Ír, fordít, és közben időről-időre felfigyel egy „rácsodára”. Nehezen ír arról, amit szeret, s bár sosem tervezte, hogy így lesz, költeményei mégis valahogy róla szólnak. Szabó T. Annával beszélgettünk.
Szabó T. Anna költő, író, műfordító úgy érzi, vendég az irodalomban. Mindez egy jelképes gesztussal indult, egy hatalmas zöld füzettel, amire finnül írták rá: Vendégkönyv. Ebbe kezdte írni első verseit tizenhárom éves korában, ezt szorongatva hagyta el gyerekként az országot, és ezt hozta vissza idén – kitelepedése óta először – Kolozsvárra.
De hogy is éli meg ezt a vendégséget a mindennapokban? És hogy látja vendégül ő az olvasókat? Mi köze mindehhez a zöldülő, elszáradó, majd ismét zöldülő fűnek? Szabó T. Annával beszélgettünk.
16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
CSAK SAJÁT
.jpg)
