Egy török nyelvész szerint a székelyek ősei a hunok szövetségeseiként vándoroltak át a fél világon, a 4. században pedig saját pénzt is vertek. Egy magyar régész ellenben azt állítja, hogy szabadségszerető magyar szegénylegényekből verődött össze a székelység, Könyves Kálmán idején vált saját identitással rendelkező közösséggé.  

Két, a székelység eredetére vonatkozó, egymásnak homlokegyenest ellentmondó teória is napvilágot látott a közelmúltban. A két elmélet megalkotóival a Mandíner közölt interjút.

Keszi Tamás régésznek, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum munkatársának Magyarságkutató Intézetnél publikált teóriája szerint a székelység a 11. században jött létre magukat a hatalom alól kivonni próbáló egyénekből, kisebb közösségekből. Ezek a királyi hatalom által kevéssé ellenőrzött erdős, mocsaras területeken és határvidékeken telepedtek meg, s egy önszerveződési folyamat eredményeként váltak etnikummá. Ebben a folyamatban “szerepet játszhattak azok a karizmatikus vezetők, akik sikerrel irányították közösségüket. Ilyen lehetett a középkori székely szólásból ismert Csaba is, aki aztán egy külföldi vállalkozásán tűnt el az itthon maradók szeme elől” – véli Keszi Tamás.

Hasonló lehetett ez a folyamat ahhoz, melynek eredményeként a kozákság megszületett. “A kozák népnév (…) török eredetű, jelentése vándorló, bolyongó. Vagyis a kozákok ősei pont olyan kóborlók voltak, amilyeneket az Árpád-kori források említenek. Későbbi sorsuk is hasonló lett: többségük uralkodói függésbe kényszerült” – mondja az elmélet megalkotója.

A hipotézis a székely név etimológiájából indul ki. “A szökik ige török eredetű, ennek ejtése szek- lenne a mai helyesírással. Az eredeti hangalakot megtaláljuk Dunaszekcső és Kaposszekcső nevében is. A szek- igetőhöz kapcsolódott a -ly képző, amellyel igékből főnevet hozhatunk létre. Ilyen szavaink az apály, dagály, fekély vagy a csekély. Utóbbi érdekessége, hogy alapigéje szintén török eredetű, és ebben is ö hangot találunk: csök/ken. A szekely jelentése tehát gyorsan mozgó, elszökő, „megugró” ember” – magyarázza a dunaújvárosi régész.  

Fegyveres szolgálatért autonómia

Nem tartja mellékesnek, hogy Kézai Simon szerint a székelyek az után vették fel ezt a nevet, hogy elszöktek egy csatából: “A középkori felfogás szerint a népnevek a népek bizonyos tulajdonságaira, cselekedeteire utalhatnak. Kézai ennek szellemében költött egy eredetmagyarázó mondát a székely szóhoz, amit ő még jól értett.”

Meglátása szerint az elmélet magyarázatot ad arra, hogy a székely népnév miért csak a 12. század elején bukkan fel először: az a társadalmi csoport, amelyiknek az elnevezésére használták, csak a 11. században született meg.

“A székelyeket első alkalommal Kálmán halálának évében említik: az Olšava folyó melletti csatában magyarok, besenyők és székelyek külön alakulatokban harcolnak a cseh király serege ellen” – mondja Keszi Tamás. Meglátása szerint a harcias külpolitikát folytató Könyves Kálmán uralkodása idején került sor a székely csoportok intergrációjára. A hatalommal kötött alku értelmében az autonómia ára a fegyveres szolgálat volt, később pedig az, hogy Erdély keleti határvidékére települjenek.

Mongólia, a székely őshaza?

Aydemir Hakan török nyelvész A székely eredetkérdés megoldása címmel közölt tanulmányt, melyben azt állítja, hogy a székelyek Mongóliából, azon belül a Tola-folyó környékéről származnak. Az isztambuli Medeniyet Egyetem turkológusa a sekel (szekel) törzsben véli megtalálni a székelyek őseit, mely a kínai forrásokban sījié (斯結) alakban fordul elő.

“Belső-Ázsiában a Ruru Birodalom felemelkedése a hunok egy részét 350-370 között menekülésre kényszerítette. Hozzájuk csatlakozhattak a székelyek őseinek csoportjai is, akik úgy tűnik, hogy az ázsiai hun törzsszövetséghez tartoztak. A mai székelyek őseinek egy része a nyugat felé menekülő hunokhoz csatlakozva 370 körül a Volga alsó folyása vidékére, majd az 5. század első felében a Kárpát-medencébe érkezett meg. Ugyanakkor egy másik részük a délnyugat felé menekülő hunokhoz csatlakozott és a Balhas-tótól délre fekvő Ili-folyó és a – mai Kirgizisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán egy részére kiterjedő – Fergana-völgy közötti régióba vándorolt. A székelyek őseinek e területen való megtelepedését a Fergana-medence keleti csücskében egy Sekelek helynév és kicsit távolabb egy ugyanilyen nevű hágó is őrzi.

Ebben a régióban a székelyek ősei valamilyen szintű önállósággal bíró politikai alakulatot hozhattak létre, ugyanis a 4. század végén saját pénzérméket bocsátottak ki. Ezeken a pénzeken egy ló figura mellett a székelyek neve szogd írással ʼsklk alakban, vagyis eskelek-ként (eszkelek) jelenik meg” – nyilatkozta a török kutató a Mandínernek.

Attila népe?

Mindez magyarázatot adhat a székelyek hun- és Attila-hagyományára. Erre a kapcsolatra utalhat Anonymus azon jelentése is, hogy „a székelyek, akik kezdetben Attila király népe voltak”. Az elmélet szerint a székelyek a hunokkal érkeztek a Kárpát-medencébe, s Attila 453-ban bekövetkezett halála után is itt maradtak, a Kárpátok Keleti peremére húzüdva.

Aydemir Hakan szerint a székelyek a Kárpát-medencében csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. “A székelyek magyarokhoz való csatlakozásának stratégiai okai lehettek” – véli a nyelvész. Elmondása szerint “sok apró jel együttesen arra utal, hogy székelyek török nyelvűek voltak. (…) A székelyek török nyelvüket minden valószínűség szerint a 12. század vége felé, legkésőbb a 13. század elején elvesztették”.  

A két kutató kölcsönösen cáfolja egymás elméletét.

Mit mond a genetika?

A nyelvészek között konszenzus van azt illetően, hogy a székelység nyelvjárásilag erősen tagolt, az egyes nyelvjárások pedig a magyar nyelvterületnek a jelenlegi Székelyföldtől távol eső részein élő csoportokkal (Pozsony vidéki, őrségi, szlavóniai, dél-baranyai) mutatnak rokonságot. Történeti források és helynevek (a bihari Székelyhíd, a Kolozs megyei Székelyjó stb.) egybevágóan utalnak arra, hogy az Árpád-korban a székelyek nem a jelenlegi Székelyföldön, hanem jóval nyugatabbra éltek. A székely név első alkalommal a Dunántúlon bukkan fel, személynévként, Scichul formában, a bakonybéli apátság 1037-es alapítólevelében. Egyetlen arra utaló írott forrás sem ismert, hogy egykoron a székelység nem magyarul beszélt volna.

Az eddigi genetikai kutatások sem igazán támasztják alá a teóriát, mely szerint a székelyek Mongóliából érkeztek volna, s több mint másfél évezrede folyamatosan a Keleti-Kárpátok bércei alatt élnének. Az ELKH Bölcsésztudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének munkatársai 2019-ben végeztek populációgenetikai vizsgálatot Udvarhelyszéken. Ennek során anyai és apai leszármazotti vonalakat kutattak. A 90 alany között egyetlen olyan apai leszármazási vonalat találtak, mely az erdélyi hun korhoz köthetően egy 5. században eltemetett személyhez kapcsolódik. A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy “a vizsgált udvarhelyszéki populáció túlnyómórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételt mutat, a szomszédos népességgekkel való mérsékelt keveredéssel”.