Több erdélyi fejedelemnek is a tulajdonában volt, a Habsburgok rombolták le, 2,1 millió eurós beruházással született újjá.  

Bő három évszázadon át tartó romlást követően megújult Sólyomkő-vár. A Réz-hegység egyik festői völgyében megbúvó, 484 méter magas hegy tetején álló, mostanáig javarészt csak Bihar megyei túrázók által látogatott középkori erőd az országos helyreállítási tervnek (PNRR) köszönhetően született újjá.

Az Élesdtől hét-nyolc kilométerre található sasfészket, mint annyi más kárpát-medencei erősséget, a szatmári békét követően, egy újabb szabadságharcot megelőzendő, a Habsburgok pusztították el. Utolsó kapitánya, Horváth György átadta Löwenburg császári kapitánynak, aki felrobbantatta.

A varak.hu portál szerint a várat a 1242 és 1276 között, birtokai védelmére építtette a Geregye nemzetségbeli Pál comes. „Mily költői lélek kellett ahhoz, hogy valaki ide, a hegyfalak által körbe fogott völgy közepén emelkedő szikla-hegyre, e szent némaságba, ez elragadóan szép vidékre egy szikla-várat építsen, hová a jó baráton kívül csak a gondolat hatolhatott fel!” – írta Bihar-ország. Útirajzok című könyvében K. Nagy Sándor múlt századi helytörténész. Sokkal valószínűbb azonban, hogy nem a festői környezet, hanem a várat jól védhetővé tevő domborzati viszonyok miatt esett az építtető választása erre a helyszínre.

„…ez a sziklavár már az Árpád-királyok korában fennállott. A XIII-ik század közepe táján a Borsa- nembeli Tamás bírta Sólyomkő várát; ennek három fia volt: Lóránt, István és Jakab vagy Kopasz, kiket IV. László király igen szeretett s őket a legmagasabb hivatalokra emelte; ezek közül előbb Lóránt az erdélyi vajda, azután Kopasz – IV. László főlovászmestere – lakott Sólyomkő-várában. Károly király aztán a legnagyobb méltóságra emelte Kopaszt: nádorrá tette, a mely legmagasabb hivatalt Kopasz több éven keresztül viselte, mialatt Sólyomkő-vára valóban fényes lakóhely volt” – olvasható ugyanazon szerzőnél.   

„Hegycsúcsok közé” helyezett vár

A 16. század elején a mohácsi csatában hősi halált halt Drágffy János országbíró tulajdona volt, majd a század végén Bocskai Istvánra szállt. A nagyváradi történeti szakíró szerint az erdélyi fejedelem „kijavíttatta és újíttatta, mert nagy kedvvel tartózkodott s teljes biztonságban érezte magát itt”. 1605. december 12-én Kassán keltezett, a hajdúkhoz intézett levelében Bocskai így írt róla: „harmadik várunk Sólyomkő nevezetű, mely a legmegközelíthetetlenebb, hegycsúcsok közé lévén helyezve”.

Bocskai Báthory Gábornak adományozta, utóbb a Zólyomi család, majd II. Rákóczy György és Kemény János erdélyi fejedelmek bírták. 1660-ban, Várad elestének évében török uralom alá került. A 19. század elején már sanyarú állapotban volt. Budai Ézsaiás református püspök, történetíró, 1804-ben így írt Sólyomkő váráról: „Van ez a vár elpusztult állapotban, Bihar vármegyében, túl Váradon, Élesdhez egy órányi járó földre, benn az erdőben, magas kősziklán, mely is ekképpen az ott lakó sólyom madarakról neveztetett. Az oláhoknál Mogura a neve. Úgy beszélik, hogy ez a név még abból az időből való volna, a melyben Bocskai ott tartózkodván, a körülbelül lakóktól Maga Ura névvel említődött”. Utóbbi szófejtés manapság már megmosolyogtató, nagyjából annyira vehető komolyan, mint, hogy Szemiramisz babiloni királynő neve, a mindenben és mindenkiben magyar eredetet sejtők szerint a „szemérmes ez” minősítésből ered.

