Szilágyi Áron: „Párizsig érzem magamban az erőt”

A szerző felvételeiEgy nagyszerű filmet és egy még nagyszerűbb embert ismerhettek meg azok a kolozsváriak, akik szerda délután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen részt vettek a háromszoros olimpiai bajnokról, Szilágyi Áronról szóló Egy mindenkiért című dokumentumfilm vetítésén és az azt követő beszélgetésen.

A Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa a Nemzeti Tehetség Központtal együttműködésben szervezte meg szerdán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem aulájában a háromszoros olimpiai bajnokról, Szilágyi Áronról szóló Egy mindenkiért című dokumentumfilm vetítését.

Muhi András 80 perces dokumentumfilmje 4 éven keresztül – 2017-2020 – követi az akkor már kétszeres olimpiai bajnok mindennapjait. A felhajtást kerülő, rendkívül visszafogott kardvívó Kolozsváron elmondta azért vállalta a filmet, mert remélte, hogy ezáltal szeretett sportága, a vívás a figyelem középpontjába kerül. Az elején aggódtak, hogy a kamera jelenléte megzavarhatja felkészülését, de már az első vágatok meggyőzték arról, hogy érdemes volt elvállalni a filmet. Az alkotást a Nemzetközi Sportújságírók Szövetsége az európai kontinens legjobb sportfilmjének járó díjával jutalmazta, és két másik alkotással együtt versenyben van világ legjobbjának járó elismerésért is .

A kolozsvári vetítésen részt vett Lantos Krisztina, a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője is, aki elmondta, számukra rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy Szilágyi Áron elvállalta a nagyköveti tisztséget. Szervezetük tíz ország 13 városába viszi el az olimpiai bajnokról szóló filmet. „Elsősorban a határon túli, magyarok által is lakott régiókba; Kassa volt az első, most Kolozsvár és Nagyvárad (Nagyváradon csütörtökök, május 26-án lehet megnézni a filmet és találkozni Szilágyi Áronnal – szerk. megj.), mert hiszünk abban, hogy összetartozunk” – fogalmazott Lantos.

Az eseménynek volt egy bizonyos bensőséges hangulata, ami nem is annyira a kisszámú közönségnek volt tulajdonítható, hanem annak, hogy az asztalnál helyet foglaló Szilágyi Áronnal szemközt a kolozsvári vívás élő legendái foglaltak helyet: Guráth Béla, Uray Zoltán, Habala Mária és Péter.

Guráth egy rövid ismertetőt tartott a kolozsvári vívás történetéről, amit – a közönséget megijesztve – Napóleontól indította, mint mondta, a vívást Gaetano Biasini honosította meg a városban 1818-ban. Az elmúlt kétszáz évről egy könyv is készült, amelynek első példányát Szilágyi Áron vehette át. Zárásként elmondta, várják a gyerekeket a vívóteremben, amelynek falán immár a kolozsvári vívósport legnagyobb alakjának, Orbán Olgának a neve is szerepel.

 Kllyéni András sporttörténész egy kollégáját parafrazálva „a vívás Federerjének” nevezte Szilágyit, aki szegényen elutasította a hasonlatot, hiszen mint mondta, ez a cím sokkal inkább illik nagy elődjére, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnokra. „Én a Gerevich-iskola neveltje vagyok, a legsikeresebb olimpiai bajnokunk fiánál, Gerevich Györgynél kezdtem el vívni 9 évesen” – helyezte el magát Szilágyi. Nem tartja magát technikailag képzettebbnek a többi vívóhoz képest, a nemzetközi mezőny jelenleg nagyon kiegyensúlyozott, hogy egy versenyen az első 30 kardozó közül bárki nyerhet. „Van egy bizonyos felsőbbrendűségi érzés a magyarokban, ami a hagyományainkból táplálkozik, de ez el kell felejtenünk, ha sikeresek akarunk lenni. Jelenleg mindenki Dél-Koreát akarja legyőzni, ők a legjobbak” – fogalmazott a magyar kardozó.  

A „kolozsvári nagy öregek” közül Uray Zoltán vetette fel, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a vívás visszatérjen a hagyományaihoz, amikor az asszók látványosabbak, technikásabbak voltak, szemben a mostani trenddel, amikor mindent dominál a gyorsaság. Szilágyi Áron elmondta, hogy a sportolói bizottság tagjaként többször is nyújtottak be olyan szabálymódosító javaslatokat, amelyek a pontozási rendszert érintették volna, viszont a zsűrizési szakbizottságon ezeket nagyon nehéz átvinni. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) célkitűzése volt, hogy tömegbázist hozzon létre a vívás számára, a szabálymódosításokkal elérték azt, hogy immár több mint 160 tagszervezete van a szövetségnek. Ez viszont azzal járt, hogy a vívást „tömegsportosítani” kellett, a technika leegyszerűsödött, zsűri nem részesíti előnyben a technikás vívást. „A zsűrizésben mindig lesz egy szubjektív faktor, a 15 asszóban mindig van 5-6 olyan találat, amely vitatható” – válaszolt Szilágyi egy, a közönségből jövő kérdésre.

A magyar bajnok a sportolói jövőjét firtató kérdésre elmondta, Párizsig (2024-ben a francia fővárosban rendezik meg a nyári olimpiai játékokat – szerk. megj.) érzi magában az erőt, az utána való egyelőre nem gondol, arról nem is szeretne beszélni. Ennek azért kicsit ellentmond, amit a filmben is láthattunk, hogy aktív sportolói karrierje mellett két főiskolai oklevelet is megszerzett. Azt már a Maszol kérdésére mondta el, hogy fontosnak tartja, hogy a fiataloknak átadjon tudásából. „Nekem egyszerűbb lenne a felkészülés, ha az edzőmmel és pár kiemelt edzőpartneremmel készülnék a versenyekre. Azért megyek le minden délután a Vasas vívótermébe, mert fontos számomra, hogy a fiatalokkal legyek. Amikor én gyerek voltam, akkor Nemcsik Zsolt és Ferjancsik Domokos mellett tanulhattam, tőlük lestem el a mozdulatokat, a gyorsaságot. Most rajtam a sor, hogy átadjam a tudásomat” – fogalmazta meg Szilágyi Áron.

Kapcsolódók

Kimaradt?