Tíz év alatt az ötödével is kisebbre csökkent a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub támogatása, miközben a költségek rendszeresen nőnek. Bartus Attila igazgató szerint az állam nem veszi figyelembe, hogy a sportoló gyerekek számának növekedése társadalmi szempontból is előnyös lenne, mert a diákok kisebb eséllyel keverednének rossz közegbe. Bár a legtöbb egyéni sportág helyzete fokozatosan romlik Romániában, egyes sportágakban javulásról is lehet beszélni. A kolozsvári terepbiciklis Szabó Ábel a klubok számát és a pénzdíjakat tekintve is növekedést érzékelt, de szerinte igazán jó eredményeket kell elérnie ahhoz, hogy valaki anyagilag is profitáljon a sportágból.

Abban az időben, amikor a megszorító csomagokról és a sok gazdasági ágazatot rosszul érintő népszerűtlen intézkedésekről szólnak a mindennapok, nem számít meglepetésnek, hogy a hazai sportélet is egyre nehezebben tud működni. A jelenség azonban nem újkeletű, a romániai egyéni sportok helyzete már az elmúlt években sem volt fényes sem népszerűség, sem pedig anyagi támogatások szempontjából.

Az alábbiakban annak járunk utána, hogy mi az oka a kialakult helyzetnek és valójában mennyire nehéz ma egy fiatal tehetségnek profi szinten versenyeznie az országban.

A foci minden előtt

A romániai sportoldalakat böngészve nem nehéz megállapítani, hogy az ország legnépszerűbb sportágaként egyértelműen a foci kapja a legnagyobb figyelmet. Ez azonban nem nevezhető kizárólag hazai jelenségnek, hiszen világszerte rengeteg országban élvez előnyt minden más csapat- és egyéni sportággal szemben. A World Atlas összesített statisztikái szerint a futball után a Közép-Európában egyáltalán nem népszerű krikettet követik a legtöbben a világon, hiszen Indiában és Ausztráliában is nagyon sok embert érdekel.

Harmadik helyen a Székelyföldön is rendkívül népszerű jégkorong áll, a lista első egyéni sportága pedig a tenisz, ami mellett az asztalitenisz és a golf fér be még a top 10-be. Bár Romániában ritkán készülnek a külföldiekhez hasonló pontosságú felmérések ezen a téren, azért az egyértelmű, hogy az európai szinten népszerű egyéni sportok többségét itthon is viszonylag sokan követik, emellett pedig a széles körben elterjedt mozgásformákra (futás, úszás, biciklizés) épülő sportágakat sokan űzik hobbiszinten is.

Ahhoz viszont, hogy egy sportág népszerűbbé váljon a társadalomban, szükség van többek között marketingre, anyagi támogatásra és arra, hogy a tévécsatornák vagy népszerű platformok széles körben közvetítsék. Ebből a szempontból egyes csapatsportok is nagy hátrányban vannak a labdarúgáshoz képest, de az egyéni sportágak esetében még inkább kiütköznek bizonyos problémák.

Drasztikus volt a csökkenés

A székelyudvarhelyi Sportiskola igazgatója, Bartus Attila 1981 óta van az atlétika világában, országos bajnok sportolóként és sikeres edzőként is sok tapasztalatot gyűjtött a román sportéletben. Most ő is évről évre egyre inkább érzi az állami támogatás hiányát, ami a sportolók felkészülési és versenyzési körülményeit is megnehezíti.

„A gyerekek versenyeztetésére, tehát a szállásra, utazásra, étkezésre és egyéb költségekre 2015-ben összesen 690 ezer lejt kapott a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub. Akkor még csak kb. 80 lejbe került egy főre a szállás és a kaja. Most, a 2025/26-os tanévre 137 ezer lejt kaptunk, tehát ez az összeg tíz év alatt nem feleződött vagy harmadolódott, hanem több mint ötször kevesebb lett” – hívta fel a figyelmét a drasztikus váltoásra az igazgató.

Bartus Attila hozzátette, az utazásra fordított összegek és a szállásköltségek időközben jelentősen nőttek, így a kevesebb támogatás mellett nagyobb költségekkel kell szembesülniük. Megfelelő állami támogatás hiányában ugyan a sportolók reménykedhetnének magáncégek vagy más szponzorok segítségében, Romániában viszont ezen a téren sincs sok lehetőség az együttműködésre.

„Az egyéni sportolókban közel sincs akkora reklámlehetőség, mint a csapatsportágakban. Egy felnőtt atlétát egy futball- vagy kézicsapatokra szánt összeg töredékével is lehetne támogatni, de a nagy cégek ebben kevésbé látnak potenciált. Nagyon magas szinten kell lennie valakinek, hogy egy atlétikastadiont megtölthessen, főleg a legjobbjai képesek rá” – hívta fel a figyelmet egy újabb problémára a szakember.

Ami a sportág népszerűségét illeti, szerinte a helyzet nagyon ellentmondásos. Mivel a szülők közül sokan úgy gondolják, hogy az atlétika minden sportágnak az alapja, szívesen beíratják rá a gyerekeiket. Ennek megfelelően az udvarhelyi sportiskolánál is rengeteg gyerek van a kisebb korosztályokban, de a serdülőkorúanál már sokkal kevesebben vannak, hiszen az atlétikában, mint sok más egyéni sportágban, nagy kitartás és sok munka kell ahhoz, hogy valaki igazán jó eredményeket érjen el. Emiatt az esetek többségeben a legmotiváltabb gyerekek tudnak hosszú távon a sportban maradni.

„Egy állam vezetőségének azt kéne felmérnie, hogy ha minél több gyerek sportol és gyakorol, akkor kevésebb eséllyel mennek el fiatalon a kábítószer és rossz társaságok irányába, hiszen ilyenkor a sport tölti ki szabadidejük nagy részét. Ezért kellene a sportiskoláknak és az összes többi iskoláknak megfelelő támogatást biztosítaniuk, mert társadalmi szempontból is jó eredménye lenne” – fejtette ki véleményét Bartus Attila.

Van, ahol nőnek a pénzdíjak

A kolozsvári születésű terepkerékpáros, Szabó Ábel négy-öt éve kezdett el komolyabb szinten biciklizni, azóta az a célja, hogy idővel betörjön a hazai élmezőnybe. Kezdetben pénzügyi szempontból néhány akadályon túl kellett lépnie, hiszen a minőségi felszerelésre 2-3 ezer eurót is el kellett költenie. Úgy véli viszont, ha valaki jó eredményeket kezd elérni, akkor már az utazási és a megfelelő étrendre szánt költséget is könnyebben lehet fedezni.

„Az amatőr mezőnyben nagyon barátságos a hazai versenynaptár. Mindig van három-négy különböző táv, amelyen el lehet indulni, ezért az itthoni szervezés a kezdőknek kényelmes. Az idei tapasztalatom az, hogy ezek az amatőr versenyek is kezdenek egyre színvonalasabbak lenni és a profik szükségleteihez is alkalmazkodnak” – osztotta meg velünk pozitív tapasztalatait Szabó Ábel.

Személyes kedvencei közé tartoznak az embert próbáló 24 órás versenyek, az idei szezonban is az a fő célja, hogy a Maros 24-en jól teljesítsen. Összeségében úgy érzi, elsősorban a terepbiciklisek akaratán múlik, milyen szintre fejlődnek, mert a körülmények egyre inkább adottak hozzá az országban. Egyre inkább nő a nagyobb klubok száma az országban, ma már a nagyvárosokban is mindenkinek lehetősége van gyerekkorától csatlakozni egy csapathoz. A pénzdíjak terén is növekedést tapasztalt, azonban hozzátette, pénzügyileg neki eddig legjobb esetben 0-val vagy alacsony profittal sikerült kihoznia a versenyeket.

Szabó Ábel előrelépésnek tartja azt is, hogy Románia a közelmúltban Európa-bajnokságot szervezhetett, amely a nemzetközi mezőny visszajelzései alapján is színvonalas versenyt hozott az esős, saras körülmények ellenére.

Nem becsülték meg a tehetségeket

A román úszósport a világklasszis David Popovici remek eredményeinek köszönhetően látszólag egyik legjobb korszakát éli. Ennek ellenére az elmúlt években sokan észrevették, hogy valami nem stimmel a sok embert érdeklő sportág körül Romániában, hiszen volt olyan világbajnokság, amelyet Popovici remek szereplése ellenére sem közvetítettek egyes szolgáltatók és a tévében sokan nem tudták nézni.

Ez az eset már hangos felháborodást váltott ki a sportkedvelők körében is, azóta pedig volt némi javulás ezen a téren. Az viszont már ebből a történetből is jól látszik, hogy néha a világbajnoki cím sem elég ahhoz, hogy komoly figyelmet fordítsanak az egyéni sportokra Romániában, nem beszélve a szövetségi helyzetről.

A jelenleg magyar válogatott színekben vizes világbajnokságra készülő Fángli Henrietta az elmúlt években több Maszolnak adott interjújában is utalt rá, hogy a román úszósportban nem becsülik meg eléggé a versenyzők teljesítményét szövetségi szinten, az ő román országos csúcsaiért az esetek többségében még gratulációt sem kapott.

Bár a marosvásárhelyi úszósport elsősorban Bartalis Károly edző irányításával több hazai tehetséget is kinevelt, akik hosszú távon országos és nemzetközi szinten is képesek lehetnek további eredményeket elérni, a fenntartható fejlődéshez a román szövetség pozitív hozzáállására és a tehetségek széles körű megbecsülésére is szükség lenne.

Még bizonytalanabb lehet a helyzet

Amint a Maszolon is megírtuk, a román szerencsejáték-ipart fájdalmasan érintették a kormány által megemelt adóterhek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a román sport támogatásában kulcsfontosságú szerepet játszó Superbet saját nyilatkozata alapján leállíthatja jónéhány belföldi esemény szponzorizálását.

Az egyébként sem stabil lábakon álló romániai sportélet jövőjét egyértelműen negatívan befolyásolhatja a döntés, hiszen a hazai szerencsepiac domináns szereplője rengeteg olyan rendezvény működését is segítette, amelyeknek a célja bizonyos sportágak és a testmozgás széles körű elterjesztése a társadalomban, erre pedig már csak az egészséges életmód miatt is nagy szükség lenne.

Jelen pillanatban nem tudni, hogyan alakul az egyéni sportok helyzete a társadalomban, de a jelentős javulásra kevés esély mutatkozik a közeljövőben, hiszen az állami támogatások csökkenése mellett a sportéletet támogató magáncégekből sincs elég a stabilitás megteremtéséhez.