Nem hagy nyugodni egy néhány hete, advent első hetében készült Léphaft Pál rajz, amely egy vonalkódra megfeszített Krisztust ábrázol.

Ha körülnézünk, ha magunkba nézünk, valóban ezt látjuk: megfeszített tempóban dolgozzuk végig a decembert, járjuk az üzleteket ajánlatokra vadászva, takarítunk a lakásban, egyre irritáltabbakká válunk, néha gorombáskodunk felebarátainkkal, belekötünk az élő fába is, rosszalva nyugtázzuk mások sikereit, eredményeit, kárörvendünk a mások kudarcán. Szentestére már összeroskadva ülünk a terített asztal mellett, s egyetlen porcikánk sem kívánja a karácsonyi templomba menést.

Egyszóval újra és újra megfeszítjük a Szeretetet, sem időnk, sem erőnk nincs hálával arra gondolni, hogy mily kiváltságosak vagyunk mi, emberek, hogy az Ige értünk, váltságunkra testté lett. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

Olyasmit tanított és tanít nekünk, ami fontosabb minden egzakt tudásnál, minden ismeretnél. Megtanít minket békében élni magunkkal és békében élni másokkal. Megtanít minket egyházban, közösségként létezni. Megtanít élni.

Nem azt mondta, hogy kényszerítsétek felebarátotokat arra, hogy úgy gondolkodjon, mint ti, hogy úgy cselekedjen, ahogy ti. Hanem ezt mondta: Új parancsot adok nektek! Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

Jézus óta a szeretet parancsba lehet adni. S ez a szeretet, más, mint a hollywoodi vagy bollywoodi filmek receptje, az önző és búja világ szerelme. Sík Sándor írja: „másképpen szeressünk, édeseim, Nem, mint a világ fiai szeretnek, Nem szeret, aki csak egyet szeret, Nem szeret, aki csak keveset szeret.”

Léphaft Pál karácsonyi rajzán Diogenész József az emberek közt keresi az embert, miközben a szentcsalád a hordójában van, a filozófus vagy a konzumember meg nem látja.

Olyan korban élünk, amikor Jézus keresi az embert, és nem az emberek között, hanem az emberben. Hogy el ne vesszünk.

Hagyjuk az öldöklő könyöklést, harcot! Hagyjuk magunkat megtalálni.

Áldott karácsonyt!