Ahogy azt a riói olimpia eredményei is igazolták, Romániában a versenysport haldoklik. Van azonban egy nem olimpiai sikersportág, amelybe érdemes lenne fektetni. Lábteniszben jók vagyunk. A nemzetközi szövetség nemrég Cipruson rendezte meg a világbajnokságot, ahol a román küldöttség tagjai sorra nyerték az aranyérmeket – köztük a marosvásárhelyi Varó Norbert. A 19 éves fiú jelenleg a kolozsvári Műszaki Egyetem elsőéves hallgatója, de a tanulás mellett amolyan félprofiként lábteniszezik, hiszen mint a Maszolnak adott interjúban elmondta, a sportágból nem igazán lehet megélni.

A lábtenisz Romániában nagy népszerűségnek örvend, kikapcsolódásként sokan űzik a sportágat, de hogyan lesz valakiből válogatott játékos?

Először is meg kell ismerkedni a lábtenisz nemzetközi szabályaival, mert kis mértékben eltér a megszokott strandlábvolétól. A lábteniszt a teniszpálya szervaterületén játsszák, keresztbe kell szerválni, egyéniben két, párosban és hármasban pedig három érintés lehetséges. A szerva előtt pattanhat a labda, de sokkal hatásosabb levegőből rúgni. Ahhoz, hogy valaki eljusson a válogatottságig, le kell legyen szerződtetve egy klubhoz,és jó teljesítményt kell nyújtania a nemzeti bajnokságban.

Merthogy ilyen is létezik.

Már elég rég van nemzeti bajnokság, de inkább déli csapatok szerepelnek benne, Erdélyt csak Marosvásárhely és Kolozsvár képviseli a ligában. Több fordulóból áll a szezon, mindig van egy házigazda város, ahol megszervezik az adott fordulót. Összegyűlnek a klubok, játszanak egy turnét, és az eredmények szerint pontokat kapnak.

Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?

Édesapám lábteniszezett, s már kicsi korom óta játszott velem. Aztán 2005-ben szerveztek egy versenyt Marosvásárhelyen, ahova a szervezők meghívták Kolozsvárról a román válogatott tagjait, akkor ismerkedtek össze édesapámmal. A kolozsvári csapat leszerződtetett 2009-ben, így elindultam a nemzeti junior bajnokságban. Majd 2013-ban édesapám alapított klubot Marosvásárhelyen, azóta ott játszom, s két éve már a felnőtt bajnokságban is részt veszünk.

Kijelenthetjük, hogy profi vagy? Ez alatt nem a játékod színvonalára, hanem inkább arra gondolok, hogy mennyire tudsz megélni a lábteniszből?

Nem igazán lehet megélni belőle, mivel nem olimpiai sportág. Heti több edzésem van, de jövedelem csak az ilyen világversenyeken elért eredmények után, s az sem olyan, hogy meglehessen belőle élni. Az edzés egyébként úgy előnyösebb, ha többen vagytok. Bemelegítés után specifikus elemeket (emelések, longline támadások, keresztütések, pörgétesek, szerva) gyakorolunk, de a taktikára és a különböző meccshelyzetekre is kell időt szánni.

Térjünk rá a világbajnokságra. Nem meglepő, hogy mind a 13 aranyérmet Románia nyerte?

Ez a nagyon jó felkészülésnek köszönhető. A főedzőnk, Federico Tavarez – aki egyben a szövetség elnöke is – nagyon sok időt, meg munkát fektetett abba, hogy kihozza a maximumot. Személy szerint az U21-es korosztály páros és hármas versenyében nyertem aranyérmet. Legtöbbet a kedvenc számomra, az egyénire edzettem, de idén még nem fértem be a felnőtt egyéni próbába. Nagyon közel voltam, jövőre remélem sikerül.

Milyen volt a hangulat Cipruson? Hogyan ünnepeltétek meg az aranyérmeket?

Nagyon jó hangulat volt, kihoztuk magunkból a maximumot, a nagy ünneplés még hátra van, hisz minden világverseny után a szövetség egy gálát szervez Bușteni-ben.

Jutott idő városnézésre, milyennek tűnt Nicosia?

Városnézésre nem igazán jutott idő, csak az edzőtáborozás alatt látogattuk meg Kyreniát, ami egy nagyon szép hely, a meleg éghajlat miatt sok volt a turista, és nagyon tiszta és jó hőmérsékletű volt a tenger.

Az első világbajnokságot 1994-ben rendezték Kassán. Sokáig a csehek és a szlovákok szerezték meg az első helyeket, most kik számítanak a sportág nagyhatalmainak?

A románok, a franciák, a szlovákok és magyarok a legjobbak. A magyarokkal nagyon jó kapcsolatot ápolok, többször is meghívtak barátságos versenyekre, amikor időm van, el is szoktam menni.

Van példaképed a lábteniszben vagy akár más sportágakon belül?

A román válogatottból Purice Florin volt a példaképem, ő többszörös világ- és Európa-bajnok.