Spanyolország és Olaszország is 2-1-re győzte le tengerentúli ellenfelét a Brazíliában zajló Konföderáció Kupán: a világbajnok spanyolok Uruguayt, az olaszok pedig Mexikót verték meg.

OLASZORSZÁG-MEXIKÓ

Az olaszok kezdetek jobban, különösen Balotelli volt elemében, aki előbb kis híján 35 méterről emelt a kapuba, majd kihagyott egy ziccert. Nem sokkal később Emanuele Giaccherini is hasonlóképpen cselekedett, azután a mexikói kapus, José Corona kapta fel éppen csak a melléről kipattanó labdát a rátörő olaszok elől –  és még csak a nyolcadik percben jártunk.

A 11. percben megvillantak a zöld mezesek is, és nem sok hiányzott a csattanós válaszhoz, ám Andrés Guardado bombája a lécen csattant.

Ez adta meg a jelet egy jó negyedórás üresjáratra, amely közben azért az európaiak támadtak többet, a 36. percben azonban elérkezett Andrea Pirlo ideje, aki egy csodás szabadrúgásgóllal ünnepelte „századosságát": 0–1!

Szinte meg sem volt idejük ijedni a mexikói szurkolóknak, egy másik Andrea, Andrea Barzagli segítségükre sietett, mert összehozott egy teljesen fölösleges büntetőt, amelyet Javier Hernández, azaz Chicharito magabiztosan értékesített, és máris 1–1 lett az állás.

Az olaszok ismét rohamozhattak a vezetést jelentő gólért, és meg is tették ezt, természetesen Balotellire kihegyezve a támadásokat, de továbbra is pontatlanul dolgoztak, így a szórakoztató első félidő 1–1-es döntetlennel zárult.

A fordulást követően is az olaszoké volt az első ziccer, egy szabadrúgás után Riccardo Montolivo elé perdült a labda, a középpályás azonban az ötös elől sem tudott túljárni Corona eszén. Pirlónak nem sok hiányzott egy újabb pompás szabadrúgásgólhoz, Balotelli nagy akarásában – éppen egy büntető kiharcolásában mesterkedett – cipőjét is elhagyta, majd mérgében kis híján elhajította. Leült végül, visszavette, mint ahogyan a mérkőzés is leült, mert a csapatok is visszavettek, mégpedig a tempóból.

Ahogyan az lenni szokott ilyenkor, cseréltek a mesterek: Hiram Mier, illetve Alessio Cerci lépett pályára. A hajrára fordulva egy mexikói védelmi kihagyást már kihasznált Mario Balotelli: Giaccherini perdítése után Francisco Rodríguez elmélázott, a fenegyerek pedig ezt a ziccert már nem hibázta el: 1–2!

Prandelli a végére beküldte Alberto Gilardinót és druszáját, Alberto Aquilanit is – a várt mexikói rohamok végül elmaradtak, kényelmesen megőrizte előnyét az olasz csapat. A brazilok mellett tehát a squadra azzurra is győzelemmel indított az elővilágbajnokságon, és ahogyan a japánok, úgy a mexikóiak sem érdemeltek pontot, hiszen többnyire fantázia és tűz nélkül futballoztak.

SPANYOLORSZÁG-URUGUAY 2-1

A B-jelű négyes küzdelmei egy sokat sejtető spanyol–uruguayi csatával indultak, hiszen a futball szerelmesei sokat vártak a világ- és Európa-bajnok spanyolok és az Edinson Cavani, Diego Forlán, Luis Suárez hármas által fémjelzett Copa América-aranyos uruguayiak összecsapásától. 

A két szövetségi kapitány igyekezett meglepni kollégáját: Vicente Del Bosque Roberto Soldadót állította be középcsatárnak, Oscar Tabárez pedig a kispadra ültette Forlánt.

A telt ház előtt rendezett mérkőzést a spanyolok kezdték jobban, néhány kósza helyzet után a 10. percben Cesc Fabregas lőtt a kapufára a 16-os elől, majd nem sokkal később Andrés Iniesta lövését ügyeskedte kis híján saját hálójába az uruguayi kapus, Fernando Muslera.

Egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy a spanyolok szerezték meg a vezetést, bár ehhez kellett nem kevés szerencse is, mert Pedro bal sarokba (vagy a mellé) tartó lövése az ötös előtt álló Diego Luganóról a másik sarokba pattant, becsapva kapusát: öngól, 1–0!

A szakadó esőben egyre feszültebbé vált a hangulat, Cavani például harcolt egy jót Sergio Ramosszal, aztán lekönyökölte a védőt (kapott is ezért egy sárga lapot), majd az ötösről Iker Casillas ölébe csúsztatott. Roberto Soldado ellenben szép csendben tette a dolgát, és első értékelhető mozdulatából gólt szerzett, egy formás támadás végén lőtt a hálóba a dél-amerikai védelem romjain. 2–0!

Megroggyant a La Celeste,  Gerard Piqué a földre is vihette volna, de az ötös elől a kapusba lőtte ordító helyzetét, majd a fordulást követően a bevetődő Soldado maradt le nem sokkal a kapu torkában Pedro belőtt labdájáról.

Az uruknál Gastón Ramírezt Álvaro González váltotta, de a Lazio középpályása sem tudta felrázni övéit, egyáltalán, annak is örülhettek a fehér-kék mezesek, ha labdabirtoklási arányuk éppen meghaladta a 20 százalékot.

Az utolsó félórára beküldte Tabárez az egykori csodagyerek Nicolás Lodeirót, aztán Forlánt is pályára vezényelte, miközben Iniesta után Pedro is végképpen eldönthette volna a három pont sorsát. Del Bosque is változtatott, Fabregasszal Santi Cazorla pacsizhatott az oldalvonal mellett. Természetesen ez meg sem látszott a spanyolok játékán, kényelmesen passzolgattak továbbra is – tehették, hiszen a dél-amerikaiak egyáltalán nem késztették őket komolyabb erőbedobásra.

A hajrá felé közeledve ismét eldurvult a mérkőzés, most a spanyolok jártak elöl a hajmeresztő belépők terén, de megúszták mind a kiszemelt áldozatok, mind az elkövetők.

A végére beszállt Javi Martínez és Juan Mata is, de csak a jegyzőkönyv lett gazdagabb velük, ellenben az uruguayi Luis Suárez tündökölt a végén, a támadó ugyanis egy gyönyörű szabadrúgásgóllal szépített: 2–1!

Többre azonban nem futotta a szárnyaszegett dél-amerikai gárdának, amely így vereséggel kezdte a tornát. Magabiztosan dominálta a mérkőzést a spanyol csapat, amely éppen csak olyan fordulatszámon pörgött, hogy célba érjen. Három pontot ért ez Iniestáknak, győzelemmel indultak egy újabb sorozatban, azonban a látványos futballal, a szurkolók kiszolgálásával sokszor most is adósak maradtak.