Rostás-Péter István: Czakum-paktum

Visszatérő motívum ez, fárasztó refrén, amit a rongyosra ismételgétésnél tovább nem tudni mire használni: ez a föld, a Kártpátok–Duna–Fekete tenger határolta térség nem kedvez az egyezségeknek. Bővebb kronológiai visszatekintés helyett, mely emelné az okfejtés talapzatát, most csak az utóbbi öt esztendőt leltározva egyetlen össznemzeti paktumról van mód beszámolni. Ezt is külföldi ráhatásra (hivatkozásra) sikerült összehozni: az államháztartás 2%-os szeletének hadiköltségekre való biztosítása. Ugyan ez sem teljesül banira pontosan, mert mindenféle hollandusok például fellebbeznek, s késleltetik a tengeri harcászati készség tunningolását; tény, hogy a szándék továbbra is gránitkemény, ettől kapunk Sam bátyótól minden karácsonyra üdvözletet, minden július negyedikére meghívót a bukaresti amerikai nagykövetség fesztív piknikjére (s majdan, úgy tíz éves távlatban vízummentességet polyák példára).

A többi… a paktumok fontosságáról való értekezés, indítvány, média- és kampánybeli huncutság. Ha nem is időrendi sorrendben, íme pár exemplum: a kiművelt Romániát meghirdető nagyívű elnöki kezdeményezésből egy összegző szándéknyilatkozatnál többre nem futotta; a kisebbség-többség viszonyát mederbe terelő egyezmény sem szökkent szárba, igaz, ott dekkol egy erre vonatkozó törvény a parlamentben már majdnem másfél évtizede; legutóbb  Dăncilă próbált hullámokat verni egy jóléti paktum lobogtatásával, melynek online változatát állítólag már milliónyian szignózták, de a pártok közül a szocdemeken kívül senki.

Pedig téma lenne itt közös nevezőre hozandó, országos fontosságú. Mondjuk az egészségügyről egy minimális, de számonkérhető konszenzus: paktum arról, hogy legalább annyi jogod van túlélni egy agyérgörcsöt, ha hegyvidéki telepen laksz vagy mezőségi zsákfaluban, mint például Kolozsváron a szakklinikák tövében. Mondjuk a környezetvédelemről, hogy ne kelljen félni a völgyben az áradattól, mert odafönt a zagytározó szivárogni kezdett, esetleg a letarolt hegyhátak miatt nagyhirtelen lezúduló víztömegek miatt. S hogy műholdról szelfizve a kontinenst, vállunk mögött az az élénk zöldesebb folt ugyanúgy Romániát jelentse, mint még most. Mélyszegénységről paktumot ugyan ki írna alá? Hogy ezzel mintegy elismerje, mekkora méretekben mételyez a nyomor és a kilátástalanság, határt szabjon – ha lehet ilyet – a még méltó életvitel elfogadható nívójának. Esélyegyenlőségről nembéli értelemben: egyezményt arról, hogy a nők pályaíve ne lehessen fokozatokkal stabilan enyhébb a férfi populáció szakmai fejlődésgörbéjénél. Megegyezni arról, hogy igen, döntéskényszerbe kerül az ország a tartósan gyorsuló demográfiai lejtmenet miatt. Helyben kitalál erre középtávú stratégiát (hazacsalogatás+ szociális közpolitikák+piacorientált bevándorlási irányelvek), s ebben közös nevezőre jut valamennyi magát felelősnek vélő szereplő...

A cikk olvasója szinte jogosan hagy fel a további sorokkal, mert alig mondott a szöveg újat a témában. Hogy miért nincs készség az egyezségekre mifelénk, nos, erre kellene tanulmány-méretű mélyfúrásokat végezni, mert addig csak hipotézisek szintjén reked meg a kérdéssel foglalkozó diskurzus. Kóros bizalomhiányt hogy lehet kezelni, miután kiderül, hogy bonyolultabb a medikáció, mint a tavaszi vitaminpótlásé. A döntés, mint fontos pillanata ennek a képletnek mitől nem működik. Előkészítésében nem vagyunk járatosak. Meghozatalában eléggé határozottak és ugyanakkor kellően körültekintőek, következményei vállalásában kitartóan fegyelmezettek. Izgalmas lenne felfedni, a felszín alatti gyártási (kongenitális) vagy működési hibákat. Az átverés, a pártütés – a smekkerség – kultúrájának televényéből vett mintákat ha vizsgálná valami svájci–norvég–újzélandi, egyszóval töksemleges kutatócsoport.

Az utóbbi évben rekordtermése volt a paktumoknak, legalábbis a róluk elhangzott szólamoknak, egyetlen eredménnyel járt ez a dömping: felhígította a fogalmat, bagatell és opcionális faksznivá, súlytalan retorikai fogássá silányította, ami csak azért nem tűnik fel elsőre, mert jó ideje muzeális darabnak számít a jelentéséből  (és lényegéből) ki nem fordított érték, gesztus, vélemény.

Kimaradt?