A Running Festival Csíkszereda negyedik kiadásának egyik kiemelt eseményeként a hargitai megyeszékhelyre látogatott Hosszú Katinka, háromszoros olimpiai bajnok úszó. A sportoló telt háznyi közönség előtt kendőzetlenül beszélt élete legnagyobb szenvedélyéről, az úszásról, de szóba került a család, a motiváció, a siker, a lemondás témaköre is.

Több száz érdeklődő fogadta Csíkszeredában Hosszú Katinkát, aki a negyedik Running Festival esemény nyitányaként szerepelt. A 35 éves sportolót Szép Zoltán sportújságíró, rádiós műsorvezető, szerkesztő faggatta, majd a közönség is lehetőséget kapott arra, hogy feltegye kérdéseit.

Babonák helyett rutinok

A felvezető kérdésre, hogy szeret-e úszni, Hosszú Katinka úgy fogalmazott, hogy elképesztően szerencsés ember, hiszen három éves korában találkozott azzal, amit a mai napig imád csinálni, jelesül az úszással. Péntek 13 lévén adta magát az újabb kérdés, babonás-e a rendkívüli pályafutást magának tudó úszó? Mint fogalmazott, sosem tartotta magát babonásnak, inkább rutinok jellemezték a felkészülését a versenyek, döntők előtt.

„Ezeket lépésről-lépésre végig kellett csinálnom, mielőtt a rajtkőre léptem volna ahhoz, hogy a legjobbat tudjam nyújtani. Azért nevezem rutinnak, mert ezeket tudtam kontrollálni, soha nem volt olyan babonám, amit nem én befolyásoltam” – fogalmazott. Hozzátette, kabalái sem voltak, de azért „nagyon bevédte” magát az olyan helyzetek ellen, amikor egy tárgy hiánya okozhatott volna nehézséget. Ha volt is kedvenc úszósapkája például, vagy szemüvege, az leginkább a típusra vonatkozott, amiből volt „legalább húsz” nála.

Ugyanakkor az úszófelszereléssel számtalanszor akadtak problémái, árulta el az olimpiai bajnok Szép Zoltán felvetésére, miszerint nem járt úgy sohasem, mint Milák Kristóf Párizsban, akinek az úszónadrágjával akadtak gondok.

„Rengeteg ilyen helyzet volt. Például, amikor az egyik úszószemüvegem a világbajnoki döntőben lecsúszott a rajtnál és tele ment vízzel. Volt ilyen is, volt nekem is dressz-szakadásom döntőben. Azért a több mint harminc éves úszó-pályafutásom során mindenféle előfordult velem. Mindig próbáltam nyugodt maradni és arra gondoltam, örülök, hogy ez megtörtént, legközelebb már hátha nem fog megtörténni” – mondta el Hosszú Katinka.

A siker titka

A siker titkáról, illetve saját élettörténetét firtató kérdésre Katinka úgy fogalmazott. az emberek első gondolata az eredmények mögött álló, áldozatvállalásokkal kapcsolatos általában.

„Az, hogy nagyon korán kellett kelni, hogy 6-8 órát edzettem minden nap harminc éven keresztül, eltörpül amellett, hogy mennyi mindent kaptam az úszástól, mennyi örömet okozott nekem az úszás. Az én történetem nem egy szenvedéstörténet, hanem örömtörténet. Mindig azt kerestem, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol szeretnek úszni és ahol én is szeretek úszni. Engem mindig ez hajtott előre” – mondta. Hozzáfűzte: gyermekkorában szerette meg a sportot, a nagypapája, Bakos László tanította meg úszni.

„Nagypapám nagyon szerette, nagyon tisztelte a sportot. Megtanított engem célokat kitűzni. Azt is megtanította, hogy nem elég a célokat kitűzni és terveket készítettünk együtt. Úgy érzem, ez kísért végig a pályafutásomon. Voltak helyzetek, amikor úgy éreztem, nem biztos, hogy ez az én helyem, de valahogy mindig visszataláltam oda, hogy nagyon szeretek úszni, valójában ezért csinálom és ezért van, hogy a mai napig csinálom és imádok úszni. A kudarcaimra is mosolyogva gondolok vissza, hiszen ez része volt az én utamnak” – fogalmazta meg az úszó.

London a tanítómester

A kudarcokkal kapcsolatosan elmondta, a 2012-es londoni Olimpia szolgált a legfontosabb tanulságokkal ezekkel kapcsolatban. A versenyre Amerikában készült és a torna legnagyobb esélyeseként érkezett a szigetországba. „Megérkeztem Londonba és ott találtam magamat a döntő előtt, amikor az összes olyan kétség, ami az elmúlt években megfordult a fejemben, eszembe jutott. Nem gondoltam rá mindaddig, mert mindenki azt mondta, hogy csak pozitívan gondolkozzak és gondoljak arra, hogy olimpiai bajnok leszek. És akkor ott kibuggyant néhány perccel a döntő előtt és kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mi lesz, ha mégsem leszek olimpiai bajnok? Mi van, ha nem készültem eleget?” – idézte fel. Az idézett döntőn a féltávnál kidolgozott egy testhossznyi előnyt elveszítve végül negyedikként zárt, tette hozzá.

„Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem arra, hogy ha tovább fogok félni a kudarctól, akkor az újra meg fog történni. Eldöntöttem, hogy össze fogok barátkozni a kudarccal és nem fogok tőle félni. Természetesen ez nem egyik-napról a másikra valósult meg, de az elkövetkező négy évben, a következő Olimpiára való felkészülésem tulajdonképpen erről szólt. Abban éreztem, hogy ezt sikerült elérnem, hogy nagyon nyugodtan utaztam ki Rióba” – elevenítette fel Hosszú Katinka. Ezúttal az esélyesség terhe nem nyomta agyon az úszót, három arany- és egy ezüstéremmel zárta a 2016-os olimpiai játékokat.

A világcsúccsal kapcsolatosan Hosszú Katinka megjegyezte, rendkívüli fontossággal bírtak számára ezek a rekordok. „Ha egy Olimpián nyer valaki, akkor azt jelenti, hogy abban a pillanatban ő a legjobb, de ha egy világcsúcsot úszik valaki, akkor annál még soha senki nem volt jobb. Ez nekem nagyon motiváló volt. Ha megkérdezik, hogy mire emlékszem vissza a legnagyobb sikerként, biztosan a világcsúcsot mondom először” – emelte ki.

A legutóbbi, tokiói Olimpiájával kapcsolatban azt osztotta meg a versenyző, hogy a nézők nélküli, egy évvel elhalasztott világverseny egyáltalán nem tudta az olimpiai játékok megszokott hangulatát felidézni.

Nagyapai példa

Edzői közül Hosszú Katinka nagyapját, Bakos Lászlót emelte ki. „Ő tanított meg úszni, ő indított el az utamon, ő mutatta meg, mennyire lehet szeretni az úszást. Sosem azt érzékeltette velem, hogy nekem úszónak kellene lennem, vagy bármit is csinálnom kellene, hanem mindig egy plusz dolgot jelentett. Játék volt. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, olyan mintha két iskolába jártam volna, két rakás barátom lett volna. A versenyek olyanok voltak, mintha osztálykirándulások lettek volna. A nagypapám volt az, akit minden egyes verseny után felhívtam. Miután már világcsúcstartó voltam, nyertem Olimpiát, ő mindig talált valamit, amit lehetett volna jobban csinálni. Bármikor fel lehetett hívni azzal, hogy vajon mi az, amin lehet javítani” – osztotta meg.

Iron lady

Szóba került a nemzetközi sajtó által oly’ sokszor emlegetett, szinte állandó jelzőként Hosszú Katinka nevéhez tapadt „Iron Lady” (azaz, Vashölgy) kifejezés. Mint elhangzott, a jelzőt kínai sportvezetők használták először, majd újsgírók kapták fel és terjedt el világszerte kifejezve Katinka erejét, küzdeni tudását, kitartását.

„Számomra ez a név azt jelenti, hogy valamire nagyon koncentrálok és a céljaimra fókuszálok és minden mást alárendeltem annak, hogy ezeket elérjem. Kihozni magamból a maximumot számomra az Iron Lady ezt jelentette. A kockázatvállalásra és a változtatásra is azt tudom mondani, hogy ezek felvállalása nélkül nehéz nagyot fejlődni” – fogalmazott. Hozzátette, olyan típusú embernek tartja magát, aki keresi a kritikákat és feltüzelik, jobb teljesítményre ösztönzik.

Elhangzott az elkerülhetetlen kérdés is: ha nem úszó lett volna Hosszú Katinka, milyen sportágat választott volna? Mint elhangzott, nagyon sokat sakkozott nagypapájával, édesapja pedig kosárlabdázott és szerette volna, ha abban ért volna el sikereket. Kipróbálta ezek mellett a gimnasztikát, a futballt, a balettet, de mindig visszatalált az úszáshoz, ami sokkal több és összetettebb, mint faltól falig monoton kilométer-falást.

A sportoló felidézte a legutóbbi, párizsi Olimpiára való felkészülést, ami végül azzal végződött, hogy újdonsült anyaként, alig néhány hónapnyi felkészüléssel a háta mögött csupán hajszállal maradt el a világjátékok szintidejétől.

És hogy meddig fog még úszni Hosszú Katinka? Mint a felvetésre elmondta, a jelen pillanatig aktív úszóversenyzőként van nyilvántartva, amit egyelőre nem is szívesen változtatna meg. Bár manapság elsősorban oktatással és gyermeke nevelésével foglalkozik, ugyanakkor még nem adná fel a versenyzői pályafutását sem. Ebben minden évben újra és újra megegyeznek kor- és pályatársaival, Verrasztó Evelinnel és Jakabos Zsuzsannával.

A beszélgetés zárásaként Hosszú Katinka válaszolt a nézők kérdéseire, majd számtalan közös fénykép elkészülése és aláírás kiosztása után búcsúzott a csíkszeredai közönségtől.