Összművészeti eseményt szerveztek pünkösd vasárnapjára a szilágyzoványi Visky-kúriában, ahol a helybéliek Győrffy Ferenc (1930–2024) kémeri és szilágyzoványi zenetanárra és festőre emlékeztek, megtekinthették alkotásait, valamint a művészetkedvelők Fazakas Ádám orgonista harmónium koncertjét hallgathatták.

„Nem csupán művészeti esemény, hanem egy közösségi ünnep is a mai” – köszöntötte a jelenlévőket Nagy Helga, az RMDSZ szilágyzoványi nőszervezetének elnöke, majd Márkus László helyi képzőművész, egykori polgármester üdvözlő beszédében kiemelte, e jeles nap alkalmából a település szeretett Feri bácsijára emlékeznek, és együtt örvendeznek a művészetnek, a szépnek, annak, ami az életünket gazdagabbá, szebbé és boldogabbá teszi.

„Hiszen mi más lenne a művész feladata, mint az, hogy megszépítse a szürke hétköznapokat különféle eszközökkel. Van, aki dallal, van, aki zeneszerzéssel, van, aki festészettel, van, aki táncművészettel. Győrffy Ferencben két művész ötvöződött, a zenetanár, a zenepedagógus, a hangszerismerő, hangszeroktató, aki tehetséges tanárember volt, és az amatőr képzőművész, aki a művészetét egy bizonyos profi szintre emelte” – mondta, hozzátéve, hogy a kiáltás anyagai közt olyanok is szerepelnek, amelyek bárhol megállhatnák a helyüket. A méltatásban kiemelte, Győrffy Ferenc művészileg és tanárként Szilágyzoványon teljesült ki igazán, mert 1971-től 23 éven keresztül itt élt, és a hálás utókor nagy szeretettel gondol rá, elsősorban azok, akik oly szerencsések lehettek, hogy személyesen is ismerhették őt.

„Személyes vallomással is tartozom, hiszen ő volt az, aki az első festéktubust a kezembe adta, ő tanította meg az első ecsetvonásokat, majd eljutottunk odáig, hogy egymás műveit értékeltük, végül 1990. december 2-án megrendezhettük az első közös kiállításunkat itt, Szilágyzoványon” – mondta Márkus László.

A Visky-kúria három termében a képzőművész életének különböző szakaszaiban készült vegyes technikájú képeit, olajfestményeket, valamint pasztell és zsírkrétával alkotott képeket, akvarelleket helyeztek ki, amelyek egyrészt a család, másrészt a helyi lakosok tulajdonát képezik. Többségük tájkép, a mindenkori Zoványt, a helyi templomot ábrázolják, a környéket, de megjelenik a sümegi vár és környéke is, illetve néhány csendélet, valamint egynéhány fényképről, továbbá közismert festőművészek képeiről készített másolat is.

„Amit itt láttok a falon, az a szülőföld, a kicsi haza, a picike Szilágyzovány nagy szeretete. Az emberek, a természet, a növények és a körülölelő világ tisztelete és szeretete. Szép vallomás ez képekben, amit hátrahagyott ránk” – fogalmazott Márkus László.

Győrffy Ferenc lánya, Edit, képekben szemléltette az egykori zenetanár életét, aki Nagyenyeden született 1930. október 3-án, de mint mondta, életének a legszebb, legtartalmasabb és a legkeményebb éveit Kémeren és Szilágyzoványon töltötte. „Minden, amire büszke volt, az itt történt vele. A kórusok, a díjak, és sok festményt is itt készített. Életének utolsó 30 évét a családja körében töltötte el” – mesélte.

Nagyenyeden végezte iskoláit, amire nagyon büszke volt, mert ott olyan értékeket kapott, amit átadhatott a családjának, a gyerekeinek. 1954-ben feleségével Kémerre került, ahol iskolaigazgató volt, sokat tett a helybéliekért, iskolát épített, ezért 2010-ben életműdíjjal jutalmazták. A zene végigkísérte egész életét: a kémeri férfikarral országos harmadik díjat nyert.

1971-ben Szilágyzoványra költözött, ahol zenetanári tevékenysége került előtérbe. A kémeri, zoványi és ippi egyesített gyerekkarral országos negyedik helyezést ért el. 1994-ben azt mondta, ha a lányai Magyarországon vannak, neki is ott a helye, így került Sümegre. A legkedvesebb hobbija a festés volt, 15 évesen harmadik helyezést ért el egy rajzversenyen, és „innen kezdődött minden, körülbelül 420 képet festett, két egyéni kiállítása volt Szilágyzoványon és Sümegen, illetve 15 közös kiállítása Erdélyben és Magyarországon” – hangzott el az eseményen.

„A szilágyzoványiak tiszteletüket fejezik ki azok iránt, akik sok éven keresztül tettek ezért a közösségért, hogy az megmaradhasson, különösen abban az időszakban, amikor ez nehéz volt, mert az ’50-60-70-es években nem volt könnyű itt magyarnak lenni, magyarul énekelni vagy verset mondani, de voltak olyan kezdeményező, szigetépítő emberek, akik ezt odaadással tették két településen is, Kémeren és Szilágyzoványon” – fogalmazott Seres Dénes parlamenti képviselő, hozzátéve, ezért megbecsülésünket, tiszteletünket és köszöntetünket kell kifejeznünk mindazért, amit Győrffy Ferenc tett ezért a közösségért, hiszen a kultúra és a hagyomány az a megtartó erő, ami magyarságunknak létfontosságú. Általa maradunk meg annak, aminek születtünk, magyarnak, magyar közösségnek.

Fontos a tudás, a hovatartozás és a hit is – tette hozzá a képviselő –, hiszen ez utóbbi nélkül nem létezünk, ez a megtartó erő, ami előre visz nemzedékről nemzedékre, remélhetőleg sok éven keresztül. A csíksomlyói búcsú kapcsán kiemelte, a több mint háromszázezer ember közös himnuszéneklése, a lengedező magyar zászlók is a reménységet jelképezik, hogy itt, ahol születtünk és dolgozunk, próbálunk megmaradni, és úgy nevelni gyerekeinket, unokáinkat, hogy ők is megmaradhassanak.

„Szilágyzoványon tehetséges emberek élnek – zárta a képviselő –, hiszen Márkus László személyében képzőművésze van a településnek, és Thököly Vajk tanár által költője, kinek verseit nemcsak itthon, hanem szinte már a nagyvilágban is ismerik. Szilágyzoványon sugárzik a kultúra, mert olyan emberek élnek és éltek itt, akik sokat tettek a magyar kultúráért” – mondta.

A tárlat megtekintése előtt a szervezők az egykori báró Viski János Kossuth-díjas zeneszerző, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójának családi otthonában a zenének is áldoztak, a néhai művész emlékére drd. Fazakas Ádám Sándor orgonista, harmónium koncerttel bűvölte el a jelenlévőket, majd fellépett a helyi kórus Fekete István zenetanár és Jakó Sándor kántor vezetésével.