Befejezték is, meg nem is

A vár háromszáz éves agóniájának a PNRR vetett véget. Az erősen leromlott állapotú műemlék felújítására 2,1 millió eurót különítettek el a helyreállítási terv keretösszegéből. A régészeti feltárást követően a romos falakat megerősítették, helyenként kiegészítettek, a vár tornyát pedig újjáépítették, a tetején kilátót alakítva ki, ahonnan lenyűgöző panoráma tárul majd a látogatók elé.

A kormánynak a PNRR-s beruházásokat monitorozó portálja szerint Sólyomkő vára határidőre elkészült, augusztus 31-én a kivitelezés 100 százalékon állt. Az élesdi polgármesteri hivatal augusztus 12-én fizetett hirdetés formájában közölte a Crișana román nyelvű helyi napilap online felületén, hogy a beruházás lezárult. A közlemény értelmében a 12,674 millió lej értékű beruházás révén két munkahely jött létre, évi 1500 látogatóra számítanak.

Mégis szeptember 19-én, egy szombati napon a várnál még javában folytak a munkálatok. A helyszínen délelőtt jópár munkás serénykedett, egyesek a torony fémszerkezetét festették, mások az építési hulladék elszállításán dolgoztak. A beruházás már csak azért sem lehet befejezett, mivel a várba egyelőre egy tákolt és kissé ingatag deszkahídon át lehet bejutni, pallókon lépkedve, felállványozott falak mentén lehet bejárni az erődöt. Amint arra több tábla is figyelmezteti az arra járókat, a vár jelenleg munkaterület, tilos a bemenet. Mivel ez Románia, a tiltást természetesen senki sem veszi komolyan, legfeljebb egy odatévedő nyugati turistát tántorítana el a belépéstől.

A kormány romania-atractiva.ro portálján, a valósággal összhangban, „ideiglenesen zárva”, illetve „felújítás alatt álló” státussal szerepel a műemlék. Megpróbáltuk megtudakolni Ioan Coloman Todoca élesdi polgármestertől, hogyan folyhat még mindig a munka egy hivatalosan augusztus közepén befejezett beruházáson, azonban telefonon nem volt elérhető. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy ha az önkormányzat elismeri, kicsúsztak a határidőből, elúszik a helyi költségvetéshez viszonyítva igencsak számottevő értékű uniós támogatás.

Várak útja

Sólyomkő az épített örökség turisztikai hasznosítását célzó Hívogató Románia nevet viselő projekt 12 útvonala közül a Várak útjának a része lesz. Ebben 31 műemlék kapott helyet, köztük Bálványosvár, a nagyváradi vár Királyfia-bástyája, a brassói Posztókészítők-bástyája, a székelyzsombori, a torockószentgyörgyi és az alsóvalkói vár, a kolozsvári fellegvár, Ika vára, a csíkszeredai Mikó-vár és a segesvári várfalak.  

Sólyomkő-vár könnyen megközelíthető, az E60-as műútról Élesdnél kell letérni Zilah felé, majd Sólyomkőpestes (Peștiș) falunál balra fordulni. Mivel a falut átszelő patak medrét jelenleg betonozzák, személygépkocsival a rövid út sok zötykölődéssel jár, ellenben gyalogosan hozzávetőleg egyórás könnyű séta. K. Nagy Sándor idejében, vagyis a 20. század elején még vízimalmok és szénégető boksák között vezetett az út. Napjainkban ezeknek már nyoma sincs, azonban a helyenként sziklákkal tarkított erdős táj ideális terep egy kirándulásra kevéssé edzettek számára is.

A vár közelében egy őrtoronyból átalakított kápolnát is felkereshetünk, kicsit odébb pedig, mintegy 300 méterre, egy négyszög alakú, középkori eredetű kőtorony romjait. 2014-ben, a várhegy legmagasabb pontján egy  földvárat fedeztek fel, amelynek az eredete, mivel még nem kutatták, nem tisztázott.