha nem is látványosan, de ütemesen és folytonosan növekedni fog. (Azt már csak ide zárójelbe utalom, hiszen számtalanszor elhangzott, leíródott és hangsúlyoztatott, hogy a vírus bizonyítottan csak egyes kategóriáknál válik az átlagos influenzáéhoz fogható morbiditási tényezővé, halálos fenyegetéssé: a korfától és egyéb betegségektől függően tarol vagy marad alul.)

Íme hát a lista, melyre – borítékolom – érkeznek majd a számon kérős, felháborodott, cinizmust emlegető kommentek, de talán kiegészítő javaslatok is:

• Újabb hasonló méretű csapás, kataklizma esetén már „edzésben” lesz az Egészségügyi Világszervezet, az egyes nemzeti szaktestületek, kormányaink (és pártjaink), minden illetékes szerv, intézmény és testület, és az alaposan feldolgozott mostani tapasztalat birtokában jó eséllyel hatékonyabb vészforgatókönyvet tudnak írni... és alkalmazni.

• Remélhetőleg növekszik majd a higiéniai fegyelem, igényesség a lakosság körében (bizonyos fokig az intézményes szinten is, bár nem kizárt, hogy több helyütt, amint elmúlik a vész, újra lespórolják a vécépapírt, a szappant és a takarítószemélyzetet). Elég, ha csak a „hogyan mossunk kezet helyesen” kifejezésre érkezett irdatlan számú kattintást tekintjük erre utaló jelként. Itt érdekes lesz az egyes kulturálisan hagyományba ágyazott viszonyulások módosulása, avagy ellenállása, hiszen a világ számos szegletében, régiójában a tisztálkodás-tisztaság fogalomköre igen viszonylagos (lásd Pengő Zoltán indiai úti benyomásainak erre vonatkozó részleteit a Maszol rovatában-sorozatában).

• Szintén fokozódhat, bár az is lehet, hogy jobbára csak idényszerűen, a szolidaritás és felelősségérzet, a közösségi kohézió, az empátiaszint és – miért ne? – az áldozatkészség a súlyosan szenvedő régiók, országok iránt (csak remélni merem, hogy átmenetileg felülírja a pánik okozta önző énmentő, emberileg szintén érthető reakciókat).

• A járványtani, mikrobiológiai kutatások értéke megugrik, támogatottságuk, ha nem is lesz az eddigi többszöröse, de az egyes állami büdzsékben kiszámítható, és legalább középtávú biztosítéka lesz az idő- és pénzigényes tudományos munkának.

• A környezetszennyezés ideiglenes csökkenését már megdöbbentő műholdfelvételek igazolták, hiszen Vuhan felett, míg a városban a félelem és az elkeseredés lett úrrá, kitisztult az ég. Bizonyára ehhez fogható környezetkímélő látleletek tucatjait lehetne felmutatni a vírus okozta kényszerű ipari és közlekedési mérséklődés miatt. A gazdasági megtorpanás-visszaesés ugyan kétségtelen, de a planéta ideig-óráig (hetekig) nagyobb lélegzethez jut.

• Vélhetően másként tekintünk ezentúl a lokális, regionális értékekre és lehetőségekre: politikusok egyelőre szórványos nyilatkozatok szintjén vetik fel, hogy az országok kitettségét csökkenteni kell, a multinacionális cégeknek pedig fontolóra kell venniük a beszállítóláncok rövidítését. Nem kizárt, hogy egyúttal előretör az izolacionista, nemzetféltő diskurzus is, de a globalizáció most megmutatkozó sérülékenységét nem lenne szerencsés bezárkózással enyhíteni. A minden mindennel összefügg képletbe olyan biztosítékokat és variánsokat kellene beépíteni, amitől korlátozható lesz a hasonló válságok okozta dominóeffektus.

• Rezsimek, ha álca nélkül maradnak, vagyis a térkép most sem hazudik. A WHO honlapján közzétett és naponta átlagban kétszer frissített interaktív térképen lehet nyomon követni a Vuhanból elszabadult kór terjedését.

Három fehér foltra érdemes odafigyelni: Észak-Korea, Szíria, Törökország. Míg az első esetben, a szinte hermetikusan lezárt országban érthető az adatok hiánya, hiszen a phenjani rendszer ebben az állapotban vészelte át (a dél-koreai infók szerint mintegy 200, a kínai határon szolgáló katona halt meg eddig) az utóbbi három-négy évtizedet, a második példa egy nemzetközi konfliktussal ötvözött polgárháborús övezetről szól, ahol az emberéleteket nem a fertőzéstől, hanem a lövedékektől és rakétáktól próbálják óvni, a török eset egészen hihetetlen.

Ankara egyszerűen tudomást sem vesz arról, hogy magatartása mennyire kontraproduktív, és ekkor visszafogottan fogalmaztam: körülötte, Szíriát kivéve, valamennyi országban megjelent a COVID-19; elvakultságában Erdogan úgy véli, nem feltűnő, ha a világ népesség szerint 19., területileg 36. államában egyetlen fertőzéses eset sincs (hivatalosan), miközben a szomszédos Iránban több mint 7 000 esetet igazoltak, a szintén tőszomszéd Irakban pedig 61-et. (Az összképhez hozzátartozik, hogy Putyin cár birodalmában napok óta mindössze hét esetről tudnak: vagy nagyon profik a hatóságok, vagy a Kremlből érkezett ukáz szerint csak módjával lehet az információkat közzétenni… hadd legyek tamáskodó az első változattal kapcsolatban).

• Újabb csapás az összesküvés-elméletek gyártóinak-kedvelőinek/terjesztőinek. Ha bárki is így akarta „megfékezni” a dübörgő kínai gazdaság térhódítását – ez a narratíva refrénszerűen jelentkezett a koronavírus-történet első napjaiban –, a fejlemények alaposan rácáfoltak a Vuhanba alattomosan becsempészett és ott orvul nyitva felejtett szelence verziójára. Vagy, mondják a titkos összefüggések kitartó hívei, a tettes nem mérte fel a következményeket.

• Csökkenni fog várhatóan a dohányipar profitja. A vírus ugyanis elsősorban légzőszervi gondokat okoz, és így a nikotinnal dúsított tüdőket nagyobb sikerrel támadja. Már látom is lelki szemeim előtt, amint az ágazat neves cégeinek marketingesei és stratégái válságtanácskoznak, hogy miként csomagolják az új helyzetet.

• Hollywood biztosan rástartol, számos elhevert-visszadobott szcenárió kerül újra elő, vagy újakat skiccelnek heves ütemben; a sok ötletből talán tényleg kikerekedik egy-két művészileg is értékelhető, és egyben jövőre Oscar-gyanús produkció. De a művészet többi ágazatait is megihleti, provokálja majd a COVID-dosszié, és tényleg lesznek átütő, elgondolkodtató, továbbgondolásra késztető alkotások.

• Bármily meredeken és akár illetlenül hangzik, de a turizmus idén nyáron olcsóbb lesz a többévi átlagnál, ha az ágazat talpra akar állni (vagy csődöt elkerülni), és dömpingáron fogja magát piacra vinni.

Jeleztem írásom elején, hogy a lista hiányos, aránytalan, hevenyészett, tehát eleve nem vet számot valamennyi mérvadó konzekvenciával. Nem is volt célom teljes kórképet készíteni, mindössze bele- és továbbgondolásra való szövegként, mely igen képlékeny közegben született: míg a cikken dolgoztam, 4012-ről 4026-ra módosult az áldozatok száma, és az Európai Parlament elnöke is karanténba került.