A Románia meglehetősen zavaros belpolitikai életében eligazodni akaró ember lépten-nyomon beleütközik egy jobboldali pártba. Emlékszünk még jól, nyomban 1990 után – a parasztpárt mellett – az úgynevezett jobboldalt voltaképpen a nemzeti liberálisok alkották, akik egy időben nem kevesebb, mint négy pártban is tömörültek (illetve: szétszóródtak). Mondom, az úgynevezett jobboldalt, mivel igazi, a liberalizmus értékeit szem előtt tartó és gyakorlattá is tevő jobboldali párt minálunk sohasem létezett, bár mindegyikük a jobboldal igazi letéteményesének vallotta magát, ideérte a jobboldali eszménytől talán a legtávolabb járó Demokrata Liberális Pártot is.

Az 1990-es bőség után most ismét térdig járunk a jobboldali pártokban. A Vasile Blaga, Elena Udrea és Monica Macovei által régi, új, valamint reformpárti részre osztott demokrata liberálisok önmaguk árnyékának karikatúrájává lettek. Mellettük ott van aztán a kettészakított jobboldali Kereszténydemokrata Parasztpártból kivált Aurelian Pavelescu-féle ki-tudja-milyen Parasztpárt. Mihai Răzvan Ungureanu Polgári Erejének tagságát többféle pártból verbuválta, szociáldemokraták is vannak közöttük, csak zárójelben: talán még ők képviselik közülük leginkább a jobboldalt. Aztán ott van Mihail Neamţu Új Köztársaság nevű tömörülése, amely semmivel sem jobb Ungureanu pártjánál. Ne feledkezzünk meg Teodor Baconschi Kereszténydemokrata Alapítványáról se, amely fiatalokat és értelmiségieket akar(na) toborozni a jobboldalba – egyéb programja nincs is. Legutóbb a Nemzeti Liberális Párt tagja, Andrei Chiliman hozott létre újabb jobboldali tömörülést, Szabad Románia Kezdeményezés néven.

A habot a tortán azonban a Traian Băsescu államelnök nagyobbik lánya által jó előre bejegyeztetett Népi Mozgalom jelenti, amelynek tagsága szociáldemokratától kezdve mélybúváron át polgármester lányáig igencsak sokrétű.

Ezeknek a pártoknak a doktrínája teljes mértékben hiányzik – ám valamennyien az igazi, vérbeli, hamisítatlan és egységes jobboldal képviselőjének vallják magukat.

Holott a jobboldal akkor lenne igazi, vérbeli, hamisítatlan és egységes, ha azt egyetlenegy igazi, vérbeli, hamisítatlan és egységes párt képviselné.

Ezek a pártok azonban soha nem léphetnének igazi, vérbeli stb. szövetségre, hiszen tagságuk – voltaképpen nincsen. Vezetőik vannak csak, akik ezt a státuszukat aligha lennének hajlandóak föladni – az pedig számukra teljesen mindegy, hogy milyen politikai színt képviselnek. Ha netán szövetségre lépnének (ami nagyrészt, ismétlem, képtelenség), legfeljebb a Pillanatnyilag Jobboldali Vezetők Tagnélküli Koalícióját hozhatnák létre.

Jobboldaliakká most is csak azért váltak, mert a politikai palettának ezen a felén a politikai kisbăszmék számára is jut hely a romániai politikai élet szemétdombján.