Az irodalom nem haldoklik, csupán változásban van; még több színvonalas kritikára viszont szükség lenne – derült ki az Erdélyi Könyvfaló Olvasójáték kerekasztal-beszélgetésén kedden este a kolozsvári Vallásszabadság Házában, ahol Harbula Hajnalka vezetésével szerzők, kiadóvezetők és pedagógusok igyekeztek árnyaltabb képet adni a gyermek- és ifjúsági irodalomról.

Harbula Hajnalka felvetésére, miszerint kritikus ponthoz érkezett-e az olvasás, Fóris-Ferenczi Johanna író elmondta, szerinte nem haldoklik az irodalom. Mint pedagógus is azt tapasztalja, hogy a technikai fejlődés és kütyük sokasága miatt a gyerekeknek még inkább szüksége van az olvasásra. „Inkább változás van, mint nemolvasás” – tette hozzá.

A kerekasztal-beszélgetésen jelen voltak az olvasójátékban résztvevő szerzők: Dóka Péter, Fóris-Ferenczi Johanna, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nyulász Péter, Selyem Zsuzsa, Zágoni Balázs; a kiadók részéről: az Ábel Kiadó egyik vezetője, Szikszai Ildikó, illetve Szilágyi Szabolcs, a Koinónia kiadói igazgatója; valamint Bak Márta, Hegyi Noémi és Kádár Noémi pedagógus. 

Zágoni Balázs szerzőként és kiadóként is részt vett az eseményen, szerinte a gazdasági válság, majd az e-könyv olvasók megjelenésekor is sokan temették a Gutenberg-galaxist, de „valamiért nem lehet elpusztítani az olvasást”. Molnár T. Eszter is megjegyezte viccesen, hogy „senki nem szólt, hogy haldoklik az irodalom”. Mint mondta, azt el kell ismerni, hogy változnak az olvasási szokások, a gyerekek pedig éhesek a frissre, az újra, azokra a könyvekre, amelyek róluk szólnak.

Szilágyi Szabolcs, a Koinónia kiadói igazgatója ismertette, hogy kínálatuk negyedét a gyerekkönyvek teszik ki, mivel a könyvkiadás ezen piaca iránt folyamatos az érdeklődés. Mészöly Ágnes ehhez kapcsolódva hozzátette, hogy még az a szülő is szeretné, hogy olvasson a gyermeke, aki maga nem is olvas. Mint mondja, nem szabad elbíznunk magunkat, bár a gyerek- és ifjúsági irodalom nem haldoklik, problémák vannak. Az író magyarázatából kiderült, hogy a 12 év körüli gyermekeket nehéz megnyerni az olvasásnak, sokan közülük – az olvasáshoz nem szocializálódott gyerekek – nehezen dolgoznak fel hosszú szövegeket. „Emiatt szépen lassan engedjük le a szintet” – fűzte hozzá Mészöly Ágnes. 

A IV. Erdélyi Könyvfaló Olvasójátékot szeptember 26. és 30. között tartják 2–12. osztályos diákoknak. A rendezvény célja a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom népszerűsítése, az írókkal való személyes találkozás.

Hegyi Noémi pedagógusként arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy a kiskamaszok között sokszor vagányságnak számít egy-egy könyv olvasása, versengenek egymással, ajánlgatnak könyveket az osztálytársaknak. Amellett, hogy vannak divatos kötetek (Időfutár-sorozat, Zágoni Balázs könyve: A Gömb), nyitottak a klasszikus irodalomra is.

Selyem Zsuzsa szerzőként és egyetemi oktatóként volt jelen a beszélgetésen. Tanárként gyakran megtapasztalta már, hogy még a bölcsészkarra kerülő fiatalok sem olvasnak, azok a huszonévesek, akik maguk választják szakjuknak az irodalmat. „Az egyetem és az iskola között van egy fekete lyuk” – magyarázta az író, Molnár T. Eszter szerint ennek egyik oka lehet, hogy a gyerekek nehezen váltanak a young adult (fiatal felnőtteknek szóló) könyvekről a szépirodalomra.

Mészöly Ágnes szerint félő, hogy a tömegek nem fognak tudni értően olvasni. „Mivel már a kicsi gyermekeket is nagyon sok vizuális inger éri, megnő az ingerküszöbük, a vizualitás felé tolódnak el, ez nehezíti az olvasóvá nevelést” – magyarázta. Nyulász Péter is hasonló tapasztalatokról számolt be, de szerinte minden osztályban van két-három könyvmoly, a kérdés, hogy a többi gyereket hogyan lehet az olvasásnak megnyerni.

Dóka Péter érdekes hasonlatot említett: a könyvek palettája egy széles országút. Mint mondja, azt is megérti, ha valaki nem olvas, hiszen nem lehet mindig mindenkinek egyformán fontos az olvasás. Az olvasás hiánya helyett szerinte fontosabb az ebből fakadó társadalmi egyenlőtlenségekről beszélni, a nem olvasó gyerekek többek között nem tanulnak meg kreatívnak lenni, kifejezni magukat és a képzelőerejük sem fejlődik annyira.

Minden jó irodalom szórakoztató

Harbula Hajnalka házigazdaként a gyermek- és ifjúsági irodalomban domináló trendekről, kedvelt műfajokról is faggatta beszélgetőtársait. Szilágyi Szabolcs elmondta, fontos, hogy minőségi irodalmat adjanak az olvasók kezébe, de kiadóként is boldogulni kell. „Kell, hogy a gyerekek olyasmit is olvassanak, ami nem jelent számukra küzdelmet, szórakoztatja őket” – mondta.

Erre reagálva Molnár T. Eszter elmondta, szerinte a szórakoztató irodalom pejoratív kifejezés. „Valójában minden jó irodalom szórakoztató” – hangsúlyozta az író.

Dóka Péter a könyvek identitásképző erejét emelte ki. „A könyvolvasás identitást ad. A gyerekek nem akarnak le- és kimaradni egy-egy trendi könyvről szóló beszélgetésről. A könyvek képesek közösséget építeni, csoportokhoz kapcsolni. Ennek sokkal nagyobb olvasócsalogató ereje van, mint a trendeknek” – fejtette ki.

A kerekasztal-beszélgetésen szó esett még a kritikáról, a kritika hatásáról. A résztvevők kiemelték, hogy szükség lenne a jó kritikára és a jó kritikusokra, akik a legjobbat akarják a könyveknek. A gyerekeket is meg kell tanítani, arra, hogy fontos az ő véleményük egy-egy könyv kapcsán. A kiadóknak, szerzőknek, a pedagógusoknak is nyugodtan mondhassák el őszinte véleményüket az olvasott könyvekről.