Egyre népszerűbb és sikeresebb a szilágyság egyetlen magyar lány kispályás focicsapata, a Diósadi Villám, vagy ahogy hivatalosan nevezik, a Fulgerul Diosod. Tavaly két játékosuk a világbajnokságon is részt vett. A jó eredmény mellett rengeteg tapasztalatot szereztek, amely által megerősödött a foci iránti szenvedélyük, amit társaiknak és több más lánynak is átadtak.

A csapat Tarr Adorján testnevelő tanár kezdeményezésére alakult, „mivel tudtam, hogy nincs Szilágy megyében női focicsapat, úgy döntöttem, hogy alakítok egyet, és elkezdtem lányoknak edzéseket tartani” – mesélt a kezdetekről a csapat egykori edzője, jelenleg menedzsere, aki, mint mondta, mindig szerette a sportot, főleg focizni, a gyerekekkel foglalkozni, ezért lett testnevelő tanár. Annak idején egy kisebb megyei csapatban, a magyarkeceliben játszott, aztán bíróként tevékenykedett az egyetemi tanulmányok mellett. Tizenkét éve testnevelő tanár a zilahi Silvania Főgimnáziumban és Désházán.

A Diósadi Villám (Fulgerul Diosod)

Diósadban nagyon elterjedt a lányok körében a foci. A női focicsapat 2022-ben alakult Zilahon, ott edzettek, de látván, hogy egyre több a diósadi lány, úgy döntöttek, hogy kiköltöznek a Haraklány községhez tartozó Diósadra.

„Vegyes korcsoporttal kezdtük, 10 évesektől, de a többségük 14-15 éves volt. Az elmúlt rendszerben a településnek volt egy fiú focicsapata, a Fulgerul Diosod, folytatni akartuk a hagyományt, a nevet tovább éltetni, így ezt választottuk. Felvettem a kapcsolatot a polgármesterrel, aki, ha jól tudom, tagja volt a férfi csapatnak, és a támogatásáról biztosított minket, így a bajnokságon már a Fulgerul Diosod néven szerepeltünk” – emlékezett vissza Tarr Adorján, aki az FK Kraszna csapatánál is edzősködött, onnan kiválva döntött a saját csapat mellett.

Szerinte a lányokkal könnyebb edzeni, bár különböző a stílus, és néha vannak nehezebb pillanatok, de „családias a hangulat, a lányok jó viszonyban vannak egymással, kedvelik egymást, hívják egymást, és szerintem ez a legfontosabb, hogy meghitt hangulat alakuljon ki a csapatban. A fiúkat nehezebb motiválni, a lányoknál ez könnyebben megy” – fogalmazott, majd az elmúlt évek sikereit vázolta. A tavalyi sikerre a legbüszkébbek, mert bekerültek az ország legjobb hat csapata közé, és két játékosukat beválasztották Románia válogatottjába, így ők a horvátországi világbajnokságon is szerepelhettek.

„Nagyon ügyes és tehetséges lányaim vannak, egyrészt diósadiak, de vannak magyargoroszlóiak, kusalyiak, zilahiak, sőt az egyik lányka Bihar megyei. Azt látom, hogy akarnak, szívesen és mosolyogva jönnek edzésre, sőt néha egy-két fiú is csatlakozik hozzájuk, bár van külön fiú csapat is, de ha már a lánytestvér itt van, akkor ők is beállnak néha játszani” – mesélte  Tarr Adorján.

Havonta egyszer van mérkőzésük, és amikor távolabbi településre mennek, mint Temesvár, két-három napot maradnak ott, s az olyan, mint egy edzőtábor. Többnyire nagyvárosok ellen játszanak, mint a már említett Temesvár, de Marosvásárhelynek, Lupénynak vagy Lugosnak is méltó ellenfelei.

„Mi kis megye vagyunk, ezért részben hátrányból indulunk, mert egy nagyobb megye, nagyobb városokkal nagyobb választékot tud nyújtani, de felvesszük a versenyt, és jól szerepelünk. A tavaly országos másodikok voltunk” – fejtette ki a jelenlegi edző, Püsök Gyöngyi és Tarr Adorján, akik fontosnak tartják a csapaton belüli összetartást, az összekovácsolódást, mert ezáltal erősebbekké válnak. Bárki játszhat a csapatban, csak szeressen focizni, és szívesen járjon edzésekre, ezen kívül a többi kialakul – vélik.

Heti két edzést tartanak a diósadi műfüves pályán, télen – sportcsarnok hiányában – Sarmaságon vagy Varsolcon játszanak. Ottjártunkkor, néhány órával az edzés előtt esett az eső, de a lányok megjelenésével a nap kisütött, és számukra az sem volt gond, hogy az eső miatt elcsúsznak vagy vizesek lesznek. A mosoly mindvégig az arcukon volt, s meglepetésünkre, mintha nem fociedzésen lennénk, a lányok előzékenyek voltak egymással, ha kisebb sérülést okoztak, bocsánatot kértek, de folytatták mérkőzést. A bajnoki szezon ősszel kezdődött, a következő meccsünk május 17-én lesz Marosvásárhelyen, ami egyben szezonzáró is lesz. „Két szériára vagyunk felosztva, az országos bajnokságban összesen tíz csapat van, mi a nyugati szériában szerepelünk, ahol hat csapat játszik. Jelen pillanatban a hat csapatból a harmadik helyen vagyunk” – tudatta Tarr Adorján.

Új edzője van a csapatnak

A magyargoroszlói Püsök Gyöngyi a tavaly szeptembertől irányítja a csapatot, azt meséli, a lányok ügyesek, tehetségesek, szófogadók, jó gyerekek, vidámak, tanulnak, és látszik, hogy egyre többet fejlődnek. Püsök Gyöngyi mindig szerette a sportot: futott, biciklizett, hegyet mászott, kézilabdázott, kosárlabdázott, gyerekkorában futballozott, többnyire a fiúkkal, mert kevés lány volt a faluban.

„Nemcsak tanár vagyok, próbálok barát is lenni, hogy bízzanak bennem, közelebb állni hozzájuk” – meséli. Szombatonként találkoznak, különböző versenyeket szerveznek, néha a szülők is eljönnek.

A község polgármestere, a diósadi Dobrai Ferenc is örömmel mesél a csapatról. Büszke a lányokra, hogy éltetik és továbbviszik a település jó hírét, mert ahogy fogalmazott, ha ők, és a csapat nem lenne, szegényebb lenne a település, a község, ezért mindenben támogatja őket.

Barbi az egyik legtehetségesebb

A diósadi 18 éves Boda Barbara Friderika örömmel és lelkesen beszél a fociról. Elmeséli, hogy édesapja nagy focista volt, a Kolozsvári U-ban játszott, de lesérült, és abbahagyta ezt a sportot. A foci iránti szenvedélyét viszont ráragasztotta az egész családra, legfőképp a két lányára, akik még egész kicsik voltak, de CFR szurkolóiként a kolozsvári meccsekről szinte soha nem hiányoztak.

„Apum volt a fő motiváció, a példaképem. Kiskoromban mindig az udvaron fociztunk. A csapat megalakulásától játszom, és apum sokat segített, motivált, ha rosszabb pillanataim voltak, megvigasztalt. A focis »karrierem« eddigi legkiemelkedőbb része a tavalyi világbajnokság volt, amire meghívást kaptam. Nagyon sokat dolgoztunk társammal, Dénes Adriennel, hogy elérjünk, de hiszen ez volt a célunk. Ez volt a legnagyobb álmom, hogy a világbajnokságon játszak, és sikerült elérnem” – mesélte Barbi.

Lelkesen mondta, örül, hogy magas szintű játékosokkal találkozhatott, játszhatott. Megtapasztalta, milyen a legerősebb szint a fociban, társai. „Jófejek voltak, támogattuk egymást. Megtanultam, hogy sose adjam fel, mindig koncentráljak. Mert vannak rossz emberek, akik bekiabálnak, hogy elrontsam a teljesítményem, próbálnak zavarni, de muszáj összpontosítanom” – meséli az ott átélteket.

A mérkőzések alatt az egész megye szurkolt nekik, hazaérve sokan gratuláltak, dicsérték. Idén érettségizik, ezért most főleg a vizsgára készül, szeretne bejutni az egyetemre, de a focit sem mellőzné. Elmondja, az elmúlt években érte néhány csalódás is, tapasztalt egyfajta megkülönböztetést a fiúk részéről, de ez még inkább motiválta, sérülése is volt már, két hétig nem játszhatott, de aztán ismét lábára került a csuka. Reméli, 16 éves lánytestvére is a nyomdokaiba léphet, aki már szintén a csapatban rúgja a bőrt.

Tarr Adorján elmondta, a világbajnokságon azt tapasztalta, hogy sokat kell fejlődniük, de a jó úton haladnak. Van, mit tanulni a legjobbaktól, Mexikótól és az Egyesült Államoktól, ahol országszinten nagyon sok csapat van. Romániában egy-két éve terjedt el a kispályás lány foci, de vannak tehetséges lányaik. „A hat csapat legjobb lányai között ott vannak a mi lányaink is. Jelen pillanatban a Diósadi Villám a harmadik helyen áll, és bár elsők már nem lehetünk, de másodikok még igen, ha Marosvásárhelyen megnyerjük a meccseket” – zárja bizakodva a beszélgetést Tarr Adorján.