Nem érdekelt, lesz-e vihar és elmarad-e a Duna fölött a tűzijáték. Lesz-e vagy sem ihaj csuhaj? Hivatalos és privát. Állami ünnep az összes attribútumával, úgy ahogy az illik. Ez a dátum kereketlen-páratlan szám formájában is annyira fontos volt! Az ünneprontás szándéka nélkül, ünnep elmúltával szálljunk magunkba. Emlékezzünk. Gondolkodjunk.

Ne féljünk kimondani a meghökkentő igazságot: egy áruló alapította a Magyar Királyságot. Vajk, a kereszténnyé lett pogány, ki nem átallott idegeneket – germánokat! – hívni saját vérei ellen, hogy azokat leverje. Lábbal tiporta az ősi jogot, és a megváltozhatatlannak hitt szent hagyományokat is feláldozta újmódi progresszív értékekért. Üldözte a sámánokat, táltosokat és papokat hozott a nép nyakára. Idegen istent és idegen asszonyt hozott! Országot, templomot és a nyugatra lévő népekhez igazodó új rendet parancsolt Árpád szabad népének! Megtörte a törzseket és tűzzel-vassal egy népet, egy országot igyekezett faragni belőlük. A munka nincs befejezve. Időnként elbizonytalanodunk.

1023. Ha elfordulunk a szentistváni útról, minek ünnepelünk? Persze, csak amolyan félfordulat ez: fundamentalista kereszténynek maradni, ha lehet, de a közigazgatás és a közélet legyen újra sztyeppei: lóról, magas lóról és egy kézből osztani az észt, intézni a közügyeket, és megmondani a népnek, hogy mi a jó neki. Végül is, valakinek mindig kell parancsolnia. Szent István is így csinálta, és ha nyeregben marad ahelyett, hogy felnégyelik, Koppány sem tett volna másként. A helyzet ma is hasonló: ma is egy ember mondja meg, hogy merre forduljunk.

Szent István Nyugatra kényszerítette, erőszakkal arra vitte népét. Nem volt pardon, nem volt apelláta. Ősi jog, ősi hit és ehhez hasonló gyenge kifogások. Nem tudhatta pontosan, miért a Nyugathoz kell igazodni – ehhez kellenek az évszázadok, hogy később bizonyítsanak vagy cáfoljanak, neki nem volt távlata – csak érezte és hitte. Ma könnyű azt mondani, hogy amennyiben mi, magyarok, nem a jó irányba igazodunk anno, eltűnünk mi is, mint sokan mások a népvándorlás népei közül. Szent István politikája nem népe tudatos túlélését szolgálta – népe jelentős része elpusztult a testvérharcban! –, hanem István király saját érdeke kívánta meg a nyugati irányultságot. Népe törzsi léte maga a kelet volt. Az annyit hivatkozott ősi jog maga a Kelet kvintesszenciája. István hatalmi ambícióit csakis teljes paradigmaváltással volt képes megvalósítani. Vajk nem tudta volna felvenni a harcot Koppánnyal, István már igen.

Minden okunk megvan ünnepelni! Vajk árulása, István nyugati elköteleződése győzelmet aratott Koppány megkérdőjelezhetetlen keleti hűsége fölött, és a merész fordulat bevált, az új modell működött! A szentistváni út helyesnek bizonyult. Szerencsésen álltak nekünk a csillagok: a zseni önzése ezúttal jó irányba vezette népét. Bizonyíték erre az elmúlt ezer év. És még huszonhárom. Nagy betűkkel kéne írni: van okunk ünnepelni!

Merre tovább? Mert jön az 1024. év, majd az 1025. év és így tovább. Újabban, mintha ismét elbizonytalanodtunk volna. Erőszakos hangok kikezdik a Nyugat értékeinek létjogosultságát az országban, néptribünök biztatják a romlott Nyugat ellen a népet, a hatalom pedig nyíltan kelet felé igazodik. Állítjuk, hogy történelmi időket élünk, és valamiért az az érzésünk, hogy most megint utat kell választanunk. A Kelet útja túlélésünk egyetlen záloga, biztat a mai zseni, aki végtelen ambícióiban valóban csak keletre tarthat, hiszen ezer év alatt minden mi nyugati nálunk, már használt vagy foglalt, abban rendkívülit már nem hozhat. Csakis az újabb paradigmaváltás hozhatja meg a végtelen, kikezdhetetlen hatalom reményét. Ugyanaz a helyzet, mint ezer éve?

A helyzet ma gyökeresen más. Mikor Pannóniában megjelentünk, lehetett választani, nem tudhattuk, mi jó nekünk: keletinek megmaradni vagy a Nyugatba betagozódni? Megtudtuk: ezer év bizonyítja, hogy mindaz mi velünk történt helyes döntés és történés volt. Ma senkinek az önző hatalmi ambíciója kedvéért sem lehet, nem szabad elhagyni az utat, mely tíz évszázada bizonyítja, hogy nyugatiak vagyunk, nyugatiak maradunk.

Nekem elég bizonyíték ez az ezer év. Van okunk ünnepelni…

(Nyitókép forrása: MTI)