Életének 86. évében elhunyt Szilágyi István Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, és József Attila-díjas erdélyi magyar író, a Helikon alapító főszerkesztője – hozta nyilvánosságra a Helikon.

Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros világa meghatározó élménye maradt. Jogi végzettséggel a háta mögött jelentette meg első írásait az Utunkban, amelynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben, első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben látott napvilágot. Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekműveit tette le az asztalra, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg – olvasható a Helikon oldalán.

„Szilágyi István nyugalomba vonulása után is figyelemmel követte a Helikon sorsát, bejárt a szerkesztőségbe, találkoztunk, beszélgettünk. 85. születésnapjára különszámot állítottunk össze, személyesen azonban már nem tudtuk megünnepelni vele az évfordulót. Méltósággal viselt betegség után távozott. (…)Isten veled, Pista bácsi!” – búcsúzik a Helikon szerkesztősége.

Szilágyi István munkásságát számos díjjal ismerték el. Többek között 1975-ben elnyerte a Romániai Írószövetség Díját, 1990-ben a József Attila-díjat, ’92-ben az Ady Endre-díjat. 2001-ben Kossuth-díjat kapott, 2008-ban Kölcsey-emlékplakettet, 2014-ben pedig megkapta a Nemzet Művésze címet és a Magyar Érdemrend középkeresztje csillagot. 

Szilágyi István a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.