Demény Péter: Párbeszéd a fociról

„Lewandowski–Real 4–1!”, üvölti az egyik honlap; „Lewandowski padlóra küldte a Realt!”, harsogja a másik. Az egyik magyar, a másik angol, de mindkettő úgy látta, a lengyel ék győzte le a spanyol királyi gárdát.

Miért, te hogy láttad?! Nagyon másképp te sem láthattad! – Nos, természetesen én is láttam, hogy Robert Lewandowski négy gólt lőtt, remekül játszott és szépen ünnepelt. De mert régóta, szenvedéllyel és reflektírozottan focizom, azt is tudom, hogy a foci csapatjáték, hatan vagy heten vagy tizenegyen játsszák másik hat vagy hét vagy tizenegy ellen, és tulajdonképpen egyetlen mozdulat, egyetlen lövés, át- vagy beadás sem köthető név szerint valakihez, mert mindenki kapja valakitől a labdát, és továbbadja valakinek. A foci a passzok szövetéből alakul, és ugyan ki tudná megmondani, hogy a villanydrót hány pontot érint két oszlop között?!

Tagadod tehát a kreativitást, a zsenialitást?! – Ó, nem, semmiképpen, hiszen ezzel azt szüntetném meg, azt számolnám fel, amiben hiszek. Nálam jobban senki nem szereti és becsüli Platinit, Van Bastent, Maradonát, Andreas Möllert, Gascoigne-t, Bergkampot, Zidane-t, Del Pierót, Kakát. Csak azt mondom, ők sem voltak egyedül, és nagyon nehézzé vált volna a dolguk, ha, mint az újságírók sugallják, egyedül kellett volna felállniuk bármelyik másik csapat ellen. A magányos Maradonát Andorra vagy San Marino is legyőzte volna.

Kötözködsz, barátom. Ugyan ki képzelne el egyetlen játékost egy focipályán, tizeneggyel szemben?! Vagy talán sorolták volna fel mindenki nevét egy címben?! - Nem-nem; én sem vágyom az abszurdra, és én is szerkesztettem újságot valaha. Mindössze azt mondom, az, aki ott van, a pályán, túlságosan is benne van valamiben ahhoz, hogy ilyen problémátlanul ki lehessen emelni belőle.

Hát akkor igazán nem értelek. Mit akarsz?! – Csak arra célzok, hogy a fociban, mint a színházban, mindenkitől függ mindenki, a közösség nyer vagy veszít, mert a közösség játszik. El tudjuk képzelni a Dortmund győzelmét a lelkes, szenvedélyes, intelligens és ripacs Jürgen Klopp nélkül? Aki mindenkit a helyére varázsolt, aki kidolgozta azt a Real számára bizonyára halálosan fárasztó taktikát, hogy mindenütt legyen egy dortmundi játékos, s a csapat folyton belelépjen a „spanyolok” passzaiba, törje az ellenfél játékát és felépítse a magáét?

Most meg olyan furcsa hangsúllyal mondtad ezt a „spanyolokat”. Mi van, már azok sem spanyolok? – Nem, mint ahogy a németek sem németek, és a Barca spanyoljai sem voltak spanyolok. Ugyan hol volt a sokak számára unalmas, számomra viszont általában élvezetes spanyol játék, a rövid, fantáziadús átadások játéka? Sem a Barca, sem a Real nem tudta hozni. És hol volt a német lihegés és erőfoci, amelyről Lineker híres bon mot-ja szól? Még Rummenigge is azt játszotta, Isten ne vegye bűnömül. Sem a Bayern, sem a Borussia játékában nem ezt láttuk (bár a Bayernében, hadd tegyem hozzá gonoszul, inkább). Klopp már lényében-létében sem „német”, ha ezt a főnevet szokásos előítéleteinkkel akarjuk megtölteni.

Szóval úgy gondolod, Lewandowski nem jó játékos. – Ne légy konok. Lewandowski nagyszerű csatár, mindig ott terem, ahol lennie kell, és mint a harmadik gólnál láthattuk, nem csak berúgni tudja, meg is tudja csinálni. Kíváncsi vagyok, vajon „globális” játékos-e, vagyis hogy minden csapatban képes ezt a szintet hozni? Bár ahogy a lengyel válogatottra emlékszem, ott is sziporkázott. Lewandowski olyan játékos, akiért még érdemes hinni és bízni a fociban, minden eltelevíziósodás ellenére.

Ha nem lenne televízió, te sem tudtad volna nézni. – Nem, mint ahogy az állatokat sem a Discoveryn vagy a Nat Geo Wild-on. De olyankor is az az érzésem, hogy beleavatkozom (az ember beleavatkozik) valamibe, amibe nem lenne joga különben.

Ne viccelj, a foci nem megy közönség nélkül. – Nem; ezért még a nagyszerű dortmundi szurkolótábort is bele kell számítani a győzelembe. De remélem, Madridban is nyerni fognak. Nagyszerűen játszottak, megérdemlik.

Végre egyetértünk.

Kimaradt